Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK):

1593 a szociális ágazatból, hogy ők ezzel a törvénnyel zömében nem értenek egyet, illetve nagyon tartanak attól, hogy mit fog okozni majd ez a törvény. Tisztelt Ház! Értelmet nyert a hétfőn vagy kedden - segítsenek már, kedves képviselők, de azt hiszem, kedden - megszavazott, a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat megszavazása. Itt nem állom meg, hogy ne mondjam el azt, hogy kicsit cinikusnak tartom azt, hogy a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvényekről beszélnek akkor, amikor a szociális gondoskodásban alapjaiban írják át azt a hierarchiát, hogy a szociális gondoskodásért ki hogyan és miként felelős. Ebben a törvényben önök az utolsó helyre tették a magyar államot, és én azt gondolom, hogy ha rengeteg adót, járulékot szednek be, akkor igenis kötelessége a magyar államnak a szociális gondoskodást biztosítania annak, aki erre rászorul. Nem pontosan értettük akkor, amikor ezt a törvényt önök beterjesztették, mármint a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosítását, hogy mire fog ez kifutni, mi lesz ennek a vége. Hát, aztán megkaptuk néhány nap múlva a választ, amikor ezt a most tárgyalandó T/2031-es törvényjavaslatot beterjesztették. Ekkor nyert értelmet az, hogy miért is tette magát a rangsorban legutoljára a szociális gondoskodásért való felelősségi körben az állam: mert ekkor készítették elő azt, hogy a szociális ellátás egy nagyon-nagyon fontos területéről a magyar állam tulajdonképpen úgy döntött, hogy kivonul. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!) (20.00) Első lépésként átteszik az egészségügyi ágazatból a szociális ágazatba a szakápolást, és bármit is mondjanak itt fideszes képviselőtársaim, illetve államtitkár úr az expozéjában, azt gondolom, hogy ami ebben a törvényben szerepel, és nem ismerjük sem a végrehajtási utasításokat, sem a kormányrendeleteket, egészen egyszerűen azt indukálja bennem, hogy önök lemondanak ezekről az emberekről. Hiszen ez a törvény, ami itt előttünk fekszik, azt is tartalmazza, hogy aki nem tudja majd megfizetni a szakápolási központokban az ápolást, vagy a családja nem tudja vállalni ezt a pluszösszeget, akkor azt jó esetben a családhoz küldik haza, rosszabb esetben pedig az utcára teszik. Államtitkár úr itt az egyik válaszában azt mondta... (Nacsa Lőrinc dr. Takács Péterrel konzultál.) Megvárom, bár nyilván tud ön is többfele figyelni úgy, mint egy nő. Tehát azt mondta itt, hogy az egészségügyi rendszer nem lök ki senkit az utcára. Államtitkár úr, az elmúlt 12 évben ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk a gyakorlatban, számtalan olyan példát fogok tudni önnek mondani, és nyilván még a hozzászólásom után a következő körökben ezeket meg is teszem,ha igényli, amikor bizony úgy sikerült emberekről – idézőjelben: - „gondoskodni”, hogy annak a vége az utca és a hajléktalanság nagyon keserű kenyere lett. Önök azt mondták, és az önök miniszterelnöke azt mondta 2021. február 26-án a Kossuth Rádióban a szokásos alákérdezős interjújában, és most idézek: „senkit nem hagyhatunk az út szélén”. Ehhez képest sorra hagyják önök az út szélén azokat, akik gondoskodásra szorulnak, például az iszonyatosan magas rezsiemelés kapcsán Borsod megyében 100 értelmileg sérült gyerek nem megy vagy nem tud majd iskolába menni azért, mert annak az alapítványnak, amelyik az ő mindennapi iskolába szállításukat oldotta meg, elfogyott a benzinkvótája. Önök úgy emelték az energiaárakat, hogy ezek a civil szervezetek, ezek az alapítványok, akik egyébként az állam helyett vállalnak át feladatot, egészen egyszerűen nem képesek szolgáltatást nyújtani a rászorulóknak, mert nem segítik őket. Nekik nem hatósági áras például az üzemanyag, de nyugodtan mondhatnám azt is, hogy megkülönböztetést alkalmaznak az egyházi szervezetek és a civil szervezetek, alapítványok között: az egyiknek jár egyébként a hatósági áras energiaár, a másik, ugyanúgy egyébként rászorultaknak szolgáltatást nyújtónak pedig nem jár. Tudom, igen, mert közben kijött az a hír, hogy majd lesz valamilyen pályázati lehetőség, csak az a baj, államtitkár úr, hogy ez sem minden egyes civil szervezet és alapítvány számára elérhető, itt is differenciálnak önök, vagy ha egy kicsit erősebben fogalmaznék, diszkriminálnak ezek között a civil szervezetek között. No, akkor konkrétan a törvényjavaslatról! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egészen egyszerűen módosítja a ’93-as szociális törvényt, amit nem pontosan értek, hogy egy egyszeri aktust, miszerint az egészségügyi ágazatból átadják a szociális ágazatba a szakápolási, krónikus ápolási ágazatot, ezt miért kell egy ekkora törvényben így rögzíteni. Azt gondolom, hogy erre nem kellett volna úgy külön törvényt hozni, nyugodtan meg lehetett volna tenni ezt más formában is. Kérdésem lenne, hogy hogyan és miként gondolják ennek az egész szociális ágazatba való áttranszportálásnak a konkrét lebonyolítását. Ha jól néztem a KSH számait - 2019-es adatot néztem azért, hogy a Covid előtti helyzethez lehessen ezt hasonlítani -, körülbelül 26 ezer olyan krónikus ápolási ágy van Magyarországon, amiről most önök úgy gondolják, hogy ezt át kell majd tenni a szociális ágazatba. Kérdezném államtitkár urat - és az nekem nagyon kevés válasz lenne, hogy majd a végrehajtási utasítások vagy majd a kormányrendeletek ezt pontosan rögzítik -, hogy hogyan és miként fog ennek a 26 ezer ágynak az átadása megtörténni. A törvény szerint az illetékes miniszter - aki most, ugye, egy személyben Pintér Sándor mint egészségügyért és szociális ellátásért is felelős miniszter -, majd ő meghatározza azokat az átvevő intézményeket és átadó intézményeket, amelyek ezt az átadás-átvételt lebonyolítják. Kérdezném, hogy az átvétel kapcsán mikre gondolnak. Bevonják-e ebbe a körbe a most meglévő idősotthoni hálózatot, akár az egyházit, akár a magánt, akár