Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 29. szerda - 19. szám - Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

643 is, ezt nem titkolom, és nem is változott ezen a téren semmi. De az áthárításuk egy gusztustalan piaci folyamat, hiszen a fogyasztó, az ügyfél, a polgár nem tud védekezni ezzel szemben. Ha engedi a felügyelet, ha engedi a kormány, hogy a tranzakciós illeték egészét áthárítsák, ha engedi a kormány, hogy a banki ágazati különadó nagy részét áthárítsák, akkor lényegében ezzel szemben védtelen az állampolgár. Azt is látjuk, hogy azért egy EBRD-paktum még ott lóg az önök feje fölött, tehát ott van fönn a honlapjukon angol nyelven, hogy megállapodtak a bankrendszerrel. Lepapírozták, vállalták, hogy a károsultak helyzetének rendezése érdekében egy forintnyi kárt sem okoznak a bankoknak. Én idesorolom a piaci árfolyamon történő forintosítást is, ahol úgy gondolom, hogy ez a kormány egy másik ősbűnt követett el a devizahitel-károsultak tekintetében, hiszen a Kúriára mutogatott, miszerint a Kúria meghatározott volna önöknek egy átváltási árfolyamot a devizahitelezés esetében. Részletesen átolvastuk a Kúria összes idevágó állásfoglalását, döntését. Természetesen szó sem volt arról, hogy a Kúria 256 forintos piaci árfolyamot határozott volna meg azok számára, akik 160 forinton vettek fel egy úgynevezett hitelt. A Kúria maximum a terhek megosztásáról, és itt hangsúlyozom, megosztásáról értekezett, illetve arról, hogy milyenfajta kockázattípusokat kire lehet és kire nem lehet szerinte telepíteni. De szó sem volt arról, hogy a kockázat egészét kizárólag és tételes módon csak az ügyfél viselje. Magyarország Kormánya, az MNB és a felügyelet itt megint csak letette a fegyvert a bankok érdekében, és megint a bankok oldalára állt a polgárok érdekeivel szemben. Természetesen erre majd megkapjuk a választ, hogy a devizahitel-állomány 2010 előtt szaporodott fel - igaz; hogy az akkori felügyelet nem látta el rendesen a dolgát - igaz; hogy az akkori kormányokhoz elképesztő bűnök tapadnak ebben a kérdésben - igaz. Ezt senki nem vitatta. Amit én számonkérek önökön, az a probléma megoldására rendelkezésre álló 12 év és az az alatti semmittevés, tötymörgés és gazdasági szintű árulás, amikor a bankok oldalára álltak az ügyfelek érdekeinek képviselete helyett. Ezt nagyon fontos elmondani: amikor önök hivatkoznak a bankok extraprofitjára és annak megadóztatására, a teljes képhez hozzátartozik, hogy Magyarország előző kormányai, tehát 2010 óta szinte vazallusi módon álltak a bankrendszer igényeihez, és egyébként ebbe a körbe kell sorolnom a 2010 előtti kormányokat is, tehát ne legyünk igazságtalanok. 1990 óta nem nagyon tudok olyan kormányt megnevezni, amely ne teljesítette volna ezeket a pénzügyi érdekeket tulajdonképpen feltétel nélkül. Tudnék egy-kettőt kiemelni pozitív irányban, de az további vitákat indítana el. Maradjunk abban, hogy rendszerszinten a magyar emberek érdekei helyett pénzügyi, banki érdekek képviseletére került sor. Idesorolandó az is, az önfeladás kategóriájába, amikor Nacsa képviselőtársam az adócsökkentések kormányát emlegeti visszatérő módon. Nem akarom most idehozni az újfajta, a Fidesz által bevezetett egzotikus adótípusokat, engem biztos nem érint, tehát a samponadót éppenséggel emlegethetném, a népegészségügyi termékdíjat is, de nem akarom elvinni ezt a vitát abba az irányba. Viszont azt állítom, hogy 2017-ben a harmadik ősbűnre került sor. Tehát akkor, amikor a társasági adó kulcsát ez a kormány beállította, és egy adóparadicsomi szintet hozott létre multi cégek számára, akkor megint csak nem a nemzeti érdeket képviselte. Ez egy áthidalhatatlannak tűnő törésvonal közöttünk, hogy talán Nacsa képviselőtársam úgy gondolja, hogy ez az adóparadicsomi adókulcs tényleg csábító erőt jelent multi cégek, nagybefektetők számára, miközben aki ismeri az ő világukat, az ő működésüket, az tudja, hogy a kiszámítható jogrendszer, a stabil háttér, a normális klíma, illetve a tisztességesen képzett és megfelelő munkaerővel való ellátottság mind-mind sokkal fontosabb szempontok. Az effektív adókulcs persze nagyon fontos, de az önök által kivetett adókulcsot ezek a cégek röhögve kijátsszák így is; kijátszották sajnos a 15 százalékot is, és önök hagyták, kijátsszák a 9 százalékot, és önök hagyják. Egy Audi esetében, nagy multi cégek esetében, amikor a ténylegesen befizetett adót vizsgáljuk, akkor 1 százalék alatti összegeket találunk, vagy éppen egy-kettő mínuszosat, ahogy LMP-s kollégáim a költségvetési vitában nagyon helytálló módon kiemelték, hiszen önök még vissza nem térítendő támogatások tömegével is kényeztetik ezeket a multikat, teljesen fölösleges módon, Európában példátlan módon. Adják oda ezeket a támogatási összegeket magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásoknak! De addig is kérem, hogy a bankok extraprofitját mérsékelten emlegessék, hiszen önök voltak azok, akik mindig a bankárérdekek mellé álltak a nemzeti érdek helyett. Az adócsökkentések kormánya tekintetében ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az egész régióban egy fiatal és egyedülálló, gyermektelen, átlagosan kereső ember adóterhelése lényegében a legnagyobb. Az, hogy ez az ember gyermektelen, nem feltétlen azt jelenti, hogy nem szeretne családot alapítani. Éppen ezért igényelhetne segítséget ehhez, amit, maradjunk annyiban, hogy korlátok között kap meg Magyarországon. Megijesztett továbbá államtitkár úr egy mondata, és kérem, hogy erről még sokat beszélgessünk. A végrehajtások tekintetében talán úgy fogalmazott, remélem, hogy rosszul írtam fel, és akkor vállalom az ezzel kapcsolatos felelősséget, de azt mondták, hogy a végrehajtásokat az ingatlanokra már bevált javaslatok szerint terjesztik ki az ingóságokra is. Én nagyon remélem, hogy itt vagy a súlypontokat toltuk el, vagy én értettem félre valamit, de beváltnak nevezni az ingatlanokat érintő végrehajtásokat egy olyan országban, ahol a családügyi miniszter regnálása alatt több tízezer kilakoltatást bonyolítottak le elhelyezés nélkül, ez egy nagyon súlyos és kockázatos mondat. Nem akarok