A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

A római kori beépítettség kutatása az aquincumi canabae északi előterében (Budai Balogh Tibor)

sűrűn épülettörmelékes rétegsor. Fehér alapon piros vonaldíszű freskódarabokat a markológép meddőhányójában is találtam. Az árok egy rövid szakaszát a markológép érintetlenül hagyta, itt intakt omladékra bontottunk rá, amelyben a sok laposra faragott kőlap és tegula között a lelőhclv egyéb pontjaira jellemző anyagbőséget (kerámia, fémek, állatcsont terén) konstatálhattunk. Az egyetlen bélyeges tegula a legio ÍJ adiutrix officina ftglinájában készült. Légiós téglabélveget a „fürdőépületben" is találtunk. Az épület felhagvása utáni időből két csontvázas betemetkezést regisztráltunk. Az egvik csontvázat a közműárkot ásó munkások szétdobálták, csontjait összegyűjtöttük, és a sírhelvét dokumentáltuk. A másik sír az árok metszetfalában feküdt, ennek köszönhette megmaradását. (7. kép) A két csontváz jó megtartású, azonban mindkettőnek hiánvzik a koponyája. Az in situ sírban fekvő test furcsán kitekeredő helyzetben feküdt. A holttestet egyszerű földsírba fektették, majd ezt követően, jóformán közvetlenül a testre, kőlapokat és téglákat helyeztek. Egyértelmű mellékletet egvik sírban sem találtunk, maguknak a sírgödröknek a pontos kiterjedését sem sikerült tisztázni, mivel a már említett, épülettörmelékes, leletben gazdag római rétegbe ásták bele mindkettőt. A parkolóba vezető kanyarodósáv nyomvonalán 12 méter hosszú, 2,5 méter széles kutatóárkot nyitottunk („B" árok), amely párhuzamosan futott a fentebb tárgyalt közműárokkal, attól valamelyest keletebbre. Mivel az úttest alapozási mélysége éppen a római szint fölött maradt, nem volt szükség a teljes nyomvonal feltárására. A kutatóárokban két északkelet-délnyugati irányba hajló, egymással párhuzamosan from the level of Szentendrei Road, while only 0.5 m separated it from the pavement a few metres to the cast. The altitude data measured on the foundation of the building and during the excavations on Ladik Street on the other side of the road evidently pointed to a natural elevation, a knoll. (During the excavation at the Ladik Street cemetery, the contemporary surface could be reconstructed over a large surface. See this volume). The trench for the public utilities had intersected four removed walls. Two of them certainly continued downwards as a stone wall. We dug down beside one of them until the bottom of the wall foundation. We found a refuse pit from the Roman period under it, which contained an unusually large although badly fragmented light grev Faltenbecher. Beside the east-west running stone walls, a number of damaged and renewed floor levels could be observed in the section wall. The layer sec]uencc, with densely deposited building debris contained a modest number of fresco fragments as well. The fresco fragments displayed a red linear ornament on a white background. They could also be collected in the deposit accumulated by the commercial excavator. The excavator had left intact a short section of the trench. Here we found an undisturbed debris layer, which yielded the same richness of finds characteristic of other parts of the site (regarding ceramics, metals and animal bones) and including a lot of flat-carved stones and tegulae. The only stamped tegula had been manufactured in the officina figlina of the legio II adiutrix. A brick stamp with the sign of this legion was also found in the "bath building".