A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Régészeti kutatások az M0 körgvűrű keleti szektorának nyomvonalán (Reményi László - Endrődi Anna - Maráz Borbála - M. Virág Zsuzsanna)

perecek) is azt valószínűsíti, hogv ennek a településrésznek az alaplakossága a szarmata betelepülés után is a helyén maradt kelta népesség lehetett. Az ide sorolható emlékanyag korát a Kr. u. 1. század második felére határozhatjuk meg. A fiatalabb településrész kerámiaanyagának egyharmad része a budai oldalról ismert úgynevezett kelta bennszülött kerámia (szürke korongolt tálak és fazekak) jellegzetességeit mutatja. Másik harmada a szarmata kori népesség durva házikerámiája és körülbelül ugyanennyi mennyiségben került elö az Aquincum környéki fazekasműhelvek provinciális kerámiaanyaga is (barnásvörös sávos festésű edénvek, fényezett fekete, illetve terrakotta színű úgynevezett pannóniai pecsételt díszű tálak és bekarcolt fogasdíszű kerámia). Ez utóbbi leletcsoport a budai oldalon lévő Kende utcai (PETŐ 1976; PETŐ 1979) és a Rudas fürdői (PÓCZY 1959) bennszülött kelta-eraviszkusz telepekkel való egyidejűségre utal és a Kr. u. 2. század kezdetérc - első felére datálja a Major-hegvi fiatalabb településrészt. A területen 5 nyújtott csontvázas temetkezés is előkerült, amelvek közül kettő melléklet nélküli volt. A 3. sír egv s. kép: Császárkori kutyatemetkezés Fig. 5: Dog burial from the Imperial Period mirrors not Celtic pottery traditions but is rather affiliated with the earliest Sarmatian population of the (neat Hungarian Plain (coarse hand-thrown vessels decorated with segmented rib ornaments and the so-called "Dacian" handled cups). The few metal finds (iron wire bracelets from the 1st century BC) also support the idea that the basic population of this part of the settlement was a Celtic population which survived on after the Sarmatian occupation. The age of the finds from this period date to the second half of the AD 1 st century. One third of the ceramic material from the younger settlement section displays characteristics of the so-called Celtic autochthonous ceramics known from the Buda side (grev wheel-thrown bowls and pots). Another third comprised the coarse household pottery of the Sarmatian period population and the provincial ceramic material of potteries of the Aquincum region (brownish red vessels with striped painting, polished black and terracotta colored, the so-called Pannonian stamped bowks and ceramics with incised zigzag patterns) occurred in approximately the same quantities. The last find group suggests that the site was contemporary to the autochthonous Ccltic-Eraviscan settlements on Kende Street (PETO 1976; PETŐ 1979) and the Rudas bath (PÓCZY 1959) on the Buda side. This would date the partial settlement on the Major hill site to the beginning and the first half of the AD 2nd century. Three inhumation burials with extended skeletons were also found on the territory, two without grave goods. Grave no. 3 was a north-south oriented burial, dated from the AD 3rd century on the basis of