A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Régészeti kutatások a katonavárosi amphitheatrum keleti előterében, a Spitzer Gerzson által alapított kékfestőgyár területén I. (Kirchhof Anita)

Az 1838-as nagy dunai árvíz nyomait nehéz azonosítani, mivel az újkori rétegeket munkagépekkel bontották el. Az árvíz visszahúzódását követően a nagyobb mélyedésekben megmaradhatott a dunai iszap és homok, ezek a helyenként fellelhető fehér-szürke homokcsíkok hozhatók összefüggésbe dunai áradásokkal. Spitzer Gerzson kékfestőműhelye A Nagyszombat utcai telek története a továbbiakban a Spitzer Gerzson-féle kékfestőműhely történetével fonódik össze. 1826-ban, Spitzer Gerzson az apjától örökölt kelmekereskedéssel rendelkező Lajos utca 102-es telek területén kékfestő műhelyt létesít, amelyet folyamatosan bővít és korszerűsít. Egyéni cégét az alapító 1850-ben nővére fiainak (Weisz fivérek) bevonásával, közkereseti társasággá (Spitzer Gerzson és Társa néven) alakítja és 1851-ben új berendezések üzembe helyezésével a kézműipari műhelvt gvárrá fejleszti. A Nagyszombat utca 1. telek területét 1855-ben, a régi Lajos utcai műhely nagy veszteségekkel járó leégését követően, vásárolja meg Spitzer Gerzson. Az új telek beépítési terveit (Varga Antal 1865) követően 1866-ban költözik át a család az új lakóházba. Ezt a legelső lakó- és műhelyépületet 1867-ben Wechselmann Ignác építőmester tervei alapján tovább bővítik. A gyár ezzel átkerült a kutatott telek területére. Az alapító 1868-ban beken étkezett halálát követően 1872-ben a gvár már a Weisz család irányítása alatt kazánházzal, szárítóval és festődével bővül. Néhány évre rá, 1879-ben az. üzem tűzvész áldozatául esik. (GESZLER 1984, 0-56) A 2004-ben a telek keleti felén folytatott bontási munkálatok Spitzer Gerzson kékfestő műhelyének maradványait hozták felszínre. brim. From their stamps two sub-tvpes could be separated: one showed the text \1 HONIG SCHEMNITZ arranged in two rows within a rectangular frame with a tiny rosette over the text (Fig. 11). On the backside was stamped a miniature portrait of the emperor, l'he other sub-type shows the simple stamp of SELMECZ. The second type is very similar to the first one only the bowl is more slender and the grooved ring was placed beneath the cylindrical rim. The pattern starts only after another undecoratcd section of lathe work. Three sub-tvpes can be differentiated: on one of them SELIG TÄUSIG is arranged in two rows, on another the fragmentary text AMPM... can be read. This latter oneis more elaborate, the rim is jagged. The execution of the third sub-type is similar only the ring under the rim was made on a simple lathe and is undecoratcd, while the entire pipe was coated with a greenish or a white marbled coating. The pipes of the third type have thin walls and arc slender with incised patterns or an ornament recalling Barocjue decoration. They were not stamped. Type four comprised smaller pipes with a more robust finish. Their characteristic feature is that they were notched by hand before baking both on the embossed rim and on the neck. A scries of small workshops can be identified in the region from the similar shapes and diverse stamps, serving local needs. Pipes with M HONIG SCIIEMNITZ stamps of subtype 1 of the first type occurred in the largest numbers in the region. It is difficult to identify the traces of the large Danube flood of 1838, since the layers from the modern period were mechanically removed. As the flood waters withdrew, Danubian loam and sand remained in the deeper depressions, and these spo-