Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár:

1621 Pontosan ez történt, pontosan ez történt az oktatásban is! Korábban léteztek oktatási szoftverek, önök egységesítették. Ez lett a csodálatos KRÉTA rendszer. Amivel most mi történt? Az történt, hogy sajnos kiderült, hogy nem biztonságos, különösebb erőfeszítés nélkül feltörhető, kikerülnek az adatok. Ugye, nem kell mondanunk, hogy mennyivel nagyobb kockázatot és problémát jelent az, hogyha egy egészségügyi rendszerből fognak kikerülni az adatok, vagy ha az nem fog működni. Önök nem voltak képesek arra, hogy létrehozzanak egy biztonságos informatikai rendszert az oktatásban, most megint ráerőltetik a saját mániáikat egy újabb területre. (Tüsszentésre:) Kedves egészségére, képviselő úr! Azt tudom mondani tehát, hogy a központosítás csodálatos idea, nagyszerűen hangzik, bármilyen meglepő - bár ezt Nacsa képviselő úr rendszeresen felemlegeti - dolgoztam én annak idején az Oktatási Minisztériumban. Ott is voltak drága kollégáink, akik azt hitték, hogy ha majd központosítunk, akkor nagyon jó lesz, mert akkor majd a Szalay utcából meg lehet mondani, hogy mi történjen. És akkor is azt mondtuk nekik, és azt mondom önöknek is, hogy szakmai szempontból semmit nem oldanak meg azzal, hogyha központosítanak, ha azt hiszik, hogy önök az Arany János utcából vagy a megyei kórházakból jobban tudják azt, hogy hogyan kell megszervezni a háziorvosi ellátást, hogyan kell megszervezni a szakorvosi ellátást, hogyan kell megszervezni a védőnőket, hogyan kell megszervezni az ügyeleteket. Hadd tegyem azt is hozzá, hogy én értem, hogy a Mentőszolgálat vezetése tele van önbizalommal, csak az a baj, hogy én akkor is ott ültem a Népjóléti Bizottság ülésén, amikor a Covid-járvány kitörésekor a legelején ugyanez a vezetés azt mondta, hogy ó, hát, ők probléma nélkül meg fognak minden feladatot oldani. És mindannyian tudjuk, hogy milyen mérhetetlen nehézségeket okozott a Mentőszolgálatnak az, hogy megfeleljenek a feladatnak. És igazuk van! Nagyon hálásnak kell lennünk a Mentőszolgálat dolgozóinak, akik elképesztő, emberfeletti munkát végeztek, de azért kellett ilyen emberfeletti munkát végezniük, mert önök akkor is csak sikerjelentéseket tettek, akkor is azt mondták, hogy minden rendben van, ahelyett, hogy valóban felkészítették volna a Mentőszolgálatot arra, hogy szembenézzen a nehézségekkel. Ugyanez történik most is. Azt persze értem, hogy azt mondják, hogy a Mentőszolgálat vezetői optimisták és elégedettek, csak azokat, akik egyébként várnak órákat ma is súlyos helyzetekben arra, hogy kiérjen a Mentőszolgálat, azokat egyébként nem fogja vigasztalni az, hogy még az ügyeleti rendszert is a nyakukba akasztják a mentőknek. És azoknak a mentődolgozóknak, akik ma is emberfeletti munkát végeznek - mert kevés az ember, kevés a felszerelés, kevés a fizetés, nem becsülik meg őket -, számukra az, hogy egy újabb feladatot akasztanak a nyakukba, az nem segítséget jelent, hanem egy újabb nehézséget, és ettől nem javulni fog az ellátás színvonala, hanem romlani. Önök szétvernek valamit, ami egyébként nem működik tökéletesen, mert azt hiszem, itt egyikünk sem mondaná azt, hogy a jelenlegi ügyeleti rendszer hibátlan, vagy nem lehet rajta javítani. De önök nem azt teszik ebben az esetben sem, hogy egyébként megbeszélik, átgondolják, felkészülnek, hatástanulmányokat készítenek. Önök csináltak egy kamupilotot Hajdú-Bihar megyében, amiről azt hozták nyilvánosságra, hogy mindenki rohadt elégedett volt, mint hallhattuk, kivéve azokat, akik az ellátásban részt vettek, meg a betegeket, akik az ellátást kapták, és egyébként pedig semmilyen érdemi módon arra, hogy ez országos módon hogyan megvalósítható, nem készültek föl. Az a helyzet, hogy ezek a nagy ellátórendszerek mindig nagyon nehezen fordulnak. Önök azt hiszik, hogy vannak varázsszerek, hogy akkor majd mindenki szolgálati jogviszonyban lesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), szalutál és vigyázzba áll, és akkor tökéletes lesz. De ez nem így van! Azt kell tehát elmondanom röviden önöknek, hogy a központosítás, eddig bárhol próbálkoztak vele, megbukott, és az, hogy az egészségügy jelenlegi szörnyű állapotában ebben látják a megoldást, az több, mint bűn, hiba. (Taps a DK padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Takács Péter államtitkár úrnak. Parancsoljon, álltamtitkár úr! DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Akkor egy picit visszakanyarodunk a szakrendelőkhöz. És most nem tudom, már nem számolom, hanyadjára mondom el, hogy egyvalamihez kérünk felhatalmazást ebben a törvénytervezetben, hogy az OKFŐ jogosult legyen adatbekérésekre az önkormányzatok irányába, hogy pontosabb kapacitáskihasználtsági, gazdasági, tulajdonviszonyi képünk legyen a szakrendelőkről. Ennek az ismerete nélkül felelőtlenség lenne a szakrendelők állami átvételéről dönteni. Ez a helyzet. Tehát végiggondoljuk, szeretnénk pontos adatokat látni. Ha egy kicsit viszont belemegyünk a szakrendelőkbe, egy-két dolgot az ember azért már lát. Tehát azt lehet tudni, hogy alapvetően, ha összehasonlítjuk a különböző méretű szakrendelők teljesítményeit, és összehasonlítjuk azt, hogy milyen módon használjuk ki azt a magyar adófizetők pénzéből biztosított munkaerőt - legyen akár szakorvos, akár dolgozó -, megnézzük a különböző szakrendelőket, hogy egy óra alatt adott betegségcsoportban mennyi beteget tudnak ellátni, azt látjuk, hogy óriási különbségek vannak. Óriási különbségek vannak. Van olyan szakrendelő, ami megfelelőképpen terhelt, sőt van olyan, ami túlterhelt, és az