A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Kutatások az albertfalvi auxiliáris vicus nyugati részén (Beszédes József)

félékhez köthető gyomnövények (pl. héla zab, vetési galaj, szulákkcserűfú) mutathatók ki. A római objektumokból begyűjtött földmintákból összesen 48 növényfajt sikerült kimutatni az anyagvizsgálat során. A termesztett növények zömét a gabonafélék (árpa, búza, abrakzab, rozs, köles) teszik ki. A gabonaszemek mennyisége és magas százalékos aránya arra mutat, hogy a gabonatermesztés meghatározó jelentőségű volt az auxiliáris vicus mezőgazdasági életében. A gabonagyomok alapján megállapítható, hogv a lakosság inkább őszi vetésű gabonákat termesztett. A konyhakerti hüvelyes növényeket a mezei borsó, cicorlencse és a fejlettebb római növénytermesztésre utaló, nemesebb nagymagvú lencse képviselte. Ez utóbbi eddigi legkorábbi hazai előfordulása Keszthely-Fcnékpuszta 5. századi rétegéből volt ismert. Etelmaradványok közül a gabonakása (91. és 181. obj.), köleskása (181. obj.) és kelesztett kenyér (169. obj.) maradványai jelentkeztek. A település szűkebb természetes környezetéről nyújtanak információkat egyes további fajok. Pl. a tavi káka nádasra, a mocsári csetkáka jelenléte magassásos környezetre utal, míg a nag\obb darabszámban jelen lévő tejoltó galaj, lándzsás útifű és komlós lucerna szárazabb rétre, legelőre enged következtetni. Az albertfalvi vicus nvugati részein a Savova park kiépülése kapcsán további beruházások, ezzel együtt régészeti feltárások várhatók, amelyektől a régészeti ismeretanyag további bővülését várjuk. Beszédes József Albertfalva vicus. The shapes, directions and measurements of the ditches were diverse just like the determination of their function. In some eases it was suggested that the ditches were associated with the marching fort or the practice field while other ditches were identifed as water channels for the draining of swamps (SZIRMAI 2000; SZIRMAI 2002; SZIRMAI 2003; SZIRMAI 2004). This year a small east-west running ditch came to light at the eastern end of the excavation surface (feature no. 220). The ditch had a rounded bottom and the observable width was onlv 40 cm. The morphological specifics and the lack of militaria exclude the possibility that it had had a military function. It max rather be described as a water channel or ditch that demarcated a lot. We collected soil samples from twelve of the Roman period (and La Tènc D) features, of which Ferenc Gyulai identified and evaluated the archaeobotanical material. The detailed analytical results will be summed up in the following. Cereals (millet, barley emmer and spelt), legumes (pea) and weeds, especially autumn cereals (eg. wild oats, bedstraw, black bindweed), could be demonstrated among the plant remains found m the beehive-shaped storage pit no. 9 of La Téne D age. The analysis demonstrated altogether 48 plant species. Cereals (barley, wheat, oats, rve and millet) comprised the majority of cultivated plants. The quantity and the high proportion of cereal seeds suggest that crop cultivation was most important in the agricultural life of the auxiliary vicus. The cereal traces reveal that autumn cereals were preferred. Peas, lentils and the more refined large-seeded lentil, evidence of the more developed Roman cultivation, represent the legumes.