A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Régészeti feltárások Budapest területén 2005-ben (Zsidi Paula)

ségck elé állítja. Az intézmény gazdasági részlegének munkája, valamint a régész szakmai gárda elkötelezettségének, hivatástudatának köszönhetően, a közbeszerzési eljárások sok gonddal járó, költséges és hosszú időt igénybevevő folyamata nem okozott olyan mértékű fennakadást az ásatások menetében, amely megakadályozta volna a múzeumot a régészeti törvényben meghatározott kötelezettségének elvégzésében. Az elmúlt év gyakorlata azonban sorozatosan bizonyította, hogy a közbeszerzési eljárás jelenlegi előírásaihoz a régészeti kutatás jellege alapvetően nem, vagy sok esetben esak a szakmaiság kiiktatásával illeszthető. Meg kell említenünk itt a beruházói kör türelmét is, akiknek ezévtől nemcsak a régészeti feltárás finanszírozását kellett állniuk, hanem a régészeti kutatás terepi munkájának a közbeszerzési eljárás idejénél megnövekedett időtartamát is. Emellett negatív hatással volt munkánk hatékonyságára az a tendencia, mely azt mutatja, hogy a beruházások egyre nagyobb hányada nem kellően átgondolt, és műszaki tartalmát tekintve sok esetben előkészítetlen. Egvre gyakoribb, hogy tervezés és engedélyezés nélküli földmunkák elrendelésével improvizatív elemek kerülnek indokolatlanul a kivitelezés fázisába. Ezek kész helyzet elé állítják a közbeszerzéssel is kötött, szerződés és engedélv alapján végzett régészeti munkát. Emellett a múzeumot is fenyegeti az építőiparban egyre gyakoribb körbetartozás, miután az, a régészeti feltárás révén, része a rendszernek. Az előző évek gyakorlatának megfelelően a főváros három történelmi városmagja, Buda és a Víziváros, Óbuda és a pesti Belváros területén folytak a legeredményesebb feltárások. A római institution that carries out archaeological investigation into a difficult situation and confronts us with nearly insoluble difficulties. Owing to the work of the administrative department of the institution and the commitment and the sense of vocation of the archaeological staff, the long, troublesome, tedious and expensive procedure of public procurement did not cause such a grave hindrance in the process of excavations that could have prevented the museum in fulfilling its duties determined in the archaeological acts. The practice of the last year has repeatedly demonstrated, however, that the character of the archaeological investigation can basically not be conciliated with the actual regulations of public procurement, or when it is, the professional aspects have to be disregarded. We must also mention the patience of investors, who have not only had to finance the archaeological excavation from this year, but have to endure the elongation of the time of archaeological field work due to public procurement. Besides, the trend that shows that the majority of investments is not sufficiently planned and often unprepared from a technical regard exercised a negative influence on the effectiveness of our work. We are more and more often confronted with the fact that earth movement is ordered without planning and licence, which leads to the appearance of unwarranted improvised elements in the execution phase. This confronts archaeologists, who are bound by licensing and eontracts signed within the frames of public procurement, with a fait accompli. On top of it, the museum is also threatened with round debt, a more and more common phenomenon in construction industry, since it has become part of the system by the way of archaeological excavations.