Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): - ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz. Megadom a szót Hegedüs Andreának, a DK képviselőcsoportja részéről. Parancsoljon! - HEGEDÜS ANDREA (DK):
1609 Miről szólt ez a dolog? Társadalmi kohéziót teremtettek. Gazdasági biztonságérzetet növeltek, illetve a munkahelyi stresszt csökkentették. Ha Nacsa képviselőtársam most azt mondaná, hogy ez valami balos utópia, meg valami libernyák huncutság, akkor jelezni szeretném, hogy én ezt az általam nagyon tisztelt Kopp Máriánál olvastam. Úgyhogy önöknek is megfontolásra javasolnám, hogy a svéd modell idevonatkozó részeit vegyék át. Mert miről is beszélhetünk akkor, amikor társadalmi kohézió nincs Magyarországon, hiszen a nemzet egyes részeit mint valami ellenséges törzseket uszították egymásnak? Gazdasági biztonságérzet? ’19-es statisztikai adatot idéznék: a magyar társadalom 55 százaléka volt arra képes, hogy naponta gyümölcsöt vegyen magának, vagy mondjuk, 45 százalék volt az, amely zöldséget tudott vásárolni, és akkor még nem beszéltünk arról az iszonyatos inflációról, ami ideszakadt a nyakunkba. Hogyan fog ez alakulni? Nyilván romlani fog, és ezáltal a magyar emberek egészségi állapota, vagy éppen a munkahelyi stressz. Hányszor utasították már el önök azt, hogy mondjuk, a magyar férfiak 40 év ledolgozott munka után, különösen megerőltető fizikai munka után végre nyugdíjba vonulhassanak? Ugyanis a helyzet az, hogy sokan a munkából egyenesen a temetőbe mennek. Elhiszem, Nacsa képviselőtársam, hogy neoliberálisoknak, önöknek ez így nagyon megfelel, csak az a helyzet, hogy a magyar férfiak korai egészségromlása valami iszonyatos (Nacsa Lőrinc: Meg se szavaztátok a „Nők 40”-et!), és ha valamire oda kellene figyelni, akkor többek között ez a probléma is közébük tartozna. (Nacsa Lőrinc: Nem szavaztátok meg a „Nők 40”-et!) Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Jámbor Andrásnak, a Párbeszéd képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Államtitkár úr már háromszor válaszolt elvileg erre a kérdésre a szakrendelők kapcsán, de én azért azt érzem, hogy nem annyira kaptunk választ. Tehát ön azt mondja, hogy felmérik a lehetőségeket, megvizsgálják azt, hogy mi történjen majd a jövőben, de ez nekem azt jelenti, hogy önök arra készülnek, hogy ezeket a szakrendelőket elveszik az önkormányzatoktól. Én arra szeretnék egy mondatot, nem arra, hogy milyen felmérést csinálnak, hanem hogy ez-e a terv. Tehát arra készülnek-e, van-e ilyen szándék, hogy a szakrendelőket az önkormányzatoktól elvegyék, mert igen, ez egy nagyon-nagyon problémás döntés lenne, és én azt szeretném kérni, hogy ne tegyék ezt. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót kétpercesre Harangozó Tamásnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon! DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nacsa képviselőtársam, szerintem van egy olyan téma, értem, hogy tényleg szorgosan és robot módjára védi a kormány minden egyes intézkedését, de van egy téma, amit, higgye el, jobb, ha elenged. Ezt a lélegeztetőgép-beszerzést, már ne hozzon magára szégyent, hogy még ezt is mega akarja védeni! Ráadásul, ha meg akarja védeni, akkor pontosan fogalmazzon! 300 milliárdért lélegeztetőgépet vettek a semmiért, 480 milliárdot költöttek a Covid elleni védekezésre, ennek, mint látjuk, majd’ kétharmadát ezekre a használhatatlan gépekre, az egyharmadát meg azokra, amiket ön mondott. Csak tudja, képviselő úr, én ott voltam, amikor például Szekszárdon egészségügyi intézményben, patikában a saját magunk, képviselők által összedobott pénzből vásárolt, egyébként akkor aranyáron beszerezhető maszkokat vittük be, mert a patikákban sem volt maszk az első járvány elején. Majd elmentem egy raktárközpontba, a Waberer’shez, a város szélén, és ott álltak hegyekben, egyébként pedig a 480-ból 180-at sikerült erre költeni. Szerintem mindenki jobban járt volna, és a számok sem így néztek volna ki, az elhalálozási számok, ha a pénz többségét arra költik. Egyébként pedig, tisztelt képviselőtársam, ami az egyeztetést illeti, a mi szakértőnk is ott volt, de tudja, ez egyszerűen nevetséges, hogy a vita előtt egy nappal összehívott egyeztetést, amin legalább a miniszter személyesen részt vesz, azt most önök hivatkozási alapnak tekintik, amikor a svéd és a finn NATO-csatlakozás egy-egy A4-es oldalnyi törvény szövege, és azzal ámítják a világot, hogy arról ötödik hónapja megy a kormányzati egyeztetés. Ez az egészségügy mégiscsak minden magyar embert érint, az a két papír meg körülbelül egy perc alatt megszavazható. Segítek, szerintem támogatja mindenki. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz. Megadom a szót Hegedüs Andreának, a DK képviselőcsoportja részéről. Parancsoljon! HEGEDÜS ANDREA (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egy kicsit érzelmes szálat szeretnék megcsengetni itt az elején: „Doktor úr, a maga szíve sose fáj, és soha meg nem áll? Beteghez jár, bekopog, s kikopog mindent.” Ez a régi sláger napjainkban nagyon aktuális. Igen, ma az egészségügyben dolgozók mindent megtesznek értünk, emberekért. Gyógyítanak, megelőznek, segítenek erőn felül. És mit tesz a kormány? Visszaemlékszem gyermekkorom pici orvosi rendelőjére, ahol a doktor bácsi név szerint ismert mindenkit, és több generációt gyógyított. Ma már ez ritkaságszámba megy. A frissen végzett orvosoknak nincs lehetőségük úgynevezett családfákat gyógyítani, ugyanis külföldön vannak vagy más szakterületen, vagy a pálya közelében
