A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2000-ben (Aquincumi Füzetek 7. Budapest, 2001)

7. Kutatások az aquincumi polgárváros déli előterében II. (Zsidi Paula)

három kút is. A terület ebben a periódusban valószínűleg a közeli fazekasműhelyt (úgynevezett Schütz vendéglő melletti műhely) szolgálhatta ki. 5. periódus A 4. század közepétől ismét temetkezés céljára használták a területet. A későrómai kori temető jellegzetessége a leletszegénység, valamint egyes sírcsoportokban az épített „sírkamrák" megjelenése volt. (5. kép) A „sírkamrák" többségét falazótéglából, téglaporral kevert, meszes rózsaszínű habarccsal építették. A sírok másik részének építőanyaga a törékeny anyagú, könnyen faragható, zöldesszínű vulkanikus kőzet volt. A sírok fedele illetve boltozata a bolygatások miatt sehol sem maradt ránk. A mellékletek igen szegényesek, egyegy üvegedény, ritkábban viseleti tárgy, érem került elő belőlük. A késői temetőparcella sírjai ugyancsak sírcsoportokat alkottak, s közös jellegzetességük volt, hogy nem alkalmaztak másodlagosan felhasznált kőemlékeket. Az egységes rítus és az egységes mellékletadási szokások miatt egymáshoz közelálló közösség temetkezési helyének tarthatjuk a temetőrészt. A terület használatára a 4. század vége után egészen az újkorig Phase 5 The area was once more occupied by a cemetery from the middle of the 4th century. The late Roman cemetery was characterized by a paucity in find materials and the use of "burial chambers" in some of the grave groups. (Fig. 5.) Most of the "burial chambers" were built of bricks and pinkish mortar mixed of brick powder and lime. Other graves were made of brittle, easily carvable greenish volcanic rock. The lids or domes of the graves were 5. kép: Épített sírkamra bolygatott maradványa (4. század második fele) Fig. 5.: Disturbed remains of a burial chamber construction (2nd half of the 4th century)