A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 1996-ban (Aquincumi Füzetek 3. Ásatások 1996-ban Budapest, 1997)

3. Előzetes jelentés a helytartói palota szondázó jellegű kutatásáról (H. Kérdő Katalin)

újkori közművek miatt nem volt lehetőség. A kutatóároktól mind keletre, mind nyugatra észak-déli irányú 20 cm vastag vascső párok voltak. így tehát összességében a palotaegyüttes kiterjedése (13. kép) a következők szerint változott: déli irányban az eddig ismert legdélibb faltól 250 m-ig, északi irányban gyakorlatilag az eredeti szigetcsúcsig terjed. A kelet-nyugati irányú kiterjedés nem változott, a Kis-Dunaágtól az öbölig tart. A behatárolt terület legnagyobb hossza é-szak-déli irányban 535 m, kelet-nyuga-ti irányú legnagyobb szélessége 180 m. fied: it had been removed as a result of subsequent disturbances (the thickness of the slag deposit was 1.1 m here). The distance between these pillars was 3 m. They were aligned along the island's western banks. Modern Age public works made detailed excavations impossible in this area. Pairs of iron pipes, both 20 cm thick in diameter, ran both east and west of the test trench. The overall extension of the palace complex (Figure 13) can thus be summarized as follows: toward the south, it extended 250 m beyond its previously known southernmost wall. Toward the north, the complex reached what was then the northernmost tip of the island. Our understanding of the east-west dimensions has not changed, that is, the palace had occupied the area between the western, "Small Danube" branch and the bay used by the shipyard. The greatest north-south length of the discussed surface was 535 m, while its east-west width attained a maximum of 180 m.