Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - KOCSIS MÁTÉ (Fidesz):

877 KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy hadd kezdjem azzal, amiben nincs köztünk túl sok vita. Hétről hétre jönnek a hírek a magyar sajtó különböző felületein arról, hogy magyar középiskolai diákok vagy egyetemi hallgatók hány és hány nemzetközi versenyen szerepelnek egyre jobban, sőt a SOTE is bekerült a 200 legjobb egyetem közé a világon. Ez a jelenség lehet, hogy önök által elszigetelt, de semmiképpen nem azt jelenti, hogy a magyar oktatási rendszer, ahogy önök mondják, összeomlott volna. Sőt, ezek mögött a gyerekek mögött pedagógusok állnak, akik őket minderre megtanították, akik felkészítették őket erre. Annyiban csatlakoznék Hollik képviselő úrhoz, hogy arra azért felhívom a figyelmüket, hogy ezekkel a mondatokkal, bár a szándékaik szerint minket igyekeznek megalázni, mégis a tanárokat alázzák meg. Udvariasan arra is emlékeztetném önöket, hogy önök voltak azok is, akik a Covid alatt - ehhez hasonlóan - azt szajkózták, hogy az egészségügy összeomlott. (18.40) Tehát a benne dolgozók miatt kérem önöket, a szavaikat akként formálják, hogy véletlenül se lehessen nemcsak itt, de az érintettek között se úgy érteni, mint ahogy a magyar nyelv szabályai szerint most lehetne. Azt is szeretném megjegyezni, hogy Kunhalmi képviselő asszony és Arató Gergely nagy hangon, Arató képviselő úr egészen tanácsköztársasági stílusban ráförmedt Nacsa képviselő úrra, hogy hazudik. Nem zártunk be mi a Gyurcsány-kormány alatt iskolákat - mondta ő, hiszen nem voltunk a fenntartói. Fiatal versenyzőknek és kollégáknak szeretném mondani, hogy nekem volt szerencsém a Gyurcsány-Bajnai-kormányban várost vezetni. (Arató Gergely: Akkor te zártál be iskolákat!) Arató úr, a cinizmusának is vannak határai, ezért először is maradjon csöndben, másodszor nagyon figyeljen, mert most jön a nehéz rész, jó?! Ez úgy nézett ki Budapest VIII. kerületében, kedves kollégák - s hogy Arató úrnak milyen tanácsköztársasági cinizmusa van, arra majd a végén rá fognak jönni; ő azt mondja, hogy ő nem zárt be iskolákat -, nos, Budapest VIII. kerületében 2006-ban az oktatási alapnormatíva 1 milliárd 436 millió forint volt, 2010-ben pedig 525 millió forint volt. (Arató Gergely: Nem, nem!) Ne rázza a fejét, mert én tudom, maga meg nem tudja. (Derültség a kormánypárti oldalon.) És ez az alapnormatíva volt. Emellett olyan kiegészítő normatívákat tetszettek megszüntetni, mint az integrációs és képességkibontakoztató kiegészítő normatíva, aminek éppen a mi kerületünkben óriási jelentősége volt. A nemzetiségi oktatási normatíva teljesen eltűnt - cigány képviselőtársaimnak szeretném jelezni, hogy teljesen eltűnt a nemzetiségi kiegészítő normatíva -, a közétkeztetésit csökkentették, és teljesen eltűnt a tankönyv- és pedagógus-továbbképzési normatíva. Tehát azt mondani, hogy nem mi zártuk be, hanem az önkormányzatok, olyan fokú cinizmus, képviselő úr, amire nehéz higgadtan reagálni, és én most mégis megtettem - egyrészt örüljön ennek. Másrészt viszont arra kérem, hogy válogassa meg nagyon az érveit meg főleg a hazudozós vádjait, mert számos olyan önkormányzat volt Magyarországon - egész pontosan 381 iskolát kellett bezárni országszerte -, amely nem volt abban a szerencsés helyzetben, mint egy nagy önkormányzat, hogy évente 2,7 milliárd forint saját forrással tudtuk pótolni az oktatási kiadásokat. A nálunk kisebb vagy szegényebb települések be kellett hogy zárják az iskolákat. Sőt, vidéken volt olyan, hogy a felső tagozatokat vonták össze, és szomszédos vagy kettővel arrébb lévő településre kellett átbuszoztatni reggelente a gyerekeket. Eltelt tizenvalahány év, és ön azt mondja, hogy nem is mi zártuk be az iskolákat, hanem az önkormányzatok, ez olyan vérlázító cinizmus, államtitkár úr - direkt hívtam államtitkár úrnak, mert ez az ön lelkén szárad, hiszen ön volt az oktatási államtitkár -, amire nehéz szavakat találni. Azt szeretném még mondani Barkóczi képviselő úrnak, azon túl, hogy minősíteném, hogy az önök árnyék nem tudom mije, árnyékpártelnöke - vagy a fene tudja, ki a Gyurcsány most - privatizálta úgy a tankönyvkiadót, amire nem emlékeznek a fiatalabb kollégák, hogy 4,2 milliárd forintos ajánlat is volt rá, de 3,2 milliárd forintért értékesítették, csak azért, hogy baráti körben maradjon. Amikor 16 ezer tanárt keresnek, de - lehet, hogy ez fáj önöknek - ebből 15 ezer tanárt az ország akkor veszített el, akkor rúgtak ki az állásából, hogy pontosan fogalmazzak, amikor önök ki tetszettek venni a forrást az önkormányzatok közül. A Gyurcsány-Bajnaikormányok alatt az intézményi költségvetések kiadási oldalának csak alig 65 százalékát fedezték az állami normatívából bejövő tételek. Ez azt jelenti, hogy amely önkormányzatnak nem volt meg a 35 százalék plusz saját forrású betétje, az bukta az iskoláját. Még egy dolgot szeretnék mondani. Van az emberek által választott kormánytöbbségen alapuló kormány, s annak van egy felkért miniszterelnöke. A miniszterelnök kormányt alakít. Ezt a kormánystruktúrát az ellenzék mindig vitatja. Az, hogy az oktatási kormányzat hova van elhelyezve, döntés kérdése, de most ebben a struktúrában működik. Viszont egy analógiát hadd hozzak ide önöknek: a Gyurcsány-Bajnai-kormány alatt volt munkaügyi miniszter, és 14 százalék volt a munkanélküliség. Most nincs munkaügyi miniszter, és 3 százalékos a munkanélküliség. Szeretném feltenni a kérdést, hogy önök szerint tényleg múlik-e bármi azon, egy kormányzati akaratban gellert kaphat-e egy szándék, ha éppen egy önálló tárcának hívjuk. Én értem, hogy mindenbe próbálnak belekapaszkodni, de higgyék el, hogy éppen a politika mint tapasztalati műfaj mutatja meg nekünk, hogy semmi jelentősége nincs, hogy minek hívják azt az intézményt vagy a minisztériumot - megint Arató úrék