A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2004. évben

irányú lejtés miatt. (8. kép) Omladékait a fal mindkét oldalán megtaláltuk. A feltárás során megállapítható volt, hogy a falvonulat egv épület - amely valószínűleg a Szilágvi-féle hosszúkás alaprajzú épületek egvikc - nyugati zárófala: két oldalán másmás rétegsort dokumentáltunk. Árkunk az északi városfal vonalát nem érte el, de annak közvetlen közelében haladt. A fal nyugati oldalán, a legrijabb kori feltöltés alatt további - továbbra is újkori - délnyugat-északkeleti, illetve egv kelet-nyugati árok bolygatta a római rétegsorokat. Ezek alatt, az árok szinte teljes hosszában két rétegben elplanírozott római kori kevert, habarcsos, épülettörmelékes szintek jelentkeztek: ezekből vörös sávos freskótöredékek mellett nagy menvnyiségű kerámiaanyag is származik. Alattuk a fal leomlott omladékát regisztráltuk, majd ez alatt vastag homokréteg mutatkozott, felületén észak-déli irányú, a fallal párhuzamos keréknvomvonulat jelezte, hogy ezt a szintet útfelületként használták, felületét vékonv rétegű kavicsozással egvszer meg is újították. A homokréteg jelenléte egvelőre nem tisztázott, de a geológiai szakvélemény szerint nem természetes úton került a területrészre. Az útfelületként használt réteget egyelőre csak a felület déli részén volt alkalmunk elbontani: alatta vékonv, feketésbarna szint jelentkezett, erős lejtéssel kelet felé: ebből állatcsontok kerültek elő. Ez. alatt ismét homokréteg jelentkezett, majd alatta elértük a polgárvárosban nrár több helyen dokumentált fekete, tömör réteget. Ebből - az innen körülbelül 100 méterre délre, a romkertben feltárt „Peristyl-udvaros ház" 58., 62., és 64. helyiségeinek fekete, beiszapolódott rétegéhez hasonlóan és ugyanabban a mélységben - a szonda kis alapterületéhez képest itt is nagy menynyiségú állatcsont került elő. A feltörő víz miatt itt az idén tovább már nem mélyíthettünk. A fal keleti oldalán, azaz az épület belsejében, az újkori töltés alatt fekete mészpettyes, még újkori szintet találtunk, majd alatta már a fal nagy mennyiségű, kidőlt