A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2004. évben

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2004. évben 1. Budapest, II. ker., Felhévizi utca 7. (Hrsz.: 14840/3) 2004. július 12. és szeptember 6. között közel 840 négyzetméter felületen folytattunk megelőző feltárást egv tervezett társasház építése előtt. A lelőhellyel közvetlenül szomszédos Szépvölgyi út 18-22. számú telken 1998-ban végeztünk megelőző feltárást. (KÁRPÁTI 2002) Jelenlegi kutatásunk során elsősorban arra kerestünk választ, hogv a szomszédos telekcsoporton feltárt, több épületből álló majorságnak vannak-e további épületei, vagv volt-e mesterségesen kialakított határa a birtok központi részének. A munkálatokat a raszterszerű szelvényrendszerben végeztük. A Szépvölgyi árok alsó szakaszának délkelet felé kiszélesedő völgyében lévő telken, az árok itteni szakaszában végzett korábbi feltárásokon meghatározott rétegrendet figyeltünk meg. (FACSÁDY 2000; FACSÁDY 2002) A jellegzetes feltöltődési, feltöltési rétegek a következők voltak: 1. az árok kőgörgetegcs medrére pleisztocén lösz rakódott le. 2.-3. Erre fekete, humuszos, észak-északnyugati lejtésű, jelentős mennyiségű neolit (DVK) leletanyagot tartalmazó réteg halmozódott az erózió által. 4. A 3. réteg felett vastag, átlag l-l ,5 méter vastagságú leletanyagot nem tartalmazó humuszos réteget dokumentáltunk, amelyben több kisebb vízmosás nyomát figyeltük meg. 5. Feljebb ugyancsak jelentős vastagságú humuszos réteget figyeltünk meg, amelynek alsó részén római kori leleteket gyűjtöttünk be, felső részén újkori kerámiatöredékek voltak. 6-7. A rétegsort modern feltöltés és kertiföld zárta. Az utolsó két réteget kivéve a többi réteget egységesen vágta az, az északnyugatdélkeleti iránvú, 15 méter szélességű vízmosás, amely a telek teljes szélességében végig húzódott. A vízmosás 4-4,5 méter mélységbe vágódott be, betöltését teljes egészében kőgörgeteg alkotta. Északi szélén 40 centiméter széles, szárazon rakott kőfal futott, amely a meder feltöltődésekor erőteljesen megrongálódott, így összefüggő vonulatát csak a terület keleti részén dokumentálhattuk. A nvugati szakaszon csekély maradványait azonosíthattuk. A falra rámosódó kőgörgetegben római kerámiát találtunk, de az árok betöltésében újkori kerámia töredékek is voltak. A feltárás során a középkori majorság további részleteire, esetleg más középkori jelenségre nem bukkantunk. A telek Felhévizi utcai frontján az utcával párhuzamos tengelyű, négy osztófallal tagolt 19. század végi betöltésű, kőalapozású épület maradványait tártuk fel. A nyugati helyiség alápincézett volt.