Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1516 gazdaságnak és a magyar embereknek nagyon súlyos károkat okoztak. Köszönöm szépen. (Taps a Momentum padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Z. Kárpát Dániel képviselő úr, aki felszólalását itt az emelvényen, a szószékről mondja el. Parancsoljon, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű a helyzet, hiszen ha kimondjuk a szót, hogy zárszámadás, a minket a világhálón keresztül követők egy része talán azonnal elkapcsol. Nem véletlen, hogy ilyen unalmasnak tűnően és szakmai köntösbe bújtatva kényszerülünk beszélni az ország ügyes-bajos dolgairól és arról, hogy az állampolgárok milyen nehéz helyzetbe kerültek, és hát, ne titkoljuk, bizonyos nemzetvesztő folyamatokról is. Mert a diagnózisom összességében az a 2021-es költségvetés megvalósulásáról, hogy a kormány felfalta a magyar jövőt, de annak egy részét mindenképpen. Látszik, hogy mintegy 2600 milliárddal - ízlelgessük - több bevételt tudott zsebre tenni a költségvetés, mint amennyit várt. Nagyon-nagyon sok tényezőből sokkal több folyt be, mint ami a várakozások alapján ott lehetett a tervben, és a másik oldalon viszont egy 4700 milliárdos nagyságrendű túlköltekezést látunk. Tehát nagyon-nagyon sok váratlan bevétel jelentkezett, de ennek majdnem a duplájával többet sikerült költeni és fenntarthatatlan helyzetbe hozni a költségvetést. Értjük természetesen, hogy egy válságidőszak a nem szokványos megoldásokkal való élés egy részét megkövetelheti, csak azt is látjuk, hogy ilyenkor az önök unortodox megoldásai azért előtérbe kerülhetnek, de érdemes megvizsgálni tételről tételre, hogy mi történt. (11.30) A sokszor emlegetett uniós források tekintetében ugyanakkor tennék még egy zárójelet. Itt, ugye, 1200 milliárd forint környéki összeg érkezett az Európai Uniótól, és a másik oldalon általában a befizetést szokták vizsgálni, ez, ugye, egy 600 milliárdos nagyságrend, annál kicsit több. Tehát ha valaki elnagyoltan vizsgálja a kérdést, akkor azt lehetne látni, hogy hoppá, mekkora nyereséget realizál az uniós tagságán Magyarország. Két dolgot szoktak ilyenkor kihagyni. Egyrészt, hogy mekkora elvesztett lehetőségeink vannak a tagságból fakadóan, két okból: egyrészt azért, mert most már rendszeressé válik az, hogy befagynak bizonyos források, másrészt azért, mert a lehívott forrásokat elképesztő hatékonyságvesztés mellett vagy nettó korrupciós csatornákon keresztül költik el. Viszont ne titkoljuk el, és legyünk őszinték, hogy a költségoldalon jelentkezik a magyar gazdaság elképesztő kitettsége, kiszolgáltatottsága és az, hogy a multinacionális hálózatok ebben az országban zavartalanul tudnak úgy profitot termelni, hogy azt jórészt adózatlanul talicskázzák ki az országból, és ezzel szemben Magyarország Kormánya az érintett 2021-es időszakban sem tett semmit. Sőt, még felháborítóbb a helyzet: vissza nem térítendő támogatások tömegével dotálja ezeket a multi cégeket. Itt, ugye, egy több száz milliárdos nagyságrend áll fenn. És ugyanez a - mondjuk, munkahelyekre lebontva - terebélyes összegű támogatás töredékében sem áll rendelkezésre egy magyar mikro-, kis méretű vállalkozás esetében. Tehát ha uniós mérleget akarunk vonni, akkor ezt a két tényezőt mindenképpen bele kell venni. De mint említettem, számos olyan tényező van, ahol sokkal többet szedett be az állam, mint amennyit várt. Csak soroljunk fel egy-kettőt ezek közül: áfából több mint 360 milliárddal több folyt be, mint a várakozás, személyi jövedelemadóból is 170 milliárdos nagyságrenddel több, de a társasági adó, az illetékek, a fuvarozói útdíj és a tranzakciós illetékből is több folyt be. Különösen irritál engem a tranzakciós illeték, mert jeleztük többször mindenféle módon, hogy ezt az utolsó fillérig áthárítják az ügyfelekre, a fogyasztókra, egy nettó fogyasztóvédelmi problémáról van szó. A tranzakciós illetéket, államtitkár úr, a jogalkotó a banki ügyfelekre vetette ki? Én úgy emlékszem, hogy nem. Lefolytattuk itt a parlamenti vitát, nem arról szólt a jogalkotó döntése, hogy magyar banki ügyfelek, sokszor kényszerből ügyfelek, fizessék ezt az illetéket, hiszen nagyon sok munkaadó azt mondja, hogy csak bankkártyára és bankszámlára utalom a fizetést, más felvételi módja ennek nincsen, tehát valahol kényszerülünk ügyféllé válni; arról senki nem beszélt nekünk, hogy a kormány által meghatározott, évente több mint 200 milliárd tömegű illetéket egy az egyben áthárítják a fogyasztókra, ügyfelekre. Mondhatná azt egy-két gazdasági guru, hogy ez a probléma a tárgyalt időszakban vagy akár napjainkban csak az ügyfeleket érinti, fogjuk fel úgy, mintha néhány száz forinttal alacsonyabb lenne a fizetésünk - van, ahol egyébként ez is számít -, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Ugyanis a tranzakciós illeték kivetésekor magyar kisvállalkozók, akik szintén számlát tartottak az érintett bankokban, megkapták az értesítést utólag, hogy tessék már a kivetett tranzakciós illetéknek megfelelő kiegyenlítést fizetni, mert a jogalkotó hozott egy ilyen döntést, és mi most leverjük rajtatok. Tehát tulajdonképpen van egy beismerő vallomás papíron az érintett bankok egy részének részéről, hogy ez az áthárítás megtörtént. Azóta is várom, hogy Magyarország Kormánya az alapfokú kötelezettségét teljesítse, és lépjen ebben az esetben. Ezt az arcátlan áthárítást meg kell szüntetni, ez önmagában több mint 200 milliárd forint, ami a magyar állampolgárokat illeti és semmiképpen nem azt a bankrendszert, amivel értem én, hogy önök lepaktáltak, értem, hogy van EBRD-paktum 2015-ből, értem, hogy a Bankszövetséggel állapodtak meg, nem pedig a devizahitelkárosultakkal, értem és látom, hogy felvételkori helyett piaci árfolyamon forintosítottak, és megkárosították magyar emberek tömegeit. Látom a folyamatokat, látom, hogy alapvetően multinacionális és banki érdekeket