A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Temetőfeltárás a Bécsi úton (R. Facsády Annamária)

égésnyomok. A fa részek szenesedésének mértékéből, a lómaradvánvok épségéből a máglya lefojtását feltételezhetjük. A kötőféken vezetett két lovat - egy fiatal, 3 és fél éves, és egy idős, 18 éves kancát (a lovak vizsgálatát, koruk és nemük megállapítását Lyublyanovics Kyra végezte, akinek munkáját köszönöm) a helyszínen taglózták le, s dobták a sírgödörbe, a szétszedett kocsi részeivel egyidejűleg. A két ló a gödörbe kerülés pillanatában még mozgott, egyikük oldalán feküdt, a másik részben az előbbin, „rogyasztott" pózban. A kocsi részei közül néhány darab, így az egyik kerék egy része is, a lovak alá került. Az ásatás során tett megfigyelések alapján egy négykerekű, kevés bronz díszítménnyel ellátott kocsi került a sírba. Az igen nagy nedvességtartalmú talaj miatt vas alkatrészei erősen korrodáltak, rossz megtartásúak, formájuk kivehetetlen. A jelenleg restaurálás alatt lévő darabok elkészültével nyílik mód a kocsi rekonstruálására, pontos keltezésére. (7. kép) A temető használati idejének másik végpontjaként említhetjük a hegyoldal lábánál épségben fekvő női csontvázat, melynek ujján jelentéktelen kinézetű, egyszerű bronz gyűrű volt. A gyűrű felirata - IIIS- bizonyítja, hogy viselője kereszténynek vallotta magát. A feltárás munkái során az ásatás lebonyolításában Anderkó Krisztián ásatási technikus volt segítségemre. R. Facsády Annamária iroda lom/References: FACSÁDY 2000 - Facsády A.: Leletmentések az ún. Bécsi úti temető északi részén. (Rescue Excavations in the Northern Part 7. kép: Részlet a kocsi sírból bontás közben Fig. 7: Detail from the cleaning of the wagon burial which contained the remains of a Roman cart buried together with the horses which pulled it. The Celtic Eraviscans, the autochtonous population in this territory, believed that the dead journeyed to the other world on carts. This scene was depicted on the tombstones they raised according to a custom borrowed from the Romans. Very few could actually be privileged enough to take their real, ornamental cart or even parts of it into the grave. We know of a few cart burials or traces of them from Eastern Pannónia, but none from a city, in a municipal cemetery setting (PALAGYI-NAGY 2000, 150; ZSIDI 2003, 57). The burial must have taken place in the early phase of the cemetery The grave of a girl buried in the AD 4

th century damaged only a small portion of this grave (Fig. 6). The only traces of burning were found