Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - TORDAI BENCE (Párbeszéd): - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):

596 egyértelmű, hogy nem kommunista örökség, hogy a szociális problémák megoldását, a szociális biztonság megteremtését az államnak kellene magára vállalnia. Éppen ellenkezőleg, ez tényleg csak egy önleleplező retorikai alakzat, amit önök alkalmaznak, amikor tényleg kifogynak minden érvből, akkor jön a komcsizás. Nyilván vannak, akik egyébként ezt jó szívvel vállalnák, de az biztos, hogy az eddigi szociálpolitikai rendszer, amit önök is életben tartottak, az nem a szocialista vagy kommunista örökség részeként értelmezhető, hanem az eddig az önök által valami furcsa oknál fogva kereszténydemokráciának hívott rezsim keretében is létezhetett. Most pedig megtudtuk, hogy a szociálpolitika mint olyan, az már ab ovo valamilyen komcsi dolog, és helyette gondoskodási politikát fognak mostantól folytatni, bármit jelentsen is ez. Az a probléma, hogy önmagukkal is vitában vannak. Megint csak az önök főnökéhez fogok visszanyúlni egy 2012-es, tehát már a NER-ben keletkezett idézetért, amikor is Orbán Viktor azt mondta, hogy „Közép-Európában azonban ilyen jóléti állam nem született. Szerettük volna, de nem jött létre, helyette 40 év szocializmus és 20 év zavaros, bukdácsoló év jutott osztályrészül.” - szó szerinti idézet, tehát a nyelvi pongyolaságokért ne engem vádoljanak. Tehát ki kéne találni, hogy most a jóléti állam és az állam által garantált szociális biztonság, az valami kívánatos dolog, ami miatt sajnálkoznak, hogy nem jött létre abban az átkos 40 meg a másik átkos 20 évben, vagy éppen egy eltörlendő kommunista hagyomány. Tehát amíg ezt az alapvető dilemmát nem oldják fel, addig önökkel biztos, hogy egészen nehéz vitatkozni ebben a kérdéskörben. Itt filozófiát az önök gyakorlati politikájában nagyon nehéz felfedezni. Sokkal inkább látjuk most is azt, mint általában, hogy kapkodnak, ad hoc megoldásokkal próbálnak politikai túlélésre játszani, vagy akár megnyerni az adott napot, tehát minden napot meg kell nyerni, és ehhez a propagandagépezet teljes kapacitása áll a rendelkezésükre, de sajnos az intellektuális és morális kapacitások sokkal kevésbé látszanak biztosítottnak. Na, most szívesen megvárom, hogy akkor ezt az ellentmondást államtitkár úr majd feloldja, de addig is elmondom, hogy a Párbeszéd mit látna szívesen egy ilyen szociálistörvény-módosításban. Mi azt gondoljuk, hogy a szociális biztonsághoz való jog az állampolgárság okán, annál fogva jár minden magyar embernek, és ennek nemcsak az Alaptörvényben vagy az alkotmányban kéne rögzítve lennie, nemcsak a szociális törvényben kellene rögzítve lennie, hanem ennek a konkrét gyakorlati megvalósulásáról is gondoskodnia kellene a kormányzatnak. Mi ezt a magunk részéről az alapjövedelem intézményének megteremtésével javasoljuk megoldani, ami arra apellál, hogy mindenki, aki egy adott politikai közösség tagja, akit ennélfogva már önmagában méltónak ismerünk el a létbiztonságra, a szociális támogatásra, a közösség által garantált szociális biztonságra, annak ezt a végső soron társadalmi járandóságot meg kell adni. Annál is inkább, merthogy önök beszélhetnek a munkához, a munkahelyhez, a munkavállaláshoz kötött szociális jogokról, de akkor Magyarország nagyobbik feléről egyszerűen lemondanak, hiszen a közel tízmillió polgárunkból négy egész akárhány tized millió - bármilyen csaló statisztikát is használnak, de annál több nem jön ki - áll alkalmazásban vagy foglalkoztatott valamilyen formában, tehát a magyar társadalom többsége nem dolgozó. Az megint csak a szocialista rezsimben volt szokásban, hogy gyakorlatilag a szociális jogok többségét a dolgozói státuszon keresztül biztosították - hát, állampolgárt nem mondanék - a lakosság számára. Most önök sokkal inkább ehhez a rendszerhez nyúlnak vissza, miközben a jogfejlődés, az emancipáció, a progresszió éppen abba az irányba mutatna, hogy mindenkinek alanyi jogon, állampolgári jogon adjuk meg ezt a biztonságot, és adjuk meg azt a társadalmi termelésből, a társadalmi jövedelemből származó járandóságot, ami biztosítja az ő megélhetését. (17.00) Ezt annál is inkább jogos követelni, hiszen közgazdasági számításokból, modellekből tudjuk, hogy az előállított értéknek, a hozzáadott értéknek a 70 százaléka nem ott és akkor keletkezik, ahol ez aztán realizálódik jövedelem vagy profit formájában, hanem olyan, már korábban meglévő civilizációs vívmányokból, kulturális tudásokból, intézményekből, technológiai, technikai vívmányokból, találmányokból, társadalmi-gazdasági rendszerekből áll elő, ezek felhasználásával, ezeknek köszönhetően jön létre, amelyek nem az adott értékteremtő folyamat tulajdonosa vagy az azt kontrolláló jogi vagy természetes személynek köszönhetően léteznek. Tehát az előállított érték 70 százaléka részben az előttünk járó generációknak, részben az éppen aktuálisan létező, fennálló társadalomnak a közös terméke. Tehát a többsége a nemzeti jövedelemnek valójában mindenkit illet, mindenkit egyaránt illet, és nincsenek olyan logikák, amelyek megmutatnák, hogy ki az, aki érdemesebb és ki az, aki kevésbé érdemes arra, hogy ebből a társadalmi jövedelemből részesüljön. Tehát igazából egy méltányos, egy igazságos, egy fair társadalomban az összes megtermelt jövedelemnek a 70 százalékát körülbelül egyenlően kellene felosztani, ez volna az ideális és igazságos állapot, a Párbeszéd szerint ez volna az a társadalmi vízió, az a kitűzhető cél, amely egyszerre szolgálja az igazságosságot, a társadalmi és a környezeti fenntarthatóságot is. Egy efelé tett lépés, ennek a víziónak a megvalósításához, megvalósulásához vinne közelebb az alapjövedelem bevezetése. Mi azt gondoljuk, hogy egy szociális rendszer ilyen alapokon kell hogy nyugodjon. Ehhez képest pedig önök éppen az ellenkező irányt veszik fel. Tehát ha lehet inkább, még inkább és leginkább opponálni ezt a javaslatot, akkor én a leghatározottabb ellenzésre voksolnék, és a Párbeszéd-frakció a maga részéről biztos, hogy nem tudja