Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):

601 év után, egy konkrét energiaválság idején, mondhatjuk, hogy külső források, központi költségvetési források nélkül nem fogják tudni a szolgáltatást fenntartani ezek a szolgáltatók. Akkor folytassuk! „A víziközmű-ágazat legsúlyosabb problémája a felújítások, karbantartások évtizedeken át tartó hiánya. A megfelelő minősítéssel rendelkező rendszerek száma mára már nem éri el a 20 százalékot, és ez folyamatosan csökken.” Tehát 2017-ben a vízrendszerek 20 százaléka volt megfelelő, 80 százalék értelemszerűen kockázatos vagy kiemelten kockázatos besorolású. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Nacsa Képviselő Úr! A törvény, amelyről beszélünk, ez Magyarország biztonságáról szól, az ezzel kapcsolatos törvényekről. Önök úgy gondolják, hogy Magyarország biztonsága szempontjából az nem egy említésre méltó kérdés, hogy az ivóvízellátás veszélybe került? Vagy nem sarkallja önöket cselekvésre végre, amikor fehéren-feketén, számokkal, dokumentumokkal, elemzésekkel alátámasztva szembesülnek és szembesülnek évek óta azzal, hogy ez a nagyon fontos rendszer az összeomlás szélén van? S így folytatják: „A közműadó kétszeresen sújtja a víziközmű-szolgáltatókat, mivel szükséges azt megfizetni az ivóvízvezetékek és a szennyvízcsatornák vonatkozásában is. Mivel az alapja...” - ez a rész már nem releváns, itt leírják azt, hogy a vezetékhossz volt az alapja. Ez a rész módosult az elmúlt években, viszont érdemi segítséget nem jelentett, mert a közműadó mennyisége, beszedett összege ugyanaz, csak önök egy olyan módosítást vezettek be, amivel egyébként jellemzően a nagyvárosokat hozták nehéz helyzetbe, azokat a nagyvárosokat, amelyek hasonlóan egyébként a vidéki térségekhez, nem tudnak önállóan megbirkózni azzal, hogy a víziközműrendszer karbantartási, pótlási, működtetési, s a többi feladatait finanszírozzák. Folytatjuk: „Az ivóvíz háztartásokhoz történő elvezetése során elsősorban a hálózat rossz állapota miatti vízveszteséggel kell számolni, amelynek az évek során egyre emelkedő üteme 2015-ben meghaladta a 26 százalékot.” Ez a hálózati veszteség. Tehát a megtermelt ivóvíz egynegyede fogyasztás nélkül elfolyik. Én azt gondolom, ez önmagában tragikus, hogy ezzel a helyzettel nem néz szembe a kormány, és nem érzi a felelősséget, hogy ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit. És amikor, ismétlem, nem mi fogalmazzuk meg ezt a kritikát, hanem mindenki, függetlenül a pártszínektől, és aki ebben az ágazatban érdekelt, önök még mindig azt mondják, hogy mi a rémhírkeltés eszközével élünk, azért, hogy nekünk ebből valamiféle vélt pártpolitikai érdekünk származzon. Ez elképesztő! „Az ágazatban dolgozók anyagi megbecsülésének elmaradása miatt egyre többen hagyják el vagy tervezik elhagyni az ágazatot.” - erről nyilvánvalóan pontos információkkal rendelkeznek önök is. „A víziközműrendszerek üzemeltetése, a minőségi szolgáltatás biztosítása szakmailag felkészült szakemberek nélkül nem lehetséges.” Én azt gondolom, hogy ezt mondani sem kell. Tehát egyértelműen, világosan, fehéren és feketén önöknek a Megyei Jogú Városok Szövetsége ezt a problémát 2017-ben letette az asztalra; hozzáteszem, ugyanezt tette egyébként a Magyar Víziközmű Szövetség. 2015-ben készült egy ágazatot bemutató stratégia, majd 2018-ban egyébként a Századvéget bízták meg, hogy egy ilyen átfogó stratégiát készítsen, és ez a stratégiai dokumentum is bemutatja, hogy gyakorlatilag az összeomlás szélére került a víziközmű-szolgáltatás. (17.30) Ehhez képest önök úgy gondolják, hogy nem kell cselekedniük, nem kell tenniük semmit, minden rendben van, és egyetlenegy dolog, ami most önök előtt áll, az az államosítás; tehát elvenni az önkormányzatoktól a víziközművagyont, miközben egyébként sem a megoldások, sem a szakpolitika, sem a szakmai irányítás tekintetében nem mutatnak alternatívát. Én évek óta - évek óta! - kérdezem éppen az aktuális államtitkárt - sokáig ez Schanda Tamás volt, most Koncz Zsófia államtitkár asszony -, hogy mégis mit és mikor kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy legyen ivóvízellátás, mondjuk, 5-10 év múlva Magyarországon, és unos-untalan ugyanazt a választ kapom, hogy majd készül egy ágazati stratégia, és akkor majd az megold minden problémát. Holott a szereplők - és a szereplők alatt értek polgármestereket, a víziközműcégek vezetőit, a szövetség vezetőit, a munkavállalói érdekképviseleteket, különböző más szakmai szervezeteket -, elmondják, hogy még csak tárgyalóasztalhoz sem ülhetnek a kormánnyal. Tehát ebben a helyzetben, amikor ezzel sem tudnak mit kezdeni, akkor én azt gondolom, hogy nem jogtalan vagy politikailag motivált figyelemfelkeltésről kellene önöknek beszélni. Egyébként talán 2019-ben egy azonnali kérdés formájában miniszterelnök úrnak is feltettem ezeket a kérdéseket, és meglepő módon egyébként a 2010-ben induló ciklusában első alkalommal beszélt erről a kérdésről a miniszterelnök úr, és elismerte, hogy valóban ez egy súlyos probléma, elismerte, hogy ezermilliárdos nagyságrendű forintosítva a probléma, és ugye, akkor arról beszélt még miniszterelnök úr, hogy majd az újjáépítési alapokból ilyen nagyságrendben fordítanak a víziközműrendszer karbantartására, pótlására. Ugyanakkor látható, hogy ez nem valósul meg. Nincsenek itt az uniós fejlesztési források, és sajnos azt is lehet tudni - egyébként én ezzel nem értek egyet -, hogy az uniós támogatási politika nem teszi lehetővé, hogy az uniós támogatások segítségével kiépített víziközműrendszer karbantartási és pótlási munkáira is újabb támogatásokat vonjanak be, hogyha nem felelnek meg annak az elvárásnak, hogy az árpolitikába beépítsék a karbantartási és pótlási, tehát a fenntartási költségeket.