Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár:
881 Tudják, miért engedetlenkednek? Mert ők látják, amit önök nem. Látják a szakadékot, és nem akarnak belezuhanni. Látják ezt a diákok is, a szülők is, és az utcán dudáló taxisok, buszsofőrök, a csilingelő villamosvezetők. Mind látják, hogy a jövőorientált elvárásoknak a magyar oktatás nem képes megfelelni. A falu kontra város, főváros viszonylatában nagyon sok a hiányterület. Minden gyermeknek jár egyenlő esélyekkel a magas szintű oktatás, hazánkban viszont ettől fényévekre vagyunk. A kormány oktatáspolitikája odavezetett, hogy oktatási kasztrendszert emlegetnek az oktatási szakértők. És néhány példa. A mai alapfokú iskolarendszerből több szinten ki lehet lépni, hat-, nyolcosztályos gimnázium, tehát a legjobban teljesítő tanulók távoznak egy-egy osztályból, vagyis nincs húzóerő, a teljesítmény romlik, erősen szelektivizálás történik. Egy borsodi kisvárosban, ahol a hátrányos helyzetű diákok aránya azonos volt két oktatási intézményben, az egyik iskola ma már 100 százalékban nehéz sorsú gyermekek gyűjtőhelye, a másikban a magasabb státuszú szülők gyermekei tanulnak. Ma nincs esélye a szegényebb családokba születő gyermekeknek, hogy tanulással feljebb jussanak a társadalmi ranglétrán. 12 éve a felsőoktatásban még 7-8 százalék volt a hátrányos helyzetű hallgatók száma, ma ez 1 százalékra csökkent. Ezzel az úgynevezett első generációs értelmiség lassan eltűnik, egyre nő faluhelyeken és kisvárosban a funkcionális analfabéták száma, alapvető szövegértési problémákkal küszködnek a 15 éves gyerekek. Hazánkban az oktatás ráerősít a társadalmi különbségekre, és a hatalomnak nem érdeke ezen változtatni. Évek óta látják a romló eredményeket, és nem kezdték korrigálni az irányt, annyi hiteltelen ígéret után elvesztették a társadalom bizalmát. Az utcai demonstrálások már nemcsak a főváros ingerküszöbét érték el, hanem hazánk minden pontját, legyen szó faluról, kisvárosról, nagyvárosról. Tiltakoznak a tanárokért, a diákokkal a magyar oktatás jövőjéért. Váltsanak irányt! Ahol szabad a tankönyvválasztás. Ahol demokratikus keretek között az életre nevelik a diákokat. Ahol nincs szükség sztrájkra, mert a hivatásukat gyakorolják tisztességes bérért a tanárok. Ahol a diákok nem hidat foglalnak, hanem a tantermekben a helyüket foglalják el. Ahol nem utcai plakátokat gyártanak, hanem tudást gyűjtenek. Ahol nem a megfélemlítés eszközeivel tömik be az intelligens pedagógustársadalom száját, hanem engedik szárnyalni. Ahol reggel mosolyogva nyit be a tanterembe a tanár, és nem a gondterhelt mindennapok szűkös keretein mélázik el a gondolata. Ahol nem lasszóval kell a tanárszakokra keresni a hallgatókat, hanem a túljelentkezés többletmunkája alatt roskadoznak az oktatók. Ahol a teljes esélytelenség helyett egyenlő esélyekkel indul egy szegény gyermek is a jövőbe. Ahol nem a Belügyminisztériumnak, hanem az Oktatási Minisztériumnak van oktatáspolitikai koncepciója. Ahol az iskoláknak van szakmai, szervezeti, gazdasági önállósága. Ahol az intézményvezetők nem alárendelt végrehajtói a Fidesz-hatalomnak, hanem van döntési kompetenciájuk. Ahol az életképtelen életpályamodell és a merev folyamatszabályozás helyett életképes pedagógus-továbbképzési rendszer van. Ahol nem politikai projektek hálózata, hanem magas fokú szakmaiság működik. Ahol a hatalom nem visszaél, hanem él a választóktól kapott bizalommal. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki sorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány részéről Rétvári Bence államtitkár úr következik. Parancsoljon! RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha jól számoltam, körülbelül már 17 baloldali, ellenzéki felszólaláson vagyunk túl. Sok mindent hallottunk önöktől, csak azt nem, amire igazán kíváncsiak lennénk. Egyetlenegy bátor felszólaló sem volt önök közül, aki az mondta volna, hogy igen, önök is egyet fognak érteni, az önök európai parlamenti képviselői, az önök brüsszeli politikusai is meg fogják azt lépni, amit az elmúlt években hiába vártunk tőlük: a magyar pedagógusok segítségére sietnek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar pedagógusbér-emelést ne csak a költségvetésben rögzített plusz 86 milliárd forintból tudjuk megvalósítani, hanem a saját európai uniós forrásainkat is erre használjuk. Azért kértem menet közben szót, mert még van néhány felszólalási lehetőség, minden frakciónak körülbelül öt perce. Nagyon várjuk, hogy legalább egyetlenegy baloldali képviselő legyen, aki azt mondja, hogy itt is és Brüsszelben is azt az álláspontot fogják képviselni, hogy ezt megkaphassák a magyar pedagógusok, és nem azt a valótlanságokra és igazságtalanságra épülő politikát, amit eddig tettek, amikor nyíltan is és a színfalak mögött is csak akadályozták, hogy Magyarország ezeket a forrásait felhasználja. Ezek a mondatok nem hangzottak el, remélem, még el fognak hangzani a későbbiekben. (19.10) Elhangzottak viszont más mondatok. Annyira elragadtatták magukat, tisztelt baloldali képviselő hölgyek és urak, hogy bár lehet, igazából minket akartak ezzel kritizálni, de a pedagógusokat és a diákokat sértegették itt sorra többen is önök közül, amikor azt mondták, hogy az egész oktatás rossz, ezzel minden pedagógust minősítve, vagy, ahogy már elhangzott, hogy az iskolák rosszabb állapotban adják vissza a diákokat a szülőknek, mint ahogy a szülők a diákokat beviszik az iskolába. Arra kérem önöket, hogy az ilyesfajta mondatoktól tartózkodjanak, és ne sértegessék a magyar diákokat, ne sértegessék a magyar oktatókat. Hogy egy tükröt tartsak önöknek, nem egy jobboldali, hanem egy baloldali orgánumból, a Jelen című honlapjukról hadd olvassam fel önöknek azt, amit a múlt heti parlamenti magatartásuk kapcsán írtak önökről a
