Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. december 5. hétfő - 43. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz):

1738 megvan, a nyersanyag-értékesítésből származó bevételei rekordot döntenek, ellenben Európában energiaválság van. Tehát látjuk, hogy a szankciók nem voltak alkalmasak arra, hogy megállítsák az agresszort. Azt is látjuk, hogy az arányosság próbáját sem állják ki a szankciók, hiszen nagyobb kárt okoznak Európának, mint Oroszországnak. Miért van ez? Egy viszonylag egyszerű közgazdasági jelenség a magyarázata: nem működik a dolog, ha a gyengébb helyzetben, a kiszolgáltatott helyzetben lévő vevő akarja megregulázni az erőfölényben lévő eladót. Oroszország az olajat és a gázt vidáman eladja Keletre, elsősorban Kínának és Indiának, mi pedig, mármint Európa nem tudunk vagy csak sokkal drágábban tudunk helyette máshonnan gázt és olajat venni. Jól látszik, hogy a dolog közgazdaságilag sem működhet. Ezért van az, hogy mi az energiaszankciók ellen vagyunk, ugyanakkor egyedül Európában - ez volt a másik kérdés, amit érintett képviselő úr - megkérdezzük saját hazánk polgárait. Európában úgy vezették be a szankciókat, hogy senki nem kérdezte meg az európai embereket. Mi úgy döntöttünk, hogy a magyar demokratikus diskurzus részévé vált nemzeti konzultáció keretében immáron többedik alkalommal megkérdezzük Magyarország polgárait, hogy most mit gondolnak erről a nem lényegtelen kérdésről. Azt gondoljuk, hogy a nemzeti egység nemcsak egy emelkedett dolog, de hasznos is. Számtalanszor megláttuk vagy tapasztaltuk azt, hogy ha egységben vagyunk, az felhatalmazást jelent, erőt jelent, egységben könnyebb dolgokat megvalósítani és dolgokat kivédeni. Felmerül persze a kérdés, hogy beszélhetünk-e nemzeti egységről, ha a baloldal és a jobboldal között éles vita van. Mi azt gondoljuk, azért beszélhetünk nemzeti egységről, mert az igazi nemzeti egység nem a pártok egysége, hanem Magyarország polgárainak az egyetértése, Magyarország polgárainak az akaratmegegyezése. Ezért jobb lenne, ha a baloldal nem vonná ki magát immár sokadik alkalommal a nemzeti egyetértésből, de az a helyzet, hogy mivel az emberek szava és az emberek egyetértése számít, a baloldal akár pénzért, amerikai dollárokért, akár kedvtelésből tótágast is állhat, nem az a lényeg, hogy ők mit tesznek a szankciók ügyében, bár kétségtelenül megkönnyíthetnék, segíthetnék Magyarország dolgát. Hátha lesz ez másképp! Az ajtót nyitva kell tartanunk, mert csak az erősebb lehet nagyvonalú, és a kiengesztelődés a politikában is gyümölcsöt terem. Bátorítom önöket saját politikájuk felülvizsgálatára. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Most a Fidesz képviselője, Zsigmond Barna Pál következik. Megadom a szót a képviselő úrnak. DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakran érezzük úgy, hogy jó lenne egyszer és mindenkorra elfelejteni, magunkban lezárni a 2004. december 5-én történteket, és mindezt azért, mert nem jó a rosszra, a fájóra, a szégyenteljesre emlékezni. Valahányszor eszünkbe jut ez a szomorú szimbólummá vált dátum, újra és újra átéljük a rettenetet, és feltesszük magunknak a kérdést, hogy mi visz rá valakit arra, hogy nemzetével olyat tegyen, mint amit akkor tett Gyurcsány Ferenc és a mögötte felsorakozó baloldal. Az, amit akkor ők képesek voltak megtenni, ha hatásaiban nem is, de szimbolikájában mindenképpen felért egy lelki Trianonnal. Árnyéka messzire nyúlik, kontúrjai csak lassan halványodnak, azok, akiket ez létükben és hitükben közvetlenül is érintett, egyáltalán nem felejtenek. Magyart a magyar ellen, testvért a testvér ellen fordítottak, uszítottak, és nem riadtak vissza a legprimitívebb szociális demagógiától sem, a nemekre buzdítottak az igenek helyett. (14.30) A baloldal azóta sem változott: ők azok, akik nem Magyarország, a magyar nemzet és az önbecsülésünk erősödésében érdekeltek, hanem a „Merjünk kicsik lenni!” politikáját vallják, és még az ország függetlenségét is feláldoznák. Tisztelt Ház! 2004-ben a baloldal elárulta a nemzetet, de ebben sajnos semmi meglepő nincs. Így volt ez korábban is, a kommunizmus évei alatt, és így van ez ma is, amikor ismét kiderült, hogy a baloldalt külföldről pénzelik, külföldről irányítják. Emlékszünk, nyár végén a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje elszólta magát, és kiderült, hogy amerikai pénzeket használtak fel a magyar választási kampányban. Márki-Zay Péter eleinte még százmilliós tételekről beszélt, aztán ahogy a történet is folyton változott, úgy kúszott az összeg is fölfelé. Később megtudhattuk, hogy a 3 milliárd forintot is meghaladja az Amerikából a baloldalhoz guruló dollárok összege. Közös vonás minden verzióban, hogy a baloldal pártjai úgy tesznek, mintha semmiről sem tudtak volna, de ennek ellentmond az a tény, hogy Márki-Zay szerint a kampány mindennapi működését a hat párt delegáltjai felügyelték. A dollárbaloldal közösen indult a választáson, közös jelöltjeik voltak, közös célokra használták fel a külföldi pénzeket, így a felelősségük is közös. A napokban összedőlt a volt miniszterelnök-jelölt homályos, sok-sok mikroadományozóról szóló érvrendszere is. Kiderült, hogy a 3 milliárdnyi támogatást összesen csupán 11 adományozó adta össze a baloldalnak és nem sok ezer, ahogy ezt korábban állították. És azóta az is kiderült, hogy a botrány kulcsfigurája nem más, mint Karácsony Gergely és főtanácsadója, Korányi Dávid, aki az Action for Democracy szervezet képviselője, és aki bevallotta, hogy intézményi, nagy összegű támogatást kaptak.