A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 1996-ban (Aquincumi Füzetek 3. Ásatások 1996-ban Budapest, 1997)

8. Nagytétény-Campona - az 1996. évi kutatások (Kocsis László)

erődön belüli szakaszának azonosításával hitelesíthetővé válna nemcsak az erőd 4 kapujából kettő, de az eddig ismeretlen belső épületek elhelyezkedésére is nyerhetünk adatokat, és ami a legfontosabb, megtalálhatjuk a kapcsolatot a régi feltárásokból származó adatokhoz is. A18 m hosszú és 1,5 m széles kutatóárokban az előre meghatározott helyen 80 cm-es mélységben előkerült a keresett út felszíne, és ezzel bizonyítékot nyertünk az erőd déli, ill. keleti kapujának stratigráfiai és földrajzi helyzetének igazolására. A via praetoria 7 m szélességű kavicsos alapozású út felszíneit 5 rétegben sikerült feltárni és felületben kibontani. Az út azonosítása és feltárása azonban a római - hadmérnökök pontosságának ismételt igazolásán túl egy váratlan eredménnyel is gazdagította ismereteinket a camponai castellum belső épületeiről. Az utat mindkét oldalról egy 54 cm szélességű faragott kőtömbökből összeállított porticus oszlopsorának alapfala szegélyezett, amit 74 x 74 cm méretű oszlopbázis szakít meg. Ez az oszlopbázis egy olyan oszlopsorra enged következetni, ami a via praetoriat két oldalról szegélyezte és díszítette. Az oszlopok feltehetőleg egy taberna (boltsor) épületének tetőzetét tartották, és Rescue excavations during the fall of

1995: Rescue excavations that preceded landscaping work in the area of the Roman military fort of Campona during the fall of 1995, were aimed at verifying the results of previous archaeological investigations. It has been presumed that by identifying the within-fort section of the via praetoria, that runs across the fort's gate oriented toward the Danube (porta praetoria) two of the fort's four gates could be identified. In addition, previously unknown data could be gathered concerning the layout of inner buildings as well. Most importantly, however, a connection could be established between our results and the surviving records of old excavations. The surface of the road we sought in a 18 m long and 1.5 m wide test trench appeared at a depth of 80 cm. This offered evidence concerning the stratigraphic and and geographical position of the fort's southern and eastern gates respectively. Five layers of the 7 m wide via praetoria laid on gravel foundations could be distinguished and opened in the excavation surface. In addition to illustrating the well known and undoubtable skill as well as precision of Roman military engineers, the excavation of this road offered other, unexpected information concern-