Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről:

861 A baloldal bűnlajstromán szerepel, hogy százmilliárdokat vontak ki az oktatásból, a településeket pedig 1300 milliárdos adósságba hajszolták az oktatási rendszerükkel. Óriási különbségek alakultak ki az iskolák között attól függően, hogy a helyi önkormányzat hogyan tudta finanszírozni az intézményt. Eközben a tankönyvek árai töretlenül emelkedtek, a tankönyvcsomag megvásárlása a családok számára óriási terhet jelentett. Azt sem fogjuk elfelejteni önöknek, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormány tandíj bevezetésével próbálkozott a felsőoktatásban, és ezt végül a magyar emberek határozott kiállása akadályozta meg a 2008-as népszavazáson. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a baloldali kormányok által erőltetett előnytelen PPP-konstrukciók sokmilliárdos kárt okoztak az egyetemeknek és a magyar államnak egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! Ilyen előzmények után végtelenül kétszínű, hogy a baloldal most rátelepszik a tanárokra, s az iskolákat, a pedagógusokat és a diákokat is politikai akciókra akarják felhasználni. És ahogy felbukkantak, átpolitizáltak egy olyan témát, a bérrendezést, amiről egyébként egyetértés van. Hagyjanak fel ezzel a játszmával, és ha már segíteni nem akarják a mielőbbi uniós megállapodást, legalább ne hátráltassák azt! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Barkóczi Balázs képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. (Nacsa Lőrinc: Nem ő volt a garázda?) BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt belekezdenék, engedjék meg, hogy én is sok szeretettel köszöntsem a szakma képviselőit, a volt kollégákat, szülőket és a diákokat itt, az Országház falai között. Örülök, hogy most személyesen hallgathatják végig ezt a vitát. Tisztelt Ház! Az oktatás nemzeti ügy, az oktatás közös ügyünk. A hónapok óta tartó sztrájkok, polgári engedetlenségi akciók és tömegtüntetések egyik fontos jelszavává vált az előbb idézett mondat. Az oktatás nemzeti ügy, mert a nemzet egészének felelőssége gondoskodni a felnövekvő generációk tudásáról és szakképzettségéről, és az oktatás közös ügyünk, mert bármit is állítanak a kormánypártok, nincs jobboldali és baloldali iskola, legfeljebb iskolamodell, és nincs kormánypárti és ellenzéki jövő, legfeljebb jövőkép. A holnap iskolája olyan lesz, amilyenné mi itt a jelenben formáljuk. Vagy képesek vagyunk egy új rendszert teremteni ahelyett, amely az elmúlt hetekben minden eddiginél látványosabban omlott össze, vagy tovább megyünk azon az úton, amely az elégedetlenségbe és a kilátástalanságba vezet, a végén pedig ott van a jövő generációk és az őket oktató tanárok és szakemberek tömeges pályaelhagyása és kivándorlása. Tertium non datur, azaz nincs harmadik lehetőség. Ezért is nagyon fontos, hogy az ellenzék közös kezdeményezésére most itt, a Ház falai között vitathatjuk meg a magyar oktatás egyébként lesújtó helyzetét. Az elmúlt hetek országosra duzzadt tiltakozási hulláma után persze most úgy látszik, mintha a hatalom is kezdené végre felfogni, hogy mekkora a baj. De hangsúlyozom, ez csak látszólag van így. Hiszen ne feledjük el, hogy augusztus végén még az a Maruzsa Zoltán kérte levélben a szakszervezetektől, hogy ne támogassák a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmát, mert az szerinte erkölcsileg aggályos, aki most ugyanezekkel a szakszervezetekkel szeretne hosszú idő után végre leülni tárgyalni. De ő mondta azt is, emlékezzünk rá, hogy azért van jelenleg pedagógushiány, mert szerinte a negyvenéves munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjba vonulása „a 80 százalékos arányban hölgyekkel dolgozó köznevelési intézményekben jelentős nyugdíjba vonulási hullámot eredményezett”. Ugyancsak Maruzsa államtitkár volt az, aki az alacsony pedagógusbéreket úgy magyarázta, hogy a pedagógusszakma elnőiesedett, és a nők eleve kevesebbet keresnek a munkaerőpiacon, mint a férfiak. Vagy említhetnénk a magyar szakképzést a minél olcsóbb munkaerő és valószínűleg a minél tájékozatlanabb szavazótábor kitermelése érdekében lebutítani igyekvő Parragh Lászlót is, aki szerint egy tanárnak elegendő motiváció a nyári szünet, és a tanárok egyébként is délután 4-kor már hazamehetnek, és aki büszkén vállalta, hogy ő a jelenleginél is egy évvel lejjebb, 15 éves korra szállította volna le a tankötelezettségi korhatárt. De ne álljunk meg itt, hiszen a kormányzati propagandában még ennél is nagyobb otrombaságokat lehet időnként hallani a pedagógus- és diáktüntetések kapcsán. (17.10) Bencsik András például, a fideszes békemenetek szervezője - aki ezeken az eseményeken rendszeresen az első sorban menetel közvetlenül Pataky Attila, Győzike és ifjabb Lomnici Zoltán és önök mellett -, azt mondta, ismét idézet következik, hogy egy ilyen söpredék lepte el a pedagóguspályát, egy ilyen nagypofájú, nihilista, senkiházi társaság. De Bencsik volt az is, aki a tüntetésen felszólaló Pankotai Lili apjának azt ajánlotta, idézem, hogy két nagy pofont kéne adnia a lányának. Aztán persze még erre is rá tudott tromfolni az önök által lovagkereszttel kitüntetett Bayer Zsolt, aki szerint a hatalom által megfenyegetett és kirúgott kölcseys tanár, Törley Katalin gazember. Ezt gondolják a kormányok a magyar iskolákról, a kormány a magyar iskolákról, ezt gondolják a magyar pedagógusokról, de még ahhoz is túl gyávák kormánypárti képviselőtársaim, hogy ezt maguk mondják ki, inkább a Bencsikekre és Bayerekre hagyják a piszkos munkát, és egy rendőrtábornokra bízzák a magyar oktatásügyét, mert tudják, hogy az uniós pénzekkel ellentétben a magyar oktatást csak leépíteni lehet - ezt önök meg is tették az elmúlt 12 évben -, ellopni viszont nem.