A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2002-ben (Aquincumi Füzetek 9. Budapest, 2003)

Az Aquincumi Múzeum kisebb leletmentései és szondázó jellegű feltárásai a 2002. évben

homokdűnének, amelynek észa­kabbra fekvő részcin, 1996-ban (HORVÁTH L. A. 2002/1, HOR­VÁTH L. A, 2002/2) az MO autó­út, illetve 2000-ben (HORVÁTH L. A.-SZILAS-KNDRŐDI-HOR­VÁTH M. A. 2001, 115-127.) az AUCHAN áruház építését meg­előzően folytattunk feltárásokat. 2002-ben a Székes-Nádasban mintegy 6000 négyzetméternyi te­rületen 6 szelvényt nyitottunk, át­lagosan 11 irréter szélességben, ke­let-nyugati irányban egyet, é­szak-déli irányban ötöt. A gépi földmunkák soráír megfigyeltük, hogy a terület északkeleti részén 25-30 centiméter mély humuszré­teg volt, amely alatt sárgás, agya­gos, helyenként szürkésfehér „szi­kes", igen kemény volt az altalaj. A terület délnyugati irányában ha­ladva a humuszréteg vastagodott, helyenként az egy métert is elérte. Az altalaj itt szürkéssárgás, agya­gos, illetve folyami üledékes volt. A humuszréteg igen sötét, zsíros tapintású kötött volt. A leletek többsége a mai felszíntől mintegy 30-3 5 centiméter mélységből ob­jektumjelenség nélkül, szórvány­ként került elő. Az általunk feltárt 68 objek­tumszerű elszíneződés többsége valószínűleg a település szélét jel­ző sekélv, leletanyagban szegény gödöralj volt. A több csoportban, szórványosan előkerült cölöplvu­kak rendszerét nem lehetett meg­határozni. Építményekhez feltéte­lesen két csoportjuk kapcsolható. Két árok és három objektum nél­küli leletkonglomcrátum került még elő, amelyek viszonylag ma­gasan, a felszín alatt, a korábban szántott rétegben terültek el, mintegy másfél—két négyzetmé­ternyi felületen. Néhány, betölté­sének (igen sötét, homogén) alap­ján újkorinak tekinthető objek­tum mellett több nagyméretű, he­lyenként egymásba fonódó, min­den bizonnyal nem emberi tevé­kenység eredményeként létrejött, kevert betöltésű objektum is elő­került ezen a területen. Ezek való­színűleg a Duna korábbi árterén lévő, korábban kidőlt fák, helyben elkorhadt gyökérzetének maradvá­nyai voltak. Leleteket nem talál­tunk bennük. A lelőhelyen előkerült régészeti leletek három jól elkülöníthető korszak emlékeit képviselik. Az új­kőkori dunántúli vonaldíszes-, a későbronzkori halomsíros kultúra, és a késővaskori kelta korból szár­mazó leletek jól mutatják a lelő­hely, korábban feltárt területekkel való szoros kapcsolatát. Horváth M. Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom