A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

A Ladik utcai temető újabb részletének feltárása (Budai Balogh Tibor)

A nyugati sáv teljes hosszában római sírok jelentkeztek. Jelenlétüket a lejtős részen csak szórványosan érzékeltük, csupán a kellő mélységig leásott sírokat hagyta érintetlenül a talajerózió. A nyugati sáv déli végét északnyugat-délkeleti irányú kőfal határolta le. A falból mindössze a legalsó kősor maradt meg. A megőrződött szakaszról leágazás nem indult, délkeleti irányú folytatását az új- és legújabb kori építkezések során pusztították el. Az említett faltól délre csupa épített sírt: öt tégla- és két kőládasírt tártunk föl. (2. kép) Kivétel nélkül rabolt volt mindegyik. Rendkívül szoros, olykor teljesen egymáshoz simuló, olykor egymáson nyugvó elrendezésük magában véve is érdekes. A rendezőelvnek, amely e sírokat „összezsúfolta", a telekhatár vonalában előkerült kőépület rejtheti a kulcsát. Itt egv északkelet-délnyugati tájolású falat fedeztünk fel, amelyet az egyik téglasírral átvágtak. Amikor a fal átvágása történt, az említett fal értelemszerűen már nem játszott szerepet, sőt, miután az alapokig visszabontották, nem is látszott ki a földből. A helyén ekkoriban már egy, a keleti végén apszissal záródó épület állt, amelynek nyomott ívű lezárásához a korábbi fal egy részét használták alapnak. (3. kép) Az apszisos épület köré temetkeztek a kő- és téglasírok tulajdonosai. A telekhatár vonalában futó, különböző periódust jelölő falak, és a hajdan ezekhez tartozó építmények pontos funkciója a feltártság jelenlegi fokán nem állapítható meg, csupán találgatásokra nyújtanak lehetőséget. A telekről leválasztott, önkormányzati kezelésben lévő sáv jövőbeni feltárása bizonyosan közelebb visz majd a helyes interpretációhoz. Az északnyugat-délkeleti tájolású kőfaltól északra, az árok teljes hosszában y. kép: A déli sírkertben álló ismeretlen rendeltetésű kőépítmény keleti lezárása Fig. 3: The eastern end of the unindentified stone building in the southern graveyard tight arrangement is interesting in itself; they were sometimes built closely against or over each other. The clue to this arrangement, the "cramping" of the graves, may lie in the stone building discovered in alignment with the edge of the lot. Here, we found a northeast-southwest oriented wall, which was intersected by one of the brick graves. By the time the wall was cut through, logically it must have already lost its function. The wall had thus, been pulled clown to its foundations and was no longer visible on the surface A building closing in an apse on its eastern end stood in its place. This apse, ending in a flattened arch, was based on part of the former wall. (Fig. 3) The dead lying in these stone and brick graves were buried around the building with the apse. The