A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Előzetes jelentés az épülő Kőérberek, Tóváros-Lakópark területén folyó régészeti feltárásról (Horváth László András - Korom Anita - Terei György - Szilas Gábor)

edény töredékei feküdtek, melyek közül azonban csak kettő volt megmenthető. A neolit telep déli, összefüggő objektumegyüttese a maga hat hektáros felületével teljes mértékben feltárható volt az ásatás során. Hasonló korú leletekre esetleg a vasúttól északra számíthatunk majd. A középső neolitikum végétől a középső rézkor elejéig a patakpartnak ezen a szakaszán nem telepedett meg ember. Ez az első megtelepedési hiatus a lengyeli kultúra teljes időszakát felöleli, beleértve a kialakulási folyamatot is. A neolitikus teleptől kelet-északkeleti irányban feküdt a középső rézkori 1 ,udanice kultúra lelőhelye. Ennek legjelentősebb reprezentánsa az a feltárási terület északi szélén húzódó körülbelül 220 méter átmérőjű, átlagosan 130 centiméter méh és 200 centiméter széles, függőleges falú és lapos aljú (!) árok, (6. kép) amelynek a déli részét, talán éppen a felét sikerült az ásatás során regisztrálnunk. Az árok, amennyiben északi oldalán is olyan szabályos vonalban haladt, mint délen, akkor egv lekerekített sarkú téglalap alakú, hatalmas ea. öt hektáros területet fogott körül. Körbe futó vonalát a megfigyelt illetve feltárt szakaszon nyolc, szabálytalan távolságokban jelentkező átjáró, földhíd szakítja meg. Ezek közelében egyetlen esetben sem sikerült azonban bármiféle kapuszerkezetre utaló nyomot, például eölöplyukakat találnunk, ami azt bizonyítja, hogv az árok által körülölelt terület folytonosan nyitva állt, az árok csak szimbolikusan védte a belső teret. Az árkot egykor minden bizonnyal a kitermelt földből emelt sánc is kísérte, amelynek nyomát a folytonos erózió és az intenzív modernkori talajművelés következtében már nem találtuk meg. Az említett területet belsejében, a későbbi korok (bolerázi csoport, kora bronzkor, Ar1. kép: Östulokszarv neolit kultuszgödörben Fig. 5: .\n aurochs horn in a Neolithic cultic pit earthed in 2003 (HORVÁTH 2004, 157) suggest that the larger houses were used in the Notenkopf period, and smaller ones in the Zseliz period. Onlv a few analogues to the Kőérberek houses can be found from excavations, which were mostly conducted on small surfaces. The small building unearthed in a settlement of the same period at Sturovo also came from the youngest settlement phase (horizon \ 111). J. Pavúk grouped it with the classical (IIa) phase of the Zseliz culture (PAVÚK 1004, 217-218). Another special feature was a shallow round pit m which two huge aurochs horns were lying arranged to form a, more-or-less, regular circle (Fig. 5). This feature stood apart from the coherent Neolithic settlement features. The majority of the immense cperiodmic material was well and excellently preserved. From the Notenkopf period came black ceramics with shiny surfaces from the added graphitic material, while from the Zseliz period the well-fired ceramics decorated with rcd-and yellow painting between incised patterns deserve attention. Two Neolithic burials were also uncovered in the settlement or rather at its western