Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
592 nem azokra vonatkozik, és pont nem azoknál az embereknél kellene az államnak beavatkoznia, akik dolgoznak, hanem azoknál, akik nem képesek dolgozni, és nem tízezer ilyen ember van Magyarországon. De beszéljünk még kicsit arról, hogy hogyan változott a szociális jogokra vonatkozóan a jogrendünk az Alaptörvény hatálybalépését követően. Amint azt már említettük, az Alaptörvény 19. cikkely (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedéseket igénybe vevő személyek közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan állapítsa meg. (Folytatás 33/2-ben!) • 2022-2026. országgyűlési ciklus • Budapest, 2022. október 26.szerda • 33/2. szám Országgyűlési Napló 2012. január 1-jét követően ennek a feltételrendszerét egyrészről a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény, a szociális törvény - ugye, ennek a módosításáról beszélünk -, a társadalombiztosítási ellátásra és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXX. törvény, a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatókhoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi XVI. törvény, valamint részben a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény határozza meg. Ezekről összességében elmondható, hogy a korábbi ellátórendszer helyett az „ellátást a közmunkáért” elvet valósítják meg, ami felveti azt a kérdést, hogy mennyiben valósul meg Magyarországon az élethez és méltósághoz való jogból eredő, minimális túlélés biztosításának a követelménye. Ez is kapcsolódik ide elég erőteljesen, hiszen ha ezt nem biztosítja, ahogy ez a törvény szerintünk nem biztosítja ezt, hiszen a legszegényebbeknek, például közfoglalkoztatottaknak is kisegítő jellegű állami segítséget ajánl, akkor hogyan lehetséges az, hogy ez a törvény így elfogadásra kerül, és azt kérjük, hogy ne fogadják el ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pedig már tettem itt fogadalmakat a folyosón a további felszólalásokat illetően, de hiányoltuk Nacsa képviselőtársamat még a reggeli órákban, 9-től foglalkozunk ezzel a témával, és szerencsére ezek a kívánságaink valóra váltak. (Nacsa Lőrinc: 9-kor még Brüsszelben voltam.) Szerintem érdemes megvizsgálni a szociális jogok kapcsán azt is, hogy a klasszikus szociális jogok miből, mikből fejlődtek ki. Itt az emberhez méltó munkafeltételek követelése, megkövetelése volt az az egyik gyökérzet, amiből később a klasszikus szociális jogok is kifejlődtek, és amiből aztán első, második, később harmadik generációs jogokat kezdtek teljes joggal különböző országok polgárai követelni maguknak. Engem az irritált különösképpen Nacsa képviselőtársam felszólalásában, hogy mi nagyon-nagyon sok javaslatot tettünk az utóbbi években, amely munkavállalói érdekvédelemmel kapcsolatos, kimondottan a magyar munkavállalók, dolgozók helyzetét könnyítette volna meg, és önök minden egyes alkalommal szembementek ezzel, leszavazták ezeket a javaslatokat. Induljunk ki az alapállításából, miszerint, nem tudom, hány millióval többen dolgoznak, mint korábban. (Rétvári Bence: Egymillióval.) Jó, ebbe menjünk bele mélyebben, és államtitkár úr, ha ilyen bátor ember, akkor reagáljon rá egyébként a mikrofonba is! Igaz-e, államtitkár úr, hogy a 2000-es években nem számították bele a foglalkoztatottak közé a diákmunkásokat, az önök statisztikai időszakában pedig igen? Igaz-e, államtitkár úr, hogy a korábbi időszakban nem számították bele a közfoglalkoztatottakat a dolgozói statisztikába, az önök időszakában pedig igen? Igaz-e, államtitkár úr, hogy a korábbi időszakban nem számították be a részmunkaidősöket a teljes foglalkoztatotti sorba, az önök időszakában pedig igen? Szerintem ön is tudja, hogy mind a három állítás igaz, és ha ezeket összeadja, sajnos, bárcsak ne így lenne, több százezer főt le lehet vonni az ön állításából. Azért mondom, hogy bárcsak ne lenne így, mert nyilván az a cél, hogy mindenki a képességeihez és a szorgalmához mérten méltó munkakörülményekre tegyen szert. Ezzel
