A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Előzetes jelentés az épülő Kőérberek, Tóváros-Lakópark területén folyó régészeti feltárásról (Horváth László András - Korom Anita - Terei György - Szilas Gábor)

bizonyítják a helvï szövés meglétét, melyet valószínűleg minden egyes portán űztek. Igen kisszámú vastárgyat találtunk a telepen, bronz, vagv vasfeldolgozásra utaló jelenségeket pedig egyelőre nem tudtunk dokumentálni. A feltárt koravaskori teleprészlet jelentősége abban rejlik, hogv a magvar kutatás az erődített telepek és halomsírmezők mellett egyelőre még alig ismeri a I lallstatt-kultúra horizontális településeit. A lelőhely feldolgozásával nem csupán a gazdag telepkerámia repertoárját, a telep és a korszak háziiparát, gazdálkodásmódját ismerhetjük meg. A kutatott terület nagyságából kifolyólag olyan településszerkezeti információkat is nyerhetünk, mely egv ilyen laza, szórt szerkezetű telep esetében óriási jelentőséggel bír. A lelőhely a késő vaskor időszakában is aktív, ugyanis mintegy 20 gödör a késő kelta időszakra datálható kerámiaanyagot szolgáltatott. Az objektumok igen nagy szóródással három kisebb csoportban jelentkeztek a feltárási terület középső és nvugati területén. Megjegyzendő, hogy a még fel nem tárt három nvugati lakótömb területén nem kizárt összefüggő kelta telepjelenségek előkerülése sem. Szórványos római kori leletek Árpád-kori és avar objektumokban is előkerültek. Középkori objektumokban sigillata-törcdékeket, illetve a lelőhely nvugati részén egv 10. századi ház (6581. objektum), betöltésében Silvanus-oltárt találtunk (14. kép). Az ásatási terület nyugati felén későavar telep részletét tártuk fel. Az idei év során a telep pontos kiterjedését minden irányból nem sikerült lehatárolni, de az objektumok intenzitása alapján úgy tűnik, hogv a lelőhely északnyugati szélét megtaláltuk és valószínű, hogv délkeleti 12. kép: Kora vaskori földbe mélyíted épület Fig. 12: An Early Iron .\ge semi-subterranean house bowl, probably as part of a ritual (Fig. 11). Fires were lit in the larger pits as they were filled showing the long duration of the settlement. The small, quadrangular houses with wall lengths of 1-2.5 m, extended into the earth to a depth of half a metre. They were distributed in groups of two or three. Between these groups, large, 40-70 m wide zones were left empty or occupied by other features. The houses had a simple structure and were semi-subterranean. Usually no traces of posts could be found, so the roofs probably rested on the ground. In a single case (feature no. 4259), however, traces of posts aligned in an arch into the two facing walls could be observed. These houses were without hearths or ovens, while numerous spindle whorls and clay weights indicated that weaving and spinning was done in the house. In a number of cases, bcehive-shaj^ed pits were dug into the eastern and northern walls of the buildings where they were protected from the wind, either after the abandonment of the house or while it was still occupied. The fill of these pits differs sharply from the fill levels of the houses (Fig. 12). The half-filled pits of houses