A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2005. évben

szeles kőfal alsó kősorát sikerült dokumentálni (///. periódus). Ettől északra a keleti metszetfal mellett kis kőomladék kupaeot figyeltünk meg. A szonda déli részén a lennett, barna humuszos réteg erősen lejt dél felé. A barna humuszból, egv apró bronz érem (follis) és római kerámia került elő, de itt nem értük el a sárga agyagos altalajt. A szondázással párhuzamosan megfigyeléseket végeztünk az épülő raktár pontalapjaiban, ezekben az adott körülmények között (kis alapterületéi fúrások) esak természetes rétegeket figyeltünk meg. A feltárt objektumok valószínűleg, valamelyik Aquincum környéki római villagazdaság, esetleg falusias telepéilés külső gazdasági építményéhez tartozhatnak. Lassányi Gábor irodalom: ZSIDI 1998 - Zsidi R: Római kon villagazdaság részlete az aquincumi katonaváros és polgárváros között. Aqfüz, 5 (1998) 99-108. 6. Budapest, III. ker., Kiscelli utca 104., Hrsz.: 16217/1 A Concorde Center Kft., a Budapest, III. ker., Kiscelli utca 104. telken található épület mögötti támfal megerősítése céljából, a régészetileg nyilvántartott 104-106. telkeken keresztülvezető, ideiglenes behajít') utat alakított ki a hegyoldal keresztülvágásával. A vizsgált telkekhez közel, a Kolostor utcában, 2004-ben végzett gázvezeték fektetés során megfigyelt (HAVAS 2005) római kori épület és a hegyoldal lábánál feltárt úgynevezett Kiscelli—Becsi úti római ipartelep közelsége (KIRCHHOF 2002, 144; KIRCHHOF 2003/2, 53-60.) alapján a terület római használatának tisztázására a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal régészeti érintettség vizsgálatot írt elő a B I M-nek, amelyet 2005. szeptember 19-23. között végeztünk cl. A 106. telken a behajtó nyugati és keleti metszetében több újkori (18-19. századi) betöltéséi objektumot és planírozási réteget figyeltünk meg. A jelenségek többsége a heh énként 8-10 méter magas meredek rézsűs partfal felső harmadában mutatkozott, pontos keltezésükre az alsó agyagrétegek csúszás-, omlásveszélye és a folyamatosan szivárgó rétegvíz miatt nem nyílt lehetőségünk. A 104. telekre átnyúló behajtó déli metszetében jelentkező bcásások meghatározására két szondát nyitottunk. A nyugati szondával a köves betöltéséi, falkiszedésre utaló objektumra bontottunk rá. A jelenség nagy része a behajtó kialakítása során elpusztult, már csak a partfal peremén, 10-30 centiméter széles szakaszon maradt meg. Alivei az objektumra való rábontás is alpinista módszert igényelt, a közelében lévő felszíni repedések miatt a jelenség teljes feltárására nem nyílt lehetőség. A beásás környékéről újkori kerámiatörcelékek kerültek elő, valószínűleg a 19. századra keltezhető. Fttől keletre, szintén a behajtó déli metszetében megfigyelt agyagos betöltéséi objektum azonosítására egv újabb szondát nyitottunk. A humuszréteg elbontását követően a szonda nyugati felében természetes eredetű nagvobb kövekkel kevert homok és agyagrétegek váltakoztak. A szonda keleti felében a sötétbarna agvagos, köves betöltésre bontottunk rá, amelyből római kori téglatöredékck és házikerámia látott napvilágot. A jelenség teljes feltárására a partfal omlásveszélye