Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 29. szerda - 19. szám - A termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményeknek való megfelelés általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): - ELNÖK: - FÜLÖP ATTILA belügyminisztériumi államtitkár:

631 vacsorázni. Egyébként ott a kedves anyuka, Éva néni kerekesszékben élt, gyermekbénulásban vesztette el azt a képességét, hogy a lábát tudja mozgatni, úgyhogy kerekesszékben élt, és így mentünk el egy étterembe, ahol mindnyájan rendeltünk a pincérnél vacsorát, és Éva néni maradt utoljára. A pincér megkérdezte a többiektől: és ő mit kér? 6-7 éves voltam - ez a szüleim anekdotája -, és én akkor hangosan felkiabáltam: csak a lába nem működik Éva néninek, a szája működik! A fogyatékossággal velünk élő embertársaink ugyanolyan embertársaink, akiknek lehet, hogy valamelyik része nem működik, de egyébként ugyanúgy óvni kell őket. Úgyhogy kérem, államtitkár úr, hogy ne hívja fogyatékosnak a fogyatékkal velünk élő embertársakat. Egyébként pedig, mint jeleztem, alig várom, hogy Nacsa kollégával közösen majd igent nyomjak erre a törvénymódosításra. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség kétperces felszólalásokra. Tapolczai Gergely képviselő úr kért szót, parancsoljon! DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez valóban egy kegyelmi pillanat, kegyelmi téma, ahogy többször is elhangzott a korábbiakban az elmúlt évek során. Ez olyan téma, ami nem egy baloldali vagy jobboldali téma, hanem az Országgyűlés minden frakcióján, illetve a frakciókon felül álló téma. Ebben mindannyian egyetértünk. Elhangzott olyan kijelentés Z. Kárpát Dániel képviselőtársamtól, hogy drámai a helyzet. Az adott pillanatot, az adott helyzetet, az adott elvárásokat nézve lehet mondani, hogy így vagy úgy, milyen rossz a helyzet, milyen nehéz a helyzet, de én mint érintett személy, azt szoktam mondani, hogy ha visszatekintünk 20-30 évvel ezelőttre, hogy honnan indultunk, akkor azt lehet mondani, hogy fényévekkel jobb a helyzet most, mint 30 évvel ezelőtt volt. Én tudom, hogy miről beszélek, higgyék el! Nagyon sok fogyatékossággal élő sorstársam szintén tudja, hogy miről beszélek. Elhangzott az Európai Unióval kapcsolatos megfogalmazás Vajda Zoltán képviselőtársamtól is. Merem állítani, hogy Budapest és Magyarország nagyon sok területen előrébb jár e tekintetben, mint más európai uniós tagországok, például a közlekedésben. Budapest messze a legakadálymentesebb; messze akadálymentesebb, mint például Brüsszel. A médiaszolgáltatásokat tekintve például a feliratozás, a tolmácsolás tekintetében nagyon sok országnál jobban áll Magyarország. Tehát nagyon sok tekintetben sokkal előrébb járunk; és az időm lejárta miatt később fogom folytatni a hozzászólást. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Erre nincs lehetőség, képviselő úr, hogy ismételten szót adjak a kétperces felszólalása után, mert egy frakcióból egy blokkban csak egy képviselőnek van erre lehetősége. Tehát ezen csak akkor tudnánk segíteni, hogyha valaki a vitában felszólalna. Kérdezem képviselőtársaimat tehát, hogy a vitában óhajt-e valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Nem tudok mást tenni, mint hogy lezárom az általános vitát. Megkérdezem Fülöp Attila államtitkár urat, hogy kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Jelzésre:) Parancsoljon! FÜLÖP ATTILA belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és mindenekelőtt szeretném megköszönni a tisztelt Háznak, képviselő asszonyoknak, uraknak a hozzászólásokat. Az elején azt kértem, hogy akkor tudjuk a fogyatékossággal élők ügyét sikerre vinni, a fogyatékos emberek ügyét sikerre vinni, ha ez közös ügy és közös akarat, úgyhogy itt az elmúlt fél órában, elmúlt órában megtett hozzászólásokat ezúton is szeretném megköszönni. Kettő megjegyzést szeretnék hozzátenni, ami tartalmi. Az egyik, amit Tapolczai képviselő úr vetett fel, és azt gondolom, hogy ez fontos része még a törvényjavaslatnak, hogy a törvényjavaslat elfogadásával nem ér véget a munka, hiszen a törvényjavaslat 9. §-a a kormánynak felhatalmazást ad arra, hogy rendeletben alkossa meg azokat a részletszabályokat, amelyek kifejezetten az ellenőrző hatóság működésével kapcsolatosak, az ellenőrzésre, a végrehajtásra, a közigazgatási szankciók megállapítására, a közigazgatási bírság megfizetésére vonatkozó részletszabályokra vonatkoznak, tehát ez így teljes. De természetesen ezzel együtt minden konstruktív és fontos javaslatot örömmel fogadtunk eddig, és ezután is így fogunk tenni. A Gréczy képviselő úr által felvetett mondat, ami itt többször felmerült. Ha megadatik az a lehetőség itt, akkor két mondatban szívesen válaszolnék rá, mert szerintem talán ez a legfontosabb ügy az egész fogyatékosságügyben. A mondat nem tartalmazott szerintem aktuálpolitikai töltetet, de az mindenképpen egy ténykérdés, hogy amikor erről az ügyről beszélünk vagy bármilyen szociális ügyről beszélünk, akkor az az intézményrendszeri örökség, ami van, az egyébként miből adódik és milyen döntésekből adódik. Nyugodtan idehozhatjuk a fogyatékossággal élők helyzetét. Több mint 20 ezer ember olyan nagy méretű intézményekben töltötte az életét a korábbi évtizedekben, ami igenis gátja volt annak, hogy egyébként értelmes és értelmezhető párbeszéd alakuljon ki. Z. Kárpát Dániel is úgy fogalmazott, hogy folytassuk le a vitákat. Amikor valakiket településtől elzártan, nem családban nevelnek - a gyermekvédelmet is idehozhatjuk -, annak a rendszernek az volt a sajátja, hogy nagy intézmények épüljenek, és ne kis, mikroközösségekben, családokban