Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - DR. LATORCAI CSABA, a Miniszterelnökség államtitkára:
884 A tanórák 13 százalékát nem megfelelő végzettségű tanár tartja, énektanárok tartanak például kémiaórát, vagy éppen testnevelő tanárok történelemórát. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között egyre kevesebben választják a tanári pályát. A fiatal pedagógusok aránya megdöbbentően alacsonnyá vált, a tanárok több mint 40 százaléka 50 évnél idősebb, a 20-29 éves pedagógusok aránya pedig mindössze 7 százalék, a teljes tanártársadalomban 7 százalék. Soha ilyen kevesen nem akartak tanárnak menni, mint most. Amit pedig a kormány most tesz, valószínűleg aligha hozza meg a kedvüket. A most belengetett fizetésemelés szerint pedig a magyar tanárok bérei az inflációt beleszámolva, ötéves távlatban is csupán 6 százaléknyi reálbéremelést eredményezne, ráadásul mindezt a kormány az uniós támogatáshoz köti. Rétvári államtitkár úr, mindannyian abban vagyunk érdekeltek itt - mert ön azt mondta, hogy valaki szólaljon fel -, hogy megkapjuk az uniós forrásokat. (Rétvári Bence: És miért akadályoztátok?) Minden ellenzéki képviselő abban érdekelt, hogy megkapjuk az uniós forrásokat, és ezért dolgozni is fogunk, csak önök meg azt ígérjék meg, hogy önök arra fogják költeni a forrásokat, amire kapjuk, és nem a barátoknak és a haveroknak fogják odaadni. (Rétvári Bence: Pedagógusbérre fogjuk költeni... Nem szavaztok meg semmit...) Egyébként meg, kérdezem én: miért az EU-tól várják ezeket a forrásokat az oktatásra? Milyen kormány az, mondja meg, államtitkár úr, amely a gyermekek jövőjéről nem saját maga gondoskodik? Milyen kormány az, amelyik nem saját erőből gondoskodik a jövő generációjának a sikeréről, a neveltetéséről vagy a tanításáról? (Vitályos Eszter közbeszól.) Nos, mondom én: gyenge és alkalmatlan, államtitkár úr, mert minden állam maga költ az oktatására és maga fizeti a saját pedagógusait. Illetve mondhatnám, hogy Mészáros Lőrincre meg Tiborcz Istvánra jut, de a magyar gyermekek jövőjére a magyar adófizetők pénzéből, úgy látszik, már kevesebbet kívánnak fordítani. Hát, a hanyatló Nyugaton persze nem spórolnak a fiatalok jövőjén, nem spórolnak a tanárok fizetésén. Németországban hatszor, a sokat támadott Brüsszelben négyszer, a szomszédos Ausztriában ötször, de még Portugáliában is háromszor annyi a pedagógusok bére, mint Magyarországon. Sokszor szokták mondani, hogy persze, ott természetesen a megélhetés is sokkal drágább. Nos, a magyar világbajnok inflációnak köszönhetően ez már nem igaz, hiszen a pedagógusok ma már ott szinte olcsóbban vásárolnak maguknak, mint itt. Ez, kérem, szégyen és gyalázat! Fizessék ki, legyenek szívesek, a tanárainkat, nem jövőre, nem holnap, nem holnapután, hanem most. És ne fenyegessék őket, ne vegzálják őket, és végre értsék meg, hogy nagyobb megbecsülést érdemelnek. És azt is értsék meg végre, hogy az azonnali és méltányos béremelésen túl valódi szakmai szabadságot, jobb munkakörülményeket, kisebb terhelést kell biztosítani a pedagógusoknak; a diákoknak minőségi, XXI. századi tudást kell adni, és igenis többet kell költeni az oktatásra, mert az oktatásba befektetni a jövő gyümölcse, és csak és kizárólag ez lehet az ország sikerének a záloga. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. A kormány részéről Latorcai Csaba államtitkár úr kért szót, parancsoljon! DR. LATORCAI CSABA, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hittem, hogy Rétvári államtitkár úr megszólalása után valami meg fog változni az ellenzéki padsorokban, de nem, Szabó képviselő úr tovább folytatta a mantrát, és tovább ismételgeti azt, mint hogyha a kormány nem támogatná a pedagógusok béremelését. Akkor ismételni szeretném: a kormány támogatja a pedagógusok béremelését. Viszont akkor, képviselő úr, tekintsük már át, hogy mik a tények, és kik azok, akik tettekben is támogatják az oktatás ügyét, és kik azok, akik csupán szavakban. Mert mik a tények, mit mutatnak a tények? 2013 szeptemberétől 2017-ig négy lépcsőben, átlagosan 50 százalékkal emeltük a pedagógusbéreket; az OECD adatai alapján ebben az időszakban nálunk nőttek a legjobban a pedagógusbérek. 2020 júliusától - a koronavírus-világjárvány miatti nehéz gazdasági helyzet ellenére - tovább emelte a kormány a pedagógusok bérét. 2022. január 1-jével újabb 10 százalékos béremelést valósítottunk meg, és már akkor ígéretet tettünk arra, hogy újabb 10 százalékos fizetésemelés lesz 2023. január 1-jével. (Közbeszólás a Momentum padsoraiból: Mennyi az infláció?) Mindezek mellett tárgyalunk az Európai Bizottsággal arról, hogy az előbb említettekhez képest hatványozottan nagyobb pedagógusbéremelést tudjunk megvalósítani, egyébként azokból a forrásokból, amiket szintén a magyar emberek termelnek meg és befizetünk az Európai Uniónak. Így már 2025-re el tudnánk érni azt a kitűzött célt, hogy a diplomásátlagbér 80 százalékát keressék a pedagógusok. Ez a mai előrejelzések szerint azt jelenti, hogy 2023-ban átlagosan mintegy 21 százalékkal, 2024-ben 25 százalékkal, 2025-ben pedig 30 százalékkal emelnénk a pedagógusok bérét. A halmozottan hátrányos helyzetű térségekben tanító tanárok bére pedig a diplomásátlagbérnek nem a 80, hanem a 90 százalékát érné el. Azt azonban nagyon sajnáljuk, hogy a magyar ellenzéki pártok és európai parlamenti képviselőik mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne szülessen megállapodás az Európai Unióval, és ilyetén módon a tanárok semmilyen formában se juthassanak béremeléshez. A magyar baloldal, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, Dobrev Klára árnyék-miniszterelnökkel az árnyékban azon dolgozik, hogy Magyarország ne jusson hozzá
