Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről:

1583 Beszélhetünk a várólistákról, előjegyzési listákról. Ugye, tudjuk azt most, hogy jelenleg műtétre 56 ezer honfitársunk vár, közülük a legtöbb páciensnél, 17 500 embernél szürkehályogműtétet kellene elvégezni, de 10 500 fő térdprotézisműtétre vár, 8500 fő pedig csípőprotézisre, és máshol is bizony hosszú hónapokat, akár éveket kell várni a beavatkozásra. Minden egészségügyi rendszer küzd várólistákkal, illetve kapacitásproblémákkal, hiszen az egészségügy, a minőségi egészségügy iránt világszerte egyre nagyobb a kereslet, de magyar viszonylatban bőven-bőven lehetne és kellene is kezdeni ezzel a problémával valamit. Beszélhetünk az ellátási fehérfoltokról is, például a 687 darab betöltetlen háziorvosi praxisról. Ez azt jelenti, hogy jelenleg 164 360 magyar honfitársunk van, akik olyan településen élnek, ahol nincs betöltve háziorvosi praxis, és az is igaz, hogy 2021-ben egy háziorvosra évi 11 404 rendelőben ellátott eset jut, ami csaknem 45 beteget jelent naponta, sok helyen ennél többet is, ez óriási teher. A törvényjavaslat részben foglalkozik ezzel a kérdéssel, de alapvetően nem látom, hogy ezt érdemben javítaná, pláne megoldaná. Szintén problémát jelent a bérhelyzet. Itt most nem is elsősorban az orvosbérekről beszélek. Ha orvosbérekről beszélek, akkor az elmúlt egy évtizedben jelentett ez nagyon komoly problémát és hiányosságokat. Nyilván az, hogy jelenleg orvoshiány van Magyarországon, az összefügg azzal, hogy alulfinanszírozták az egészségügyet, és 2010 óta nagyon sokat vártak azzal az orvosibér-emeléssel, ami az elmúlt egy-két évben megérkezett. Nyilván ezt is lehetne még fejleszteni, de amit igazán szeretnék kiemelni, az a szakdolgozók bérezése, ami továbbra is nagyon-nagyon komoly elmaradást mutat, és súlyos problémát jelent. Az alacsony bérek mellett a bérfeszültség, ami szintén előkerült a vita során, akár ágazaton belül, akár ágazatok között. Itt az egészségügy és a szociális ellátás szektora közötti feszültségeket kell mindenképpen megemlíteni, ami pláne az ápolás-gondozás átalakítása miatt talán még élesebbé válhat a jövőben. Ha ápolás-gondozásról beszélünk, akkor azért alapvetően van ma Magyarországon, kijelenthetjük, egy ápolási-gondozási válság. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok olyan személy van, akiről nem gondoskodnak, nem gondozzák őket, pedig kéne, és nagyon-nagyon sokan vannak családtagok, hozzátartozók, akik gondozzák a hozzátartozójukat, ezért nem kapnak megfelelő ellentételezést az államtól, és óriási terhet jelent számukra ez a gondozás. Ez mind-mind az ápolási-gondozási válság része, és ez a teher, ez a gondozási teher alapvetően a nőket, illetve alapvetően a szendvicsgeneráció tagjait érinti, akik gondoskodnak a gyermekükről, és adott esetben a szüleikről is gondoskodniuk kell egyszerre. Ha a helyzetképről beszélünk, akkor a magánegészségügyről mindenképpen szót kell emelni. Az elmúlt évek tendenciája - és én ezt nem tartom egy jó tendenciának -, hogy egyre többen kényszerülnek arra, és ez egy kényszerhelyzet, hogy a magánegészségügyben keressék a boldogulásukat, a gyógyulásukat, hiszen az állami egészségügyben nem találják meg, például a hosszas várakozási idő miatt ezt a gyógyulási lehetőséget. Ma már Magyarországon a magánegészségügy ezermilliárdos nagyságrendű bevételre tesz szert egy évben. Ez egy dinamikusan fejlődő ágazat, nyilván a páciensek szempontjából óriási anyagi terhet jelent, hogy ezt meg kell fizetni. És beszélhetnénk az egészségügyi állapotról, arról az epidemiológiai válságról, ami Magyarországon a Kádár-rendszer óta, a hatvanas évek óta jellemző, és a különböző egyéb népegészségügyi mutatókról. Egy ilyen helyzetkép után, ha rátérünk a törvényre, hogy kezeli-e ezeket a problémákat, én azt gondolom, az egy tényszerű megállapítás, és ez is az egészségügyi államtitkárságnak a javára írható, hogy szintén unikális ez a nemzeti együttműködés rendszerében, hogy úgy próbálnak törvényt alkotni, hogy tényleg egy részletes felmérés, alapos vizsgálat, hosszas adatbekérések előzték meg ennek a törvényjavaslatnak a megszületését. Nagyon jó lett volna, hogyha a szociális törvény módosítása előtt vagy bármilyen oktatási módosítás előtt - vagy egyéb szakpolitikákat is lehetne említeni - jöttek volna ezek a felmérések, hiszen a tényalapú és az adatalapú döntéshozatal, én azt gondolom, mindenképpen elengedhetetlen lenne. (18.50) Alapvetően jelenleg egy kapacitáshiányos és forráshiányos egészségügyi rendszerben vagyunk. Én úgy látom általánosságban, hogy a törvényjavaslat igazából a meglévő kapacitásokkal gazdálkodna, és ahol ellátási fehér folt van, ellátási hiány van, a meglévő kapacitásból onnan csoportosítana át. Ez természetesen racionális és helyes irány lehet, de hát mégiscsak, ha általánosságban vannak hiányok - forráshiány, orvoshiány, kapacitáshiány - a rendszerben, ezt általánosságban is kellene emelni forrásoldalról, orvosok, szakdolgozók létszámát illetően. Erre vonatkozó törekvések, ugye, nincsenek a törvényjavaslatban, és úgy látszik, az egészségügyi államtitkárság sem tudja ezt a lobbiküzdelmet a kormányon belül eredményesen végezni, hogy több és döntően több forráshoz jussanak hozzá a költségvetésből. Nézzük a különböző főbb pontokat! Talán az egyik legfontosabb része rögtön az első, a szakápolás átalakítása. Itt említettem, ugye, hogy van egy gondoskodási, ápolási válság Magyarországon. A fő kérdés az, hogy azzal, hogy a krónikus beteg tartós ápolását igénylő ellátást az egészségügyi rendszerből a szociális törvénybe raknák át, ezzel megoldódik-e vagy javul-e ez a helyzet, javul-e ez a probléma. Önmagában nem gondolom, még akkor sem gondolom, ha ez a fajta átalakítás vagy ez az irány nem feltétlenül rossz, ezt lehet indokolni. Nekem a fő problémám nem is elsősorban ezzel az iránnyal van, a fő problémám azzal van és az LMP-nek a fő problémája azzal van, hogy számtalan kérdés, bizonytalanság, kockázat merül fel, szintén itt a vita során beszéltek képviselőtársaim ezekről a kockázatokról. Nem tudjuk, hogy pontosan mely intézményeket, mely ágyakat, hány intézményt, hány ágyat érint ez az átadás. Ez egy bizonytalanság. Ugye, azt mondják, hogy ezt