Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. október 5. szerda - 29. szám - Az ülésnap megnyitása - „Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2021” címmel benyújtott beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:
292 képviselőtársakat, hogy az alapvető jogok biztosának 2021. évi beszámolóját fogadják el. A Fidesz képviselőcsoportja támogatja annak elfogadását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK: Most a DK képviselőcsoportjának vezérszónoka, Sebián-Petrovszki László képviselő úr következik. Megadom a szót. Parancsoljon! SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egyfajta nulladik pontként, nem szorosan a témához kapcsolódva, de azért mégiscsak előhozzam azt, ami tőlem már több beszámoló kapcsán hallható volt. Konkrétan: meggyőződésem, hogy akkor tudjuk mint Országgyűlés ellátni a feladatunkat akkurátus módon, hogyha egy beszámoló, egy időszakról szóló beszámoló minél közelebbi időpontban érkezik ide elénk és tárgyaljuk, mint amire vonatkozik, amilyen időszakra vonatkozik. Mégpedig azért, mert egy jól működő demokráciában - most egy pillanatra tegyünk úgy, mintha ez egy olyan ország lenne - az a hivatal, hatóság, személy, teljesen mindegy, hogy ilyen értelemben kicsoda, aki a beszámolót teszi, az azért számol be, és azért is van itt köztünk és hallgatja meg a felszólalásainkat, merthogy a megjegyzéseket, kritikákat, javaslatokat jó esetben beépíti a működésébe, és ezáltal jobb lesz a működése annak a hivatalnak. Most a 2021. évet értékeljük, illetve a beszámolójáról beszélünk, miközben 2022 utolsó negyedévében vagyunk. Tehát ha ombudsman úr mindent megtesz, akkor sem fogja tudni már a mostani megjegyzéseinket beépíteni a ’22. év működésébe, legfeljebb majd a jövő évibe, miközben erre a beszámolásra sor kerülhetett volna érzésem szerint sokkal korábban. Hogy csak egy konkrétumot mondjak, az Igazságügyi Bizottságon ezt már nyáron megtárgyaltuk, nyár elején megtárgyaltuk, tehát már azóta is eltelt három hónap, amikorra ideért az első emeletről a főterembe. De hogy a konkrétumokról beszéljünk: ombudsman úr nem fog meglepődni, hiszen a bizottsági ülésen is ezeket a témákat tettem szóvá a 2021. évi beszámoló kapcsán, mint amiket most fogok, kiegészítve az azóta történtekkel, illetve ott bizonyos válaszokat, megjegyzéseket kaptam az én felvetéseimre, ám elégedetlen lennék azokkal, tehát újra szóvá kellene ezeket tennem. Az egyik kérdés az, hogy miért nem szerepel vagy nem szerepel hangsúlyosan - egészen pontosan - a beszámolóban az ombudsmannak, illetve az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának a nemzetközi leminősítése, amely szerintem van annyira fontos dolog, hogy erről önmagában kellene egy beszámolónak szólnia. Egy hasáb egyharmada foglalkozik ebben a 200 oldalas csodaszép kiadványban ezzel. (10.10) A történet tulajdonképpen egy évvel korábban kezdődik, már akkor az ombudsmanok nemzetközi szervezete, hívjuk így, jelezte azt, hogy várható a magyar ombudsmani hivatalnak, illetve magának a magyar ombudsmannak a leminősítése, egyszerűsítsük úgy, hogy A kategóriából B kategóriává, de az akkor egy figyelemfelhívás volt, egyfajta lehetőség arra, hogy még lépjen a hivatal, vagy próbálja megakadályozni ezt a folyamatot. Ez nem sikerült, tehát végül idén májusban történt meg a leminősítés. Erre vonatkozóan mondta az ombudsman úr az Igazságügyi Bizottságban, hogy mivel ez idén történt, majd a következő beszámoló fogja tartalmazni, azonban mégiscsak a kritikák elhangzása, a folyamat elindulása, sőt a nagyobbik része is 2021-ben, tehát korábbi időszakban történt. Ugyanis az a megjegyzés, amit ez az akkreditációs albizottság tett, azok a kritikák, amelyeket megfogalmazott, alapvetően érinti az ombudsman működését. Mit is tartalmazott ez a megjegyzés? A kritikák között ott volt az, hogy amikor a bíróságok függetlenségét, civil szervezeteket, sajtószabadságot érintő törvényjavaslatokat fogadott el ez a Ház kormányzati előterjesztésre, akkor az ombudsman nem hallatta a hangját, sem nyilvánosan, sem nem nyilvánosan. Tehát semmilyen olyan eszközével nem élt, amit egyébként most itt a beszámolóban hallhattunk, hogy számos eszköze van, ezekkel nem élt, ezeknek a törvényeknek sem a tárgyalása során nem szólalt föl, sem Alkotmánybírósághoz nem fordult ezekben az ügyekben, de más módon sem. Amikor bizonyos emberi jogi kérdésekben egyes társadalmi csoportok az érdeklődés középpontjába kerültek - és akkor nagyon finom voltam, mert úgy is fogalmazhattam volna, hogy a kormányzati hecckampány közepébe kerülő társadalmi csoportokról volt szó -, akkor sem történt semmilyen fellépés az ombudsmani hivatal részéről. Természetesen ez nem érinti azokat a kérdéseket, amikor állampolgárok fordulnak önökhöz, de arról majd külön fogok szólni. Tehát amikor ilyen sérülékeny csoportokkal kapcsolatos általános társadalmi kérdések merültek föl, akkor az ombudsman vagy nem foglalkozott vele, vagy nem eléggé foglalkozott vele, nem megfelelően foglalkozott vele - mondja az akkreditációs albizottság, nem én. A politikailag érzékenyebb témákban láthatóan nem fordul az Alkotmánybírósághoz, illetve azokhoz a szervekhez, ahova tehetné. Azt is leírja ez a jelentés, hogy a kiválasztása az ombudsman úrnak nem volt elég transzparens, hogy pontosan fogalmazzak: a kormánytól való függetlensége nem eléggé megalapozott, ami kellően komoly kritika, bár nagyon szépen van megfogalmazva. Ez a leminősítés egyébként azt jelenti, hogy a magyar ombudsmannak most nincs szavazati joga ebben a nemzetközi szervezetben, világszövetségben, nem viselhet tisztséget, csak megfigyelő lehet a találkozókon, az Emberi Jogi Tanács munkájában nem vehet részt. Ez egy súlyos és komoly
