Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):

568 semmit, etetem, itatom, pelenkázom, tornáztatom, és sorolhatnám.” Ez a hölgy elmondja, hogy a mostani rezsinöveléses, tehát a rezsicsökkentést eltörlő javaslatok után ők pontosan abba a körbe tartoznak, idézem is: akik elektromos kerekesszéket, mopedet és oxigénkoncentrátort használnak, de azon belül csak azok, akik a tb-n keresztül kapták meg, azok kapnak kedvezményt és segítséget ahhoz, hogy az egyébként megnövekedett rezsijüket kifizessék. Azért fordult az önök képviselőjéhez is, meg hozzám is, és én azért írtam önöknek, államtitkár úr, írásbeli kérdést - amire nyilvánvalóan lepattintottak és leírták a szokásos semmitmondó válaszukat -, mert nagyon sok olyan ember van ebben az országban, mint Krisztina, akinek el kell látnia a gyerekét 24 órában, otthon van vele. Nem a tb-n keresztül szerezte be ezeket az eszközöket, de ez semmit nem változtat azon, hogy neki ezeket az eszközöket használnia kell, és megemelt áram- és gázfogyasztás mellett fog szembenézni ezzel a téllel, és ezen semmit nem változtat az, hogy nem a tb-n keresztül szerezte ezt be, államtitkár úr, hogy attól még ott van a gyereke, és 24 órán keresztül ellátja. Rossz a szabályozás, és senkit nem érdekel (Nacsa Lőrinc: A gyodot kellett volna megszavazni!), Nacsa urat sem érdekli, csak itt óbégat nekem, pont egy ilyen témánál. Legalább most maradjon csöndben, vagy nyújtson be egy módosító javaslatot, és segítsen ezeknek a szerencsétlen embereknek! Mert az új törvényjavaslatuk alapján mondják már meg nekem, hogy rajta például, ezen a családon, ezen a kvázi csonka családon a nagydorogi önkormányzat fog második helyen segíteni, államtitkár úr?! Vagy valamelyik karitatív szervezet fogja megoldani az ő problémáját? - akkor, amikor jelen állapotban sem segít neki még az állam sem. Tudják, végezetül csak annyit szerettem volna mondani - le is nyugszom, látom, hogy az egész téma marhára nem érdekli még azokat sem, akik itt vannak -, hogy mindjárt vége lesz ennek a vitának; vagy mindjárt, vagy egy kicsit később. Jön egy következő törvény, majd bejönnek más képviselők, vagy önök fognak egy másik törvényről beszélgetni, nyilván óriási szenvedéllyel és átéléssel. De Krisztina akkor is ott fog ülni Nagydorogon a 24 éves ápolt lányával, és az ő életében semmi nem fog változni, mert hiába mondjuk itt el, még pártpolitikától mentesen is, hogy vannak olyan élethelyzetek, amin itt mi, önök is tudnánk változtatni. Csak jön szembe a bőgés, meg majd mindjárt jön még valami migráncsozás, és ezzel el van rendezve. Ezzel nincs elrendezve a saját honfitársaink kérdése. És ahogy az előbb nem figyeltek, még egyszer mondom, államtitkár úr, ezen módosítási javaslat után Krisztinán sem a nagydorogi önkormányzat nem fog tudni segíteni, sem a karitatív szervezetek nem fognak tudni segíteni. Most is és ezután is a magyar államnak kéne gondoskodnia azokról az embereikről, akik ráadásul nem önhibájukból... - mert talán azt azért nehéz lenne állítani, hogy önhibájából nevel valaki egy fogyatékos gyereket, és egyénileg, sem önkormányzatilag, sem semmilyen módon nem tud megélni, ha a magyar állam a sok ezer milliárdos adóbevételein ülve nem segít neki. Mi ilyen országban szeretnénk élni, ahol ezeket az embereket is figyelembe vennék. Legyenek kedvesek inkább efelé indulni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Az LMP frakciójából következik Keresztes László Lóránt képviselő úr, szintén 15 percben. Parancsoljon! DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony!Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mélységesen egyetértek azzal az itt előttem szóló felszólalásából, hogy itt vannak olyan kérdések, amelyek nem szabadna hogy pártpolitikai csatározások tárgyát képezzék. És egyébként már szó esett róla, hogy elképesztően szerteágazó ez a salátatörvény, ami itt fekszik előttünk. Ezen törvénymódosításoknak, illetve a törvénymódosításokkal érintett legtöbb témának egyébként ilyennek kellene lennie, aminek nem szabadna hogy a hátterében a pártpolitikai szándékok húzódjanak meg. Hozzáteszem egyébként, hogy ez még fokozottan igaz egy ilyen krízishelyzetben is, amit megélünk, és ami egyébként jól láthatóan nem fog néhány év alatt rendeződni, középtávon sem számíthatunk rá, hogy ezek a rendkívül súlyos problémák enyhülnének érdemben. Ilyen kérdés a vízkincsünk védelme is, amiről ez a törvény szól, és az, ami megfogalmazódik, hogy az ivóvízhez való hozzáférés biztosítása az állam feladata. Ez is egy olyan kérdés, ami nagyon nagy baj, ha egy ország életében, egy állam életében pártpolitikai csatározásoknak az áldozatává esik, és az is nagy baj, ha egyébként, mondjuk, ciklusról ciklusra nem kapja meg ez a fontos terület a figyelmet, mint ahogy Magyarországon ez történik. Nagyon sokszor elmondtam már, és sokszor el is fogom még mondani, hogy milyen károkat okozott a vízgazdálkodás kérdésének ennek a kormánynak a politikája, de azt is mindig elmondom és hozzáteszem, hogy a 2010 előtti kormányok sem voltak ebben a kérdésben jobbak vagy körültekintőbbek. Tehát mondhatjuk, hogy hosszú évtizedek óta nem kap megfelelő kormányzati szintű figyelmet a vízkincsünk védelme, a vízgazdálkodás kérdése. Sajnos, ez most is így van, amikor, azt gondolom, hogy most már mindenki számára világossá válhatott, hogy milyen kritikus helyzetben vagyunk, milyen nagy mértékben veszélyeztetettek a jövő generációi számára a vízkincseink, és hogy bizony eljutottunk odáig, hogy az ivóvíz biztosítása is nagyon komoly probléma, és sok területén az országnak már bizonyos időszakokban ez sem adatik meg. Azzal együtt is, hogy egy ilyen törvényjavaslat, egy ilyen salátatörvény egyébként egy állami feladatként határozza meg a vízkincs biztosítását, az ivóvíz biztosítását, az még nem jelenti azt, hogy bármit is tettünk volna, úgyhogy ezekről a kérdésekről is mindenképpen beszélnünk kellene.