Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL (LMP):
558 kenyér, de ez nincs egymagában ezzel a felsorolással, több mint 60 százalékot drágultak egy év alatt, és 2008 óta ez az árváltozás gyakorlatilag elvitte a lánykori nevén minimálnyugdíj értékének több mint a felét, de lehet, hogy kétharmadát. A Maslow-piramis legalján levő alapvető szükségleteket sem igyekszik a kormány biztosítani, így a létfenntartáshoz kapcsolódó alapvető szükségletekben is hiányt szenvednek Magyarországon a legszegényebbek. És tényleg a legszegényebbekről beszélünk. Én tudom, hogy az önök politikai célközönsége, hogyha lehet így fogalmazni, a felső középosztálytól felfelé, egyébként jelentős, mondjuk úgy, hogy politikai befolyással bíró réteg. De azért pontosan tudjuk azt is, hogy ehhez képest önök a legszegényebbek kezét apró, pici lépésekben, de gyakorlatilag a kormányzásuk kezdete óta folyamatosan megpróbálják elengedni. A rendszerváltást követően módosított alkotmány két helyen is foglalkozott a szociális biztonsághoz való joggal. Az alkotmány 70/E. §-a rendelkezett a szociális biztonsághoz való jogról. Az (1) bekezdés értelmében a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz, öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak, továbbá az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. Ezt módosította a jelenlegi kormány, így a szociális biztonsághoz való jogot csupán államcéllá degradálta le: Magyarország csupán arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson, de ezt nem nevezi még véletlen sem alapvető jognak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az ősbűn. Gyakorlatilag ez a hozzáállás és ez a politika eredményezi azt, hogy gyakorlatilag nem látjuk, hogy a felzárkózás lehetőségét biztosítanák a leginkább rászorulóknak. Higgyék el, képviselőtársaim, itt a legnagyobb veszélyben a vidék lakossága van, mert önök nem hajlandóak megfelelő infrastruktúrát és forrást biztosítani, ami a szociális ellátásokhoz szükséges. (13.10) És én azt gondolom, hogy ezen a ponton érdemes elgondolkodni, hogy vajon miért van az, hogy amikor az önkormányzati feladatfinanszírozást kitalálták, akkor gyakorlatilag a feladatfinanszírozáson keresztül a szükséges forrásoknak 60-70 százalékát biztosították az önkormányzatok számára. A különbözetet az önkormányzatok a saját bevételeikből pótolták, de tudok olyan kötelező feladatot is, aminek a finanszírozását 20 százalékban biztosította a kormányzat az önkormányzat számára, és a kötelező feladatainak, tehát azoknak a feladatfinanszírozáson keresztül 100 százalékban szükséges finanszírozással rendelkező feladatoknak a 80 százalékát az önkormányzatok egyéb bevételeikből kellett hogy pótolják. Gyakorlatilag ez tökéletesen megmutatja, hogy hol jelentkezik a veszélye annak a folyamatnak, amit ebben a törvényben észreveszünk. Gyakorlatilag hátrébb sorolták az állam feladatát és felelősségét, és én azt gondolom, hogy ha elengedjük, és valaki másra átruházzuk ezeket a feladatokat, akkor érdemes megnézni, hogy rendelkezik-e az a csoport, személy vagy szereplő a megfelelő ellátáshoz szükséges infrastruktúrával, anyagi erőforrással. Azt gondolom, hogy könnyen belátható az, ugye, önök azt mondják, hogy az elsődleges felelős - mert a magyar kormány felelősségét igyekszenek apró, pici lépésekkel, és most lépnek egy nagyobbat, mindig kisebbre rajzolni, de hogy a család felelőssége az első. Vizsgáljuk meg, hogy egy családnak van-e arra infrastruktúrája, lehetősége, forrása, hogy egyébként a hozzátartozónak valamilyen szociális ellátását maradéktalanul biztosítsa. Képzeljünk el egy pedagógusházaspárt, akik pályakezdők mind a ketten, tehát összesen keresnek fejenként 230 ezer forint körüli összeget, és képzeljük el, hogy kettejüknek van négy szülőjük. Az idős honfitársainknál, szüleinknél azért nem egy ritka eset az, amikor betegség, gyengeség miatt bármilyen segítség szükségessé válik, és azt szeretném tisztelettel megkérdezni a jelen lévő kormánypárti képviselőktől, hogy önök hogyan tudnának segíteni 220 ezer forintos nettó fizetésből a szüleiknek. Pontosan látjuk azt, hogy ez a folyamat azon áll vagy bukik, hogy milyen az átlagos magyarországi életszínvonal, és nem szeretem az átlagos szót, úgyhogy mondjuk úgy, hogy milyen az életszínvonal az alsó középosztályban és attól egzisztenciálisan lejjebb található családoknál. És az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek a családok a legjobb szándék, a legnagyobb elkötelezettség mellett sem biztos, hogy tudnak szakszerűen segíteni a családtagjaiknak. El lehet mondani, hogy gyakorlatilag a bentlakásos intézmények esetében már réges-rég befagyasztották a kapacitások növelését, 2006 óta 55 ezer körül van a bentlakásos elhelyezést nyújtó intézményekben a férőhelyek száma. Semmilyen módon nem támogatták, hogy ez a kapacitás növekedjen adott esetben, és azt gondolom, hogy amikor arról beszélünk, hogy önök karitatív szervezeteknek, a családoknak átdobják a szociális feladatok ellátását, mint valami forró krumplit, akkor látni kell, hogy ezek a karitatív intézmények, a bentlakásos intézmények, a szociális feladatokat ellátó intézmények rendkívül alulfinanszírozottak, a benne dolgozók rendkívül alulfizetettek. Nem véletlen volt az, hogy Ungár Péter képviselőtársam éveket küszködött magukkal, hogy emeljék meg végre a szociális dolgozók bérét. Nem véletlen volt az, hogy ezt mi folyamatosan képviseltük ebben a Házban, és ami - hogy fogalmazzak? - felemásan sikerült. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy alkotmánybírósági döntés már született arról, hogy a lakhatás biztosítása nem állami kötelezettség, ugyanakkor az Alaptörvényből levezetve sincs ilyen kötelezettsége az államnak. Mondják meg nekem, képviselőtársaim, hogy szociális kérdés-e, ha valaki elveszíti a lakhatását? Én biztosan
