Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 9. szerda - 37. szám - Az 1222. évi Aranybulla jelentőségéről és az Aranybulla napjáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - HENDE CSABA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztésünk az úgynevezett emléktörvények nem túl hosszú sorába illeszkedik. Kiemelkedő jelentőségű eseményeket, mozzanatokat, pillanat...
1007 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a napirend előtti felszólalások végére értünk. Az 1222. évi Aranybulla jelentőségéről és az Aranybulla napjáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig Most soron következik az 1222. évi Aranybulla jelentőségéről és az Aranybulla napjárólszóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Kocsis Máté, Simicskó István,Hende Csaba, Vejkey Imre, Illés Boglárka és Varga Judit képviselők által benyújtott előterjesztés T/1778. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető. Most megadom a szót Hende Csaba képviselő úrnak, az Országgyűlés alelnökének, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, alelnök úr, öné a szó. HENDE CSABA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztésünk az úgynevezett emléktörvények nem túl hosszú sorába illeszkedik. Kiemelkedő jelentőségű eseményeket, mozzanatokat, pillanatokat szoktunk, szokott a magyar Országgyűlés már több évszázadra visszanyúlóan emléktörvényekben rögzíteni és a megemlékezését és a tiszteletét ilyenformán leróni. A törvényjavaslat nagyon rövid, mindössze két érdemi szakaszból és egy hatályba léptető szakaszból áll. Az 1. §-ban kimondja, hogy „Az Országgyűlés az 1222. évi Aranybulla emlékét és a magyar nemzet szellemi öröksége részeként annak jelentőségét törvényben örökíti meg.” A 2. §-ban kifejti, hogy „Az Országgyűlés április 24. napját az Aranybulla Napjává nyilvánítja.” Április 24-e Szent György napja, és a hagyomány és a kollektív emlékezet szerint ezen a napon került kibocsátásra az az aranypecséttel, függőpecséttel ellátott bulla, vagyis királyi rendelet, mai szóval törvény - hiszen akkor még nem volt Országgyűlés, a királyok alkották a törvényeket -, amely döntő jelentőségű alkotmányos önazonosságunk tekintetében. Engedjék meg, hogy röviden idézzek az ez év október 5-én ebben a házban, a Felsőházi teremben tartott nagyszerű konferencián dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke által elmondott nagyszerű előadásból, tényleg csak röviden. Tehát idézem: „A magyar Aranybullát Európa első szabadságlevelei között tartjuk számon mint a társadalmi szerződések korabeli kifejeződését. Az Aranybulla egyszersmind a magyar történeti alkotmány egyik kezdeti és legfontosabb dokumentuma. Forrása annak a történeti alkotmánynak, amely az elmúlt évszázadok során organikusan fejlődött, és amelynek egy következő, a jelenben nemzetünk életét meghatározó másik szegletköve Magyarország Alaptörvénye, amely - idézet - ’jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.’” Ezek a mondatok határozzák meg tulajdonképpen az alkotmányos önazonosság lényegét: az a keret, az a forma, amelyben élni szeretnénk - mondja az Alaptörvény, tehát ahogy magunkat elhelyezzük a világban, ahogy magunkat látjuk a körülöttünk élőkkel való kapcsolatban, és ahogy olyan közviszonyokra vágyunk, amelyekben komfortosan, jól szoktuk érezni magunkat immár ezer éve itt a Kárpát-medencében. Elmondja aztán azt is az Alkotmánybíróság elnöke, és ez rámutat az Aranybulla és az egész történeti alkotmány napjainkban is élő és hatályos voltára és jelentőségére, tehát azt mondja az Alkotmánybíróság elnöke: „Amikor 2011-ben hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, az egyik legtöbbet vitatott rendelkezés az R) cikk volt, amely szerint - idézet - ’az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.’” Adott esetben tehát az Aranybulla rendelkezései ma is a jogértelmezés zsinórmértékéül szolgálhatnak. Ennek rendkívül nagy jelentősége van, e felismerésnek köszönhető az a heves vita, amely annak idején az Alaptörvény vitája során, mintegy tíz évvel ezelőtt az R) cikkely körül folyt. Miért fontos, hogy ragaszkodjunk alkotmányos önazonosságunkhoz? Erre pedig azt mondja az Alkotmánybíróság elnöke, idézem: „Ma, amikor mind társadalmi, mind alkotmányjogi dimenzióban minden relativizálódik, fontos, hogy megőrizzük identitásunk alapjait, hogy jogi kultúránk ne válhasson gyökér nélkülivé. Az Aranybulla a magyar alkotmányosság fejlődésének kezdőpontja, amely önmagában is jelkép, annak jelképe, hogy a közhatalom gyakorlása nem lehet korlátok nélküli, hogy a fennálló társadalmi rendet védelmezni kell, s a hatalom gyakorlóinak mindenkor el kell számolniuk a nemzet felé, a nemzet azonban önmaga kell hogy döntsön saját sorsa felől.” Ez az a szilárd meggyőződés, amely a Szent István-i államalapítás óta, végig az ezer év alatt meghatározta viharos évszázadaink küzdelmeit. Engedjék meg, hogy most magát az Aranybullát szólítsam. Sokat beszélünk róla, de talán túl keveset olvassuk, úgy vagyunk vele, mint Szent István király intelmeivel, azt sem árt akár napi rendszerességgel, mint a Bibliát, forgatni. Engedjék meg, hogy rámutassak az Aranybulla egyes pontjainak, a 31 pont közül néhánynak a felidézésével, hogy mennyire korszerű, mennyire aktuális és mennyire irányadó a mai napig, és mennyire egybevág a mi alkotmányos identitásunkkal, azzal a jogi kerettel, amelyben jól érezzük magunkat, az Aranybulla, ez az idén 800 éves csodálatos dokumentum.
