A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2005. évben

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2005. évben (A helyszíneket lásd jelölve a 208. oldali térképen) 1. Budapest, III. ker. Pók utca, Hrsz.: 23229/1 A BTM Aquincumi Múzeuma 2005. szeptember 12. és október 12. között végezte a fent említett terület szondázó jellegű kutatását. A feltáró munkát az tette szükségessé, hogy jelenleg tervezés alatt áll az úgynevezett „Aquincumi híd és kapcsolódó úthálózata", amely út egvik lehajtójának sávja fedi az aquincumi polgárváros északkeleti részét. A terület keleti szomszédságában szintén e keretek között a tavalyi és az idei évben végzett feltárás során a Szilágvi János által feltárt házcsoport falrészlcte és útmaradvánvok, illetve nagy kiterjedésű és mélységű újkori tereprendezések nyoma került elő (1ANG 2005, 225-227, illetve ebben a kötetben 51-59. oldal). A fentiek ismeretében a Csatornázási Művek telkén mindössze 30 négyzetméternyi terviletet tárhattunk fel, amelynek eredményeképp megállapítható volt, hogy a nagyméretű bolygatás már nem érint további régészeti rétegsort. A kis felületméret miatt nagvobb összefüggések m egál 1 api t á s á ra, értelmezésre egyelőre nincs lehetőségünk, csak az előkerült jelenségek ismertesére szorítkozhatunk. A területen az igen vastag újkori feltöltés alatt (2 méter) már megjelent egy észak-déli irányú, római kori, habarcsba rakott kőfal, amely a korábbi rajzi dokumentáció alapján azonos a Szilágyi J. által 1946-47-ben részben feltárt egvik épület keleti falával. (SZILÁGYI 1950, 31 1-312) A fal két oldalán a korábbi kutatóárkok is előkerültek. A falhoz, tartozó rétegsorok közül tetőomladék-részletet, (2. kép) illetve kelet felé pillért és visszabontott falrészletet, illetve egv vékony sóderes járószint-darabot sikerült azonosítani, majd ezek alatt a fal nyugati és keleti oldalán is vastag homokos-márgás (talán áradásból, vagv tereprendezésbe)] származó) rétegsorok következtek. A feltöltési rétegek alatt már a fal széles zoklirészc következett, illetve erre ráhúzódva kelet felé nagvobb köves réteg, nyugati irányban pedig ismét egv kavicsos szint mutatta a következő, a kőfalas periódushoz, tartozó legkorábbi járószint-horizontot. A zokli alatt újabb falalap szabálytalan, földbe rakott törtköves részlete került elő, illetve ez alatt már a legkorábbi római kori rétegsor mutatkozott, világos és sötétszürke homokrétegek és legalul a már több területen regisztrált feketésbarna agyagréteg formájában. Ez utóbbi