Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - VARGA ZOLTÁN (DK):

545 Most térünk vissza az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez. Ennek keretében pedig Varga Zoltán képviselő úr következik, a DK frakciójából. Megadom a szót, parancsoljon! VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő szöveggyűjtemény címe Magyarország biztonsága... - Magyarország biztonságáról szól. Valóban így van ez? Valóban így lenne? Államtitkár Úr! Nem véletlenül az Orbán család biztonságáról szeretnének beszélni? Nem véletlenül a Fidesz hatalmának biztosításának biztonságáról akarnak beszélni? (Rétvári Bence: Aratót hallottad?) Merthogy egy állam biztonsága az egyén biztonságánál kezdődik, és éppen önök azok, akik ebben a mostani förmedvényben, szöveggyűjteményben gázolják azt halálra. Erről van szó! És annyi, de annyi mindenről lehetne beszélni, kellene is beszélni az előterjesztés kapcsán, és higgyék meg, hogy lenne szókincs bőven, hogy megértsék az amúgy időnként szelektív süketséget mímelő kormány és a kormánypárti képviselők is, hogy mire gondol manapság most már immár tízmillió magyar, akik szenvednek a kormány intézkedéseitől. De engedjék meg, hogy mégse ereszkedjek le a Fidesz 5. számú tagkönyvének a mocskos szájú, alpári szintjére, ez maradjon csak meg az önöké, a szemforgató, úrhatnám, és hazug kormánypártok billoga. (Rétvári Bence közbeszól.) Egyrészt mint a Népjóléti Bizottság elnöke muszáj, hogy elmondjam önöknek az amúgy szinte mindennapos tapasztalatomat a bizottság működése és a javaslat kapcsán. Mivel érdekes módon nem a Népjóléti Bizottságot jelölte ki a házelnök az előterjesztés feldolgozására, ezért saját hatáskörben én magam kértem a bizottság tagjait, hogy döntsünk arról, hogy kívánja-e a bizottság tárgyalni az előttünk fekvő salátatörvényt. (11.50) És azt hiszem, joggal gondolom, nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy megértsük mindnyájan, hogy egy olyan javaslatcsomagot a bizottságnak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége lenne tárgyalni, amely salátatörvényben, persze mélyen elrejtve, a kormány cinikus és gátlástalan módon bejelenti, hogy a sehol nem tapasztalható intenzitású, az Európában sehol nem érzékelhető mértékű orbáni infláció, az elmúlt 12 év gátlástalan lopása, a forint tönkretétele után fojtogató gazdasági, szociális és társadalmi válság közepette a kormány már elvi síkon sem képes és hajlandó részt vállalni az általuk megnyomorított, meglopott emberek megsegítéséből. Olyannyira így van ez különben, ahogy én gondolom, hogy még az önök politikusa, Selmeczi Gabriella képviselő asszony is maga nyilatkozta azt a média megkeresésére, hogy addig nem tud véleményt formálni és mondani, míg a Népjóléti Bizottság azt nem tárgyalja és nem alakít ki véleményt minderről. Majd alig pár napra rá, az összehívott Népjóléti Bizottság ülésén, tudják, hány kormánypárti képviselő jelent meg a bizottsági ülésen, ahol hivatott lett volna a bizottság eldönteni, hogy egyáltalán erről a kérdésről beszéljünk, beszélhetünk-e? Hány képviselőben volt annyi bátorság, annyi jellem, hogy a szemünkbe vagy 10 millió magyar ember szemébe nézzen, és ott védje meg a lehetetlent: azt, hogy Orbán Viktor, az önök kormánya miért költ inkább százmilliárdokat a Karmelita kolostorra, a luxusrepülőzésre, ad milliárdos támogatást a haveroknak, a saját családnak, a kézből etetett oligarcháknak, de még a családtagjainak is, mint hogy az általuk éppen most árokba rúgott magyarok millióit segítené? Tudják, hány kormánypárti képviselő jött el a Népjóléti Bizottság ülésére? Tippeljék meg, hányan jöttek el! De ne tippeljék, elmondom: nulla, egyetlenegy darab kormánypárti képviselő sem volt ott, Selmeczi Gabriella sem volt ott. Így nemcsak az ülés vált különben határozatképtelenné, persze, az is, de mivel a házszabály szerint a döntés a törvényjavaslat vitájáról határidőhöz volt kötve, és az a határidő éppen aznap, tehát most hétfőn járt le, így a bizottság el is veszítette a lehetőségét annak, hogy a magyarok millióinak életét, életminőségét tovább erodáló törvényjavaslatról egyáltalán érdemi vitában dönthessen vagy alakíthasson ki véleményt. Gyáva dolog volt ez, tisztelt képviselőtársaim, aljas és cinikus. Olyan mértékig, hogy még a saját képviselőtársukat, Selmeczi Gabriellát is a hazugság mocskában hagyták, mint hogy szembenézzenek a tényekkel. De hát, nem is csodálkozhatunk mindezen, hiszen nem gondolnám, hogy a kormánypárti képviselők, önök, nem ismernék a saját esküjüket, vagy akár az alapvető közösségi normákat - Hollik képviselő úr -, hogy a szociális gondoskodás, az ezekből fakadó jogok garantálása az állam alkotmányos kötelezettsége, amelyeket az államnak minden körülmények között biztosítania kell a polgárainak. (Hollik István közbeszól.) Tudják, érdekes módon így van ez az egész civilizált Európa, sőt a világ minden normális országában, de még az ismert féldiktatúrák vagy diktatúrácskák nyomasztó világában is, kivéve persze néhány igazán elvetemült világot, melynek a szégyenteljes és szűk csoportjához tartozik ma már az önök rendszere, az Orbán-rezsim is. Emlékeznek, a maguk vátesze, a törzsfőnöke alig egy éve döngette a mellkasát: „mi itt nem fogunk megfagyni télen” - mondta ő. „Kinek mit intézett a kormánya” - ez is az ő szájából hangzott el, ő mondta, de hát, emlékeznek, gondolom, a külügyminiszterük szavára is, aki Moszkvából hazajövet a tavalyi év szeptember végén jelentette be sugárzó arccal, hogy az elkövetkezendő 15 évre nemcsak biztosítva lesz az ország, Magyarország energiaellátása, de garantáltan alacsony árakon, sokkal alacsonyabban, mint bárhol máshol Európában, függetlenül attól, hogy mi történik a határainkon kívül.