Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 4. kedd - 28. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK:

278 Azt látjuk ugyanakkor, hogy ez közvetve támogatást jelent a könyvolvasó közönség számára is, hiszen ha a kiadók egy kicsit fellélegezhetnek, talán könnyebben tudják kompenzálni az elszálló alapanyag-, rezsi- és papírárakat. Hosszú távon - hozzáteszem, nem álmodnánk nagyot vele - igenis egy magyar papírgyár és a magyar hátország rettenetes módon hiányzik ahhoz, hogy valóban független módon tudjanak működni ezek a kiadók. Nem ritka az, hogy kedvenc újságjaim, könyveim az elmúlt években is Felvidéken, Délvidéken kerültek kinyomásra, de az egészen biztos, hogy ha ennél távolabbi területekre kerül a nyomás, akkor a pozitív gazdasági hatások nem Magyarországon jelentkeznek, nem itt jelennek meg azok a pozitív externáliák, amelyek egyébként idevalók. Szeretném megjegyezni azt is, hogy bár tőlem kissé idegen az e-book-és az elektronikus olvasás világa, de haladnunk kell a korral, és egy olyan támogatási programot is kidolgoztunk, amely egyrészt az e-book-olvasók beszerzését támogatja, főleg az oktatási intézményekben lévők számára, másrészt pedig nagyon fontosnak tartjuk könnyebben elérhetővé tenni ezeket az eszközöket is. Szeretném leszögezni azt, hogy egy könyvek nélküli világban talán egyikünk sem akar élni, politikától és pártállástól független az, hogy a minőségi szellemi táplálék megfizethető kell hogy legyen, hozzáférhető kell hogy legyen. A mi számításaink szerint hosszú távon tízmilliárdos nagyságrendű az a kár, amit az olvasás hiánya, az ebből fakadó kompetenciák gyengülése okozhat, éppen ezért az a néhány milliárd forint, amely a teljes iparágat képes lenne most megmenteni és tevékenységét átmenteni a jövőre vonatkozóan, óriási segítség lenne. Szeretném hozzátenni azt, hogy kidolgoztunk egy csomagot a könyvkiadók számára a munkavállalóik esetében az adózási szigorítások miatt jelentkezett költségek kompenzálására is. Ebben az iparágban különösen sokan dolgoztak katások, és a bedolgozók esetében is a nyugdíjas honfitársaink vagy másod-, harmadállásban dolgozó honfitársaink száma igen magas volt. Mi megnéztük azt, hogy mennyivel járnak rosszabbul ezek a munkavállalók és a kiadók, ezt a teljes összeget pedig az állami kalapból szeretnénk kompenzálni a könyvkiadók és közvetve persze a bedolgozók számára is. Ily módon tehát azt szeretnék elérni, hogy az olvasó, aki betér egy könyvesboltba, ne 6-7 ezer forintos könyvárakkal, hanem a valósághoz közelebbiekkel találkozzon, megfizethetőkkel, és közvetve az egész olvasóközönséget támogatni szeretnénk abban, hogy minőségi szellemi táplálékhoz jusson, mert mint említettem, egyikünk sem akar talán egy könyvek nélküli világban élni. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, jegyző úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Mi Hazánk képviselőcsoportjából Dócs Dávid képviselő úr jelentkezett napirend utáni felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Leginkább a nógrádi emberek a válság vesztesei. Biztosan mindannyian tisztában vannak vele, hogy Nógrád vármegye a legelmaradottabb megyénk, legtöbbször szinte mindenben a sor végén kullog, leszámítva az Unió legelmaradottabb járásainak a versenyét, amelyben két dobogós helyet is sikerült megnyernünk: a Salgótarjáni és a Bátonyterenyei járásokkal. A leginkább elnéptelenedő megye a miénk, amely már kevesebb lélekszámú, mint például Debrecen városa. Az aktív korúak a főváros közelsége miatt vagy ott, vagy külföldön próbálnak boldogulni, de már a most felnövekvő generáció is máshol tervezi a jövőjét, hiszen az itt született fiataloknak nem nyújt semmilyen jövőképet pátriájuk. Bár turisztikai nagyhatalom lehetnénk, nincs egy méter autópályánk, a meglévő infrastruktúra-hálózataink is a legrosszabbak és a legelmaradottabbak az országban, nincs felsőoktatási intézményünk, így értelmiségijeink sem lesznek, nincs egy valamirevaló fürdőnk, egy normális szórakozóhelyünk, de még egy kiemelt hazai beruházásunk sem. Bár normál esetben ide jönni kéne, nem pedig menni az embereknek, hiszen egy jó adottságokkal megáldott megye vagyunk, de az elmúlt három évtized politikai vezetései nem tudtak ezzel mit kezdeni, és a pozitív rekordok helyett a negatív megdöntéseivel húzzák még most is az időt, és veszik el egyre inkább a felzárkózás lehetőségét. Az helyett, hogy a kiváló lehetőségeinkkel élnének, egy alkatrész-összeszerelő üzemmé degradálják megyénket, ahol most már éhbérért sem lehet dolgozni. Azt már majdnem megszoktuk, hogy Magyarország legelmaradottabb megyéi között szerepel Nógrád megye, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell mindent elkövetnünk azért, hogy az utánunk következő generációnak egy fenntartható, érett és jövőképpel rendelkező megyét teremtsünk; így viszont nem fogunk, így végképp lecsúszunk a szakadék széléről. A megye elveszítette legfőbb húzóerőit, a bányászatot, az állattenyésztést, a gyümölcstermesztést, az erre épülő ipart és egyébként is az iparát, amit az elmúlt évtizedekben a mostani helyzetből okulva nem leépíteni, hanem fejleszteni lett volna szükséges. Így nem nehéz kitalálni, hogy a fiatalok miért költöznek inkább a fejlettebb megyékbe vagy külföldre. (18.40) Ezen a folyamaton sajnos egy, a napokban debütált imázsfilm nem fog tudni segíteni, bár mindenesetre jólesik végignézni, hogy milyen szép tájakkal és mennyi értékkel rendelkezünk szűkebb hazánkban, ám ez csak annyit eredményez, hogy fájóbb szívvel hagyják el a megyét az itt lakók. Talán ezért is olyan megrázó látni, ahogy