Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. szeptember 26. hétfő - 26. szám - Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény és a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, az Európai Bizottsággal... - ELNÖK:

101 Aztán itt van a csodaszernek tartott közbeszerzési törvény, amelyben egyébként hihetetlen lehetőségek rejlenének, hiszen több ezer milliárd forintot költenek el minden költségvetési évben közbeszerzési csatornákon keresztül. Az uniós forrásokat szinte csak így lehet elkölteni, de számos nemzeti, kifejezett nemzeti forrás, pályázati támogatási rendszer is közbeszerzési eljárásokat igényel. És valóban, a rendszerszintű korrupció a közbeszerzés rendszerén belül tenyészik szinte akadálytalanul és zavartalanul, de egyetlenegy javaslatot nem hallottam baloldali képviselőktől azon kívül, hogy mindenki jajveszékel, hogy mekkora a korrupció mértéke, hogy mit lehet tenni, mondjuk, a közbeszerzési törvény módosításában rejlő lehetőségek kiaknázásával a korrupció csökkentése érdekében. Én nem állítom azt, hogy a Mi Hazánk Mozgalomnak mindenre kiterjedő, tökéletes javaslatai vannak, de hogyha a javaslatainkat megfontolnák, akkor biztos, hogy sokkal előrébb lennénk, azt egészen biztosan ki merem jelenteni. Sokkal hatékonyabb lenne, persze nem ilyen durva inflációs környezetben, normál gazdasági viszonyok esetében, mondjuk, fajlagos költséghatárok felállítása annak érdekében, hogy csak a tisztességes vállalkozói haszon maradhasson bent - főleg a szolgáltatásmegrendelések vagy az építési beruházások esetén - a rendszerben, és ne lehessen bent tartani azt a valódi hadtápot, ami aztán akár a politikai vagy akár a gazdasági visszaosztások pénzügyi alapját jelenti. Vagy bár semmi nem zárná ki most sem ennek az alkalmazását, de a jogalkotó nem hat abba az irányba, hogy mondjuk, az építési beruházások esetén - főleg a nagy önkormányzati vagy állami infrastrukturális beruházások esetén - az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontrendszereinek kialakításánál a helyben foglalkoztatott munkaerő, az adott településen, járásban vagy régióban állandó lakóhellyel rendelkező betanított munkások, segédmunkások, szakmunkások létszáma döntő legyen egy közbeszerzési eredmény kihirdetésénél. Magyarul: csak olyan vállalkozó nyerhessen el nagy építési beruházást, amely vállalja azt, hogy a projekt teljes időtartamában az adott környéken élő munkavállalók közül a lehető legnagyobb létszámban foglalkoztat szakmunkásokat és segédmunkásokat is. Hiszen ebben az esetben ezeknek az embereknek a munkabérére vagy megbízási díjára kellene elkölteni a források döntő többségét, és nem maradna, vagy sokkal kevesebb pénz maradna a különböző, az elmúlt 32 évből már nagyon jól ismert visszaosztások finanszírozására. Különösen fontos lehet ez a mostani válságos időszakban, melynek megágyazott a Covid-világjárvány időszaka, és amelyet aztán betetőzött az orosz-ukrán háború, pontosabban, az ukrán területen zajló orosz-amerikai vagy orosz-nyugati konfliktus, hiszen várható a munkanélküliség jelentős emelkedése, várható az építőipar jelentős visszaesése, hiszen rengeteg nagy állami beruházást elhalasztanak, sztornóznak, felfüggesztenek. Sokkal kevesebb munkáskézre lesz szükség, főleg a fővárosban és a nagyvárosokban, de egyébként a vidéki kistelepüléseken is. A sok esetben nem megfelelően képzett vagy csak részben képzett munkaerő visszaáramlik azokba a vidéki körzetekbe, ahol a közbiztonság gyakorlatilag fenntarthatatlan lesz. Ilyen környezetben nem élni ezzel a közbeszerzési törvény adta lehetőséggel is egyébként, óriási hiba, mert nemcsak a korrupciót sikerülne megfékezni, hanem a közbiztonságot is sikerülne javítani, és munkát adni a legszegényebb, legképzetlenebb rétegeknek, tehát egyszerre nemcsak kettő, hanem több legyet is tudnánk ütni egy csapásra. Ilyen javaslatokat sem a Fidesz-KDNP képviselőitől, sem a baloldali képviselőktől nem hallottunk, ellenben láttunk rendkívül elbonyolított eljárásokat. Még egy gyakorlott jogásznak is becsületére válna például a büntetőeljárási törvény módosítását érintő rész rejtelmeiben eligazodni vagy ezeket a szálakat kibogozni. Nagyon csekély az esélye annak, hogy egy jogban járatlan átlagember nemcsak hogy veszi a bátorságot magának ahhoz, hogy kvázi egyfajta pótmagánvádlóként álljon elő, hanem még ezeket az adminisztratív és jogi akadályokat megugorva képes legyen valamilyen átütő erejű eredményt is elérni. Úgy fest tehát, hogy önök jól ismerik azért a brüsszelita döntéshozók gondolkodását, és úgy gondolják, hogy ha kellően elbonyolított szabályokat tesznek le, amit lehet, hogy magyarról angolra lefordítani sem lesz túl könnyű - legalábbis, hogy visszaadja a jogalkotó szándékát, úgy egészen biztos, nem lesz egyszerű -, ez ki fogja elégíteni azokat a brüsszeli igényeket, amelyek majd megnyitják ezeket a pénzcsapokat. Hozzáteszem mindjárt, hogy a Mi Hazánk Mozgalom nem kárörvendő, és nem ellendrukker. Az, hogy a kormánynak adott esetben problémái vannak, azt oldja meg a kormány, mi a kormányt nem féltjük, a magyar embereket viszont igen. A kettő között nagy különbség van, ezért nagyon helytelen az a kárörvendő, már előre a legrosszabbakat feltételező és ezen élvezkedő baloldali gondolkodás, tisztelet a kivételnek - akinek nem inge, ne vegye magára, mindjárt szeretném ezt mondani -, hogy nagyon jó, mert akkor, hogyha a kormány ebbe belegebed vagy belebukik, akkor majd ők esetleg könnyebben odakerülhetnek a hatalom közelébe. Hiszen nem a kormányzati szereplők lesznek ilyen helyzetnek a vesztesei, hanem a magyar munkavállalók, a magyar vállalkozók, és ha ne adj’ isten, az agrártámogatásokkal is probléma adódna, akkor bizony a magyar gazdálkodók is; az pedig már valóban a totális csőd szélére sodorná Magyarországot, ha nemcsak a korábban beharangozott 7500 milliárd forintnyi forrás... - most talán 3000-3500 milliárd forintról lehet olvasni a sajtóban, de igazából a pontos összeget talán csak a tárgyalódelegáció tagjai ismerik. Mindenesetre tekintélyes, nagyon jelentős összegről van szó, de ha ez még kiterjedne esetleg a későbbiekben az agrártámogatásokra is - tudom, hogy most nincs erről szó, de nem lehet tudni, hogy mondjuk, egy év múlva milyen válsághelyzetről fogunk