Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről:
874 akkor nem, hogyha az infláció különösen sújtja a közalkalmazottakat, különösen sújtja a pedagógusokat. Csak az idei évben ez a rekordinfláció egyhavi pedagógusbért elvett tőlük. Szintén egy ilyen akut probléma a betöltetlen álláshelyek száma. Az előző vitanapon - ami a szociális törvényről folyt, szintén egy vitanap volt, hiszen egy egész napig tartott - már Rétvári Bence államtitkárral tisztáztuk a számokat. Ilyenkor mindig jó a KSH-számokat nézni. 2022 első negyedévét tekintve, ez a legfrissebb adat, 7973 darab betöltetlen álláshely van az oktatásban, tehát közel 8 ezer álláshely hiányzik. Ennek jelentős része pedagógus-álláshely valóban. Nyilván akut probléma a bérhelyzeten túl, hogy milyen ígéreteket tettek a pedagógusoknak a pedagóguséletpálya-modellre vonatkozólag. Itt a már említett vetítési alap a fő gond, az egyik fő gond, hogy ezt nem sikerült a minimálbérhez kötni, és valóban ez biztosította volna a folyamatos béremelést. Ha megyünk tovább, krónikus és hosszú távú problémákat is látunk. Én ezt az ökopolitika három pillére alapján csoportosítottam, és szeretnék róluk beszélni, az igazságosság, a részvételiség és a fenntarthatóság dimenziójában. Azt gondoljuk az LMP részéről, hogy az egyik legfontosabb probléma a magyar oktatással az igazságossági, illetve igazságtalansági probléma. Ez egy esélyegyenlőtlenséget jelent, ugyanis teljesen más lehetőségei, esélyei vannak a diákoknak attól függően, hogy milyen családba születnek, milyen településre születnek. Ez meghatározza, hogy milyen bölcsődébe, óvodába és későbbi oktatási intézményekbe, iskolába járnak. Itt nem csupán arról van szó, hogy ha a legjobban és a legrosszabbul teljesítő eredményeket megnézzük a PISA-mérések tekintetében, a különbség a 170 pontot is meghaladja, de arról is szó van, és erről az államtitkár urak nem beszéltek, hogy Magyarországon ez a társadalmi státusz - szocioökonómiai státusznak hívja a PISA-felmérés - nagyon nagy arányt és hányadot magyaráz a diákok oktatási eredményéből. Ez rendkívül igazságtalan, mert valóban nagymértékben számít az, hogy ki honnan jön, hogy kerül be az oktatásba. Dobogósok vagyunk ebből a szempontból. Elhangoztak országnevek; itt Peru teljesít a legrosszabbul, utána jön Fehéroroszország, és a harmadik legrosszabbul teljesítő ebből a szempontból Magyarország. Nyilván olyan oktatási rendszerre lenne szükség, ahol tényleg a diákok tehetsége és a szorgalma határozná meg, hogy később hogyan tudnak boldogulni az életben, milyen eredményeket érnek el. A részvételiség szempontjából alapvetően a fenntartói modellt kell kiemelni, az iskolák államosítását, illetve központosítását, hogy elvették a településektől az iskolákat. Ez azért nagyon-nagyon rossz, mert a helyi szint beleszólása gyakorlatilag megszűnt, a helyi érdekek, értékek, gondolatok, tudás becsatornázása az önkormányzatokon keresztül a magyar oktatásba gyakorlatilag lehetetlenné vált, így lehetőségeket, erőforrásokat veszítünk. Egyébként azzal indokolták még a kezdet kezdetén ezt a központosítást, hogy kiegyenlítik az egyenlőtlenségeket a magyar oktatásban. PISA-eredmények mutatják, hogy ez nem sikerült. Végül a fenntarthatóság dimenziójáról szeretnék beszélni. Mi azt gondoljuk, hogy ha energiaválságról és klímaválságról beszélünk, akkor a kitörés egyik nagyon fontos pontja az oktatás, hogy mire készítjük fel a jövő generációit. Itt nem csupán a természettudományos képzésről és az ott mutatkozó pedagógushiányról kell beszélni, hiszen nyilván a klímával kapcsolatos összefüggéseket a földrajz, a fizika tárgyalja leginkább, de arról a holisztikus, horizontális szemléletről, hogy minden tantárgy, minden tanóra keretében szóba kell hozni ezeket a kihívásokat, és különböző aspektusból megmutatni, hogyan lehet kitörni. Ha a megoldásokat nézzük, a rövid távú problémákra nyilván a béremelés, a terhek csökkentése megoldást tud adni. Hogy a hosszú távú kihívásokkal hogyan nézünk szembe, ez már egy nagyon-nagyon jó kérdés. A magyar oktatás egyébként az elmúlt 50-60 évben nem találta meg az igazán jó megoldásokat. Én azt gondolom, hogy a szabadság, az autonómia, az önállóság visszaadásával kéne kezdeni. Ez minden előrelépésnek a kiindulópontja. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Momentum soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának felszólalását Csárdi Antal képviselő úr második vezérszónokként folytatja. CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégek! De mégiscsak az az egyik legnagyobb probléma ebben a kérdésben, hogy önök hazudnak, hazudnak és hazudnak; hiszen hazudnak, amikor azt mondják, hogy nemzeti konszenzust szeretnének az oktatás megoldásával kapcsolatban. Mit is lehet mondani akkor, amikor egy vitanapon önök úgy alakítják ki a vita körülményeit, hogy a vezérszónoki felszólalásokon túl 3-4, 7-8 perceket lehet vitatkozni? Azt gondolom, hogy az ügy fontossága ennél sokkal többet érdemel. Ugyanakkor akkor is hazudnak, amikor önök a pedagógusok tiszteletéről beszélnek, mert önök nem mutatnak tiszteletet a pedagógusok iránt. Nem mutatnak, és nemcsak azért, mert Bencsik András úgy fogalmazott, hogy söpredék lepte el a pedagóguspályát, hanem azt gondolom, hogy akkor sem tisztelik a pedagógusokat, amikor - már elnézést a kifejezésért - hülyének nézik őket. A helyzet mégiscsak az, hogy hazudnak - és ez talán a legkézzelfoghatóbb -, amikor azt mondják, hogy az európai uniós forrásoknak bármilyen köze van a pedagógusbérek rendezéséhez. Sem idén, sem tavaly, sem tavalyelőtt, és mondhatnám végig, nem volt része az uniós forrás a pedagógusbéreknek. A pedagógusbérek
