A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

A római kori beépítettség kutatása az aquincumi canabae északi előterében (Budai Balogh Tibor)

sarokban ellipszis alakú gödör részletet tártuk fel. Kibontásakor csupán ugyanazt a sötétbarna, iszapolt földet találtuk benne, amelyről már korábban megállapítást nyert, hogy a rómaiak az építkezést megelőző tereprendezés során tömörítő anyagként használták a lazább betöltési! (pl. őskori) gödrök esetében. Az elmondottaknak megfelelően, minden erőnket a római kori kőépület minél részletesebb megismerésére koncentrálhattuk. A korábbi ásatások során feltárt falkiszedések alapján már tisztázódott az épület északkelet-délnyugati tájolása. (1. kép) Az épületrészt nyugat felől, mintegy 10 méter távolságra, kerítőfal övezte, amelynek az alapozása lényegesen sekélyebb volt az épület külső és belső falaiénál. Az ásatást előkészítő munkálatok során, még decemberben, az újkori töltés gépi eltávolításakor ráakadtunk egv északnyugat-délkeleti tájolású falszakasz, legalsó kősorára. A fal föntebbi részét 1882-ben, a Filatorigát építésekor bontották el a kubikosok. Az előkerült falmaradványt akkor hipotetikusan az épület déli zárófalának tekintettük. Ma már tudjuk, hogy ez a falcsonk, amelyet az ugyanezen épület kőcsatornájából ismert, rossz minőségű, sárga színű kövekből építettek, valójában a nyugaton megtalált kerítőfal déli leágazása volt. A tényleges déli zárófal az említett falcsonktól mintegy 6 méterrel északabbra került elő, mégpedig az ásatási terület legkeletibb részén valódi kőfalként, nyugatabbra falkiszedés formájában. (2. kép) Az épület külső fala, szemben a kerítőfal és a csatorna kőanyagával, lényegcsen jobb minőségű, szürke színű kövekből készült. A zárófaltól északra egv szürke színű, nyers kivitelű terrazzopadlóval burkolt, belső helyiségbe jutottunk. A terrazzo pontosan a zárófalig tartott. A padlószint fragment of an ellipsoid pit was found in the corner of the trench enclosed by one of the removed walls of the stone building and the wall of the trench perpendicular to it. However, the same dark brown, denuded soil was found after cleaning the pit. It has been demonstrated that the Romans used this soil as a fill to make the looser filling of pits (e.g. prehistoric ones) more compact during landscaping work preceding construction work. Accordingly, we were able to concentrate on gaining the maximum the information possible about this Roman stone building. The removed walls unearthed during former excavations had already revealed the northeast-southwest orientation of the building. (Fig. I ) A fencing wall bordered the fragment of the building to the west at a distance of about 10 m. The foundation of this wall was significantly shallower than those of the exterior and interior walls of the building. In December, the modern fill was removed by a machine in preparation for the excavation, and the lowermost row of stones from a northwest-southeast oriented wall section came to light. Construction workers had pulled down the upper part of the same wall in 1882 when the Filatorigát was constructed. At that time, the wall remains were hypothetically identified as the southern end wall of the building. It has since been found out that this wall fragment, built of the same inferior quality yellow stones as those found in the stone channel of the same building, was actually a southern extension of the fencing wall uncovered to the west. The real southern end wall was found about 6 m to the north of this wall fragment as a real stone wall in the easternmost part of the excavation area and as a