Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 9. szerda - 37. szám - Az 1222. évi Aranybulla jelentőségéről és az Aranybulla napjáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA JUDIT igazságügyi miniszter:
1010 Külön kiemelendőnek tartom az ellenállási záradék jelentőségét, a ius resistendit, amely a magyar közjogi gondolkodás szerves részévé vált. Gondolok itt arra, hogy habár a szabadságharcokban több alkalommal is vereséget szenvedtünk, azonban a magyarok zsarnoksággal szembeni szívós ellenállása mindig győzedelmeskedett. A középkor évszázadai során több uralkodó is megerősítette az Aranybullát, melynek ellenállási záradéka egyre inkább azt fejezte ki, hogy az ország törvényeit megszegő uralkodóval a hűtlenség vétke nélkül lehet szembeszállni. A zsarnoki hatalom elleni fellépés joga jelentőséggel bír, ugyanis az Alaptörvény C) cikkének (2) bekezdése is kimondja: senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására; az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni. Szintén hangsúlyozandónak tartom azt is, hogy az Aranybulla az Árpád-házi királyság II. András uralkodásáig terjedő 200 éve államszervezési tapasztalatainak is az összegzése, és emellett a nemesi tulajdonjog, valamint az ellenállási jog biztosításával megteremtette a későbbiekben a polgári értelemben vett magántulajdon és a népszuverenitás jogintézményének a történelmi előképeit. Azt is mondhatjuk tehát, hogy az Aranybulla eszmeisége bizonyos vonatkozásban a modern kori demokrácia eszmetörténeti előzményének is tekinthető. Éppen ezért fontos, hogy a jövő magyar nemzedékei számára az Országgyűlés által törvényben is elismert dokumentum legyen, és ez legyen az Aranybulla napja, április 24-e. Tisztelt Ház! Az Aranybulla II. András idején magyar választ adott a szabadság örök és nagy kérdéseire, az elmúlt évtizedekben pedig a magyar közjogi és alkotmányos gondolkodásban megkerülhetetlen viszonyítási pont lett. Felmerülő kérdés, hogy mikor lenne időszerűbb az Aranybullára emlékezni, mint napjainkban, amikor Magyarország nemzeti szuverenitásának megvédéséért és tiszteletben tartásáért kell harcolnunk, nap mint nap harcolnunk hazánk létérdekeit fenyegető globális tervekkel szemben. Ma, amikor minden relativizálódik, fontos, hogy megőrizzük identitásunk alapjait. Büszkék lehetünk elődeink döntéseire, hiszen az Aranybulla emlékeztet minket saját felelősségünkre is. Az előbb említett szuverenitási küzdelmek nemcsak politikai, hanem jogi síkon is zajlanak ugyanis. Számunkra kiemelten fontos a nemzeti önazonosság, ezért védenünk kell Magyarország alkotmányos kormányzását mindenféle külső behatással szemben is. (Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Szimbolikus jelenség, hogy az alkotmánybírák az Aranybullát ábrázoló medált viselnek a döntések nyilvános kihirdetésekor, hiszen az Aranybulla annak jelképe, hogy haza csak ott van, ahol jog is van; hogy a közhatalom gyakorlása nem lehet korlátok nélküli, hogy a fennálló társadalmi rendet védelmezni kell, és a hatalom gyakorlóinak mindenkor el kell számolniuk a nemzet felé. Különösen fontos ez, amikor szerte a világban sokszor a nemzetállamok jelentőségét relativizáló, a nemzetükért felelős kormányok feletti hatalomgyakorlási törekvésekkel találkozunk. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy Magyarország kiáll a jogállamiság és az európai értékek mellett, ahogy azt az Aranybulla másolatának az Európa Tanács épületében való elhelyezése is igazolja. II. András dekrétuma bizonyíték arra, hogy Magyarország számára az államiság és a jogállamiság több száz évvel ezelőtt elkezdődött, és bizonyíték arra is, hogy hazánk évszázadok óta elkötelezett formálója az európai jogfejlődésnek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy vélem, hogy nyolc évszázad távlatából visszatekintve elmondhatjuk, hogy mára kikristályosodtak azok az értékek, amelyek mentén mi, magyarok a saját sorsunkról és küldetésünkről gondolkodni tudunk a XXI. században: a nemzet, a szuverenitás, a keresztény szabadság és az ezekért való kiállás, ha kell, konfliktusokat is vállalva. Nemzeti szabadságunk megvédéséhez pedig elengedhetetlenül szükséges szellemi önrendelkezési képességünknek a megerősítése, a megtartása. Ahogy képviselő úr is utalt rá, az Alaptörvény R) cikke szerint az Alaptörvény rendelkezéseit, azok céljaival, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmeznünk. Talán anakronisztikusnak tűnhet, ha a magyar alkotmánytörténet egy múltbeli pillanatát akarjuk a mai társadalmi viszonyok között értelmezni. Ám sokkal inkább azt gondolom, hogy az Alaptörvény R) cikke elsődlegesen nem a múltbeli eseményeket emeli a jelenünkbe, hanem a múlt tapasztalatát kívánja elénk tükörként tartani, hogy egyrészt tanuljunk a múlt hibáiból, másrészt pedig, hogy felismerjük, és jelenünk részévé tegyük történelmi tapasztalatainkat. Azt is mondhatnám, hogy amit elődeink is igaznak tartottak, azt nekünk is igaznak kell tudnunk tartani. Tisztelt Képviselőtársaim! II. András 1222-ben kibocsátott dekrétuma egy olyan szegletkő, amely tehát döntően határozta meg a máig ható magyar alkotmányfejlődés irányait. A történészek arra keresik a választ, hogy e középkori oklevél kiadása az adott korban milyen jelentőséggel bírt; a jogászok számára meg fontos tisztázni, hogy milyen távolabbi kihatással járt, milyen relevanciája lehet ma is az alkotmányértelmezésünk szempontjából. A politika számára viszont az előbbi két tudományág eredményeire és tapasztalataira támaszkodva hasznos lehet annak vizsgálata, hogy mennyiben segíthet minket aktuális problémáink megoldásában őseink példája. Az Aranybulla a magyarok szabadság és törvényesség iránti történelmi elköteleződésének bizonyítéka, egyúttal pedig kiállás hazánk érdekeinek elsőbbsége mellett. Számunkra tehát kötelesség a történelmi alkotmányunk vívmányainak tiszteletben tartása és a bennük gyökerező önazonosságunk védelme.
