Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: Most a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Ander Balázs következik. Megadom a szót, parancsoljon! - ANDER BALÁZS (Jobbik):
532 ezzel semmi problémánk nincsen. De önök pontosan azért kombinálják ezeket a dolgokat össze, hogy majd később erre hivatkozni tudjanak. Holott nem azt nem fogadjuk el, nem arra mondunk nemet, nem a határzárat akarjuk lebontani, nem a kerítést akarjuk megszüntetni, nem azt akarjuk, hogy Magyarország egy bevándorlótársadalom legyen, hanem egészen egyszerűen a szociális passzusok elfogadhatatlanságára akarunk itt rámutatni. (10.30) És ezért, ha önök tisztességesebben jártak volna el, akkor ezeket a területeket, amelyek egyáltalán nem függenek össze egymással, külön kezelték volna, külön hozták volna a Ház elé. Azt hiszem, hogy így lett volna tisztességes. Aztán, államtitkár úr, ön itt az előterjesztői beszédében azt mondta, hogy az ellenzék tulajdonképpen okafogyott módon tiltakozik, nem is érti, hogy miről van szó, mert nem változik semmi. Na, ez itt az egyik nagy probléma, hogy nem változik semmi, hiszen 2008 óta, tizenötödik esztendeje változatlan az a 28 500 forintos öregséginyugdíj-minimum, ami több mint egy tucatnyi másik szociális ellátási formát határoz meg alapjaiban. Na, ha valami nagy probléma, akkor ez az. Államtitkár úr, kérem, válaszoljon: mekkora volt 2008 óta, mondjuk, a kumulált infláció, és ha azoknak a társadalmi csoportoknak a fogyasztói kosarát néznénk, akik ezeket a támogatásokat jobbára igénybe veszik, akkor ott mekkora inflációval számolhatunk? Az a 2008-as 28 500 forint most mit ér? 20 ezret sem talán? Államtitkár úr, erről is kellene beszélni. És azt mondta, hogy nem változik semmi. Dehogynem változik! A hozzáállás, a törvény szellemisége, az, hogy feje tetejére állítják, vagy legalábbis nagyon kegyetlenül egyfajta új paradigmát hoznak azzal kapcsolatosan, hogy hogyan és milyen sorrendben gondoskodjanak a bajba került honfitársainkról. Igen, konzervatív pártként azt mondjuk, hogy nagyon fontos az öngondoskodás, alapvető fontosságú, nagyon fontos a család hozzáállása, a kisebb-nagyobb közösségeké is, a civil szervezeteké is, de önök a sor végére rakták a magyar államot, és joggal tesszük fel azt a kérdést, hogy akkor miért fizetjük az adókat, miért fizetjük a járulékokat, miért van Magyarországon Európa-rekorder 27 százalékos áfa. Meg sem akarják hallani azon javaslatainkat, hogy mondjuk, legalább az alapvető élelmiszerek esetében ezt jelentősen, 5 százalékra kellene csökkenteni ahhoz, hogy azt a szociális, megélhetési katasztrófahelyzetet, amely bizony itt bontakozik ki a szemünk előtt Magyarországon, valahogyan kezelni lehessen. Aztán, államtitkár úr, megértem én azt, ha ilyen esetben kormánypárti, magukat egyébként sokszor konzervatívnak és kereszténynek nevező képviselőtársaim fejében egyfajta kognitív disszonancia keletkezik, igen, egy mentális feszültség amiatt, amit mondanak, és amiatt, amit a gyakorlatban megvalósítanak, amiatt, amilyen törvényeket hoznak. Ha ennek az egész törvényjavaslatnak a hamisságára kellene hivatkoznom, akkor nem tudom, van egy ilyen gyanúm, hogy államtitkár úrék bizony olvasták Sapirnak és Whorfnak azt a pszicholingvisztikában alapvető fontosságú hipotézisét, amelyik a nyelvi relativizmusra utal, ahogy itt bűvészkednek a szavakkal, bűvészkednek a törvényjavaslatoknak a címével, amikor biztonságról beszélnek, és közben a biztonságot iktatják ki. Államtitkár Úr! Önök szubszidiaritásról beszélnek, a problémát ott kell kezelni, ahol keletkezik, egyetértünk vele alapvetően. De, államtitkár úr, emlékszem még olyan precedensre aktív tanár koromból, amikor mondjuk, tankerületi központból olyan ukáz érkezett, amelyik az iskolában még azt is megszabadta, hogy a borítékon a címzésben a betűk milyen dőlésszöggel szerepeljenek. Ez lenne a szubszidiaritás? Hát, attól tartunk egyébként, hogy valami hasonló érvényesülhet majd akkor ezekben az esetekben is. Valóban, vizet prédikálnak és sokszor bort isznak, ez itt a fő problémánk. Aztán Fazekas Sándor képviselőtársam egyébként már kissé őszintébb volt, amikor itt jegyzeteltem menet közben. Azt mondja, hogy a segélyezési politikát akarjuk mi visszahozni. Ugye, valami ilyesmit mondott, képviselőtársam? Megnyugtatom, hogy a Jobbik részéről ilyenről egész biztos, hogy szó nincsen. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: nagyon fontos szerepet szánunk az egyén felelősségének (Dr. Fazekas Sándor: Majd Gyurcsány megmondja...), az öngondoskodásnak is, de egy olyan állapotban lévő országban, illetve társadalomban, amilyen a magyar társadalom - és ez nemcsak az önök bűne, a tizenkét év előtt volt nyolc év is, meg az előtt is volt sok-sok nehéz évtizedünk. Szóval, államtitkár úr, én szeretném önt emlékeztetni egy dátumra: 1891; XIII. Leó pápa Rerum novarumja, azt hiszem, nem ilyen jövőt képzelt el, ha kereszténydemokráciában gondolkodunk. Az orwelli duplagondol világosan kiütközik ebből a törvényjavaslatból, és amikor én itt nyelvi relativizmusra utaltam, akkor hadd világítsam meg néhány ilyen példával! Államtitkár úr, ön tudja, Orwellnél az 1984-ben a Szeretet-minisztérium volt az, ahol a politikai foglyokat halálra kínozták, a Béke-minisztérium volt az, amelyik a háborúval foglalkozott, a Bőség-minisztérium volt az, amely tulajdonképpen fenntartotta a nyomort, és bizony az orwelli világ az, ahol a tudatlanság erő, ahol a szabadság szolgaság, és ahol a háború a béke. Államtitkár úr, miért csinálják ezt, hadd kérdezzem meg! Miért nem lehet sokkal tisztességesebben ideállni bármiféle javaslattal? Nekünk nem azzal van bajunk, hogy átnevezik az öregséginyugdíj-minimumot, és akkor abból lesz egy szociális vetítési alap, bár tanáremberként mondom, hogy ezzel a vetítési alappal bizony már találkoztunk 2014 óta, sok jót ennek nem köszönhetnek a pedagógusok. Akkor megígérték, hogy azt a vetítési alapot majd a mindenkori minimálbérhez kötik, aztán ebből az ígéretből nem lett semmi. Tehát nem az
