Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 28. kedd - 18. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:

484 „csak” 212 milliót költöttek a tűzijátékra. Tény, hogy tavaly a két évvel korábbinál jóval többet, nyolcszor annyit, 40 ezer rakétát lőttek fel. Én még emlékszem rá, amikor fiatalon a televízióban néztem a hagyományos augusztus 20-ai államalapítási ünnepeket, programokat, a tisztavatást, a légiparádét, a zászlófelvonást. Emlékszem, mennyire lenyűgöztek a Parlament fölött áthúzó vadászgépek és az ejtőernyősök színes kupolái. Emlékszem arra is, amikor az én gyermekeim életükben először, első alkalommal, élőben tudták megnézni a budapesti tűzijátékot, és hatalmas élmény volt számukra. Éppen ezért kifejezetten hangsúlyozom, egyetlenegy családtól, egyetlenegy gyermektől sem szeretném elvenni ezt az élményt, viszont azt gondolom, hogy a jelen helyzetben nem ártana megfontolni, hogy egy ennél sokkal szerényebb, „csak” - idézőjelben csak - 212 milliós tűzijátékkal is tisztességgel meg tudnánk-e ünnepelni az államalapítást. A szomszédos országban háború zajlik, ott egészen másfajta rakéták szelik át az eget - ott a rakéták hangja nem az ünneplésé, hanem a halálé. Országunkban megélhetési és létbiztonsági válság van, az irgalmatlanul elszabadult árak, a tomboló infláció miatt családok, nyugdíjasok, de sok esetben dolgozó emberek számára is az számít ünnepnek, amikor friss zöldség, gyümölcs és hús kerül az asztalra. Augusztus 20-án a tűzijáték durrogása egy időre el tudja nyomni a korgó gyomor hangját, a fénye el tudja homályosítani a sárga csekkeket. De mi lesz utána? Azon szerencsés emberek, családok számára, akik biztosan csodálatos élménnyel térhetnek haza a tűzijátékról, ez nagy élmény lesz, csodálatos lesz, de az egész ország boldogabb lehetne, hogyha ezen a gigantikus tűzijátékon megspórolt pénzt a válságkezelésre, a bajba jutott családok megsegítésére fordítanánk. Válságmentes időszakban talán könnyebben emészthető lenne egy egymilliárdos tűzijáték, de egy súlyos létbiztonsági válságban van jobb helye is ennek a hatalmas összegnek. Én azt gondolom, hogy több kenyeret, kevesebb cirkuszt, biztos megélhetést, értékálló nyugdíjakat, munkát, kenyeret és tisztességes béreket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP és az LMP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány részéről Dömötör Csaba államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, miniszterhelyettes úr! DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Hogy ha jól értem a felszólalását, akkor ön kiragadott egyetlenegy rendezvényt, és jóformán helyteleníti, hogy a kormány ezt támogatja, vagy ilyen mértékű erőforrásokat biztosít a megrendezéséhez. Ezt tágabb összefüggésben annak a részének tekintem, hogy az ön pártjának és tágabb értelemben a baloldalnak mindig is ellentmondásos volt a viszonya a nemzeti ünnepekhez. Mindig volt egy tépelődésük azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene megünnepelni október 23-át - ennek az előzményeit értjük -, akár március 15-ét és az államalapításunkat, Szent István ünnepét is. Úgyhogy ezt a felvetést valójában ennek a részének is tekinthetjük. A kormány célja az, hogy ezeken a nemzeti ünnepeken, akár nehezebb időszakokban, akár napfényesebb időszakokban, méltóképpen tudjuk ünnepelni nagyjainkat, az államalapítást, október 23-át vagy éppen a ’48-as hősöket. (9.40) Ennek az augusztus 20-ai ünnepségnek a tűzijáték egy, de nagyon fontos eleme, ráadásul nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik és rendkívül népszerű. Tehát ha a tépelődésükön túlmutatva döntést hoznak ebben a kérdésben, akkor álljanak ki a magyarok elé, és mondják azt, hogy ne is legyen ilyen formában tűzijáték. (Komjáthi Imre: Nem, nem mondunk ilyet!) Arra kérem, azt azért vegye figyelembe, hogy egy ilyen tűzijátéknak, ha szeretnénk méltó színvonalon megünnepelni augusztus 20-át, költségei vannak. Ha ön azt mondja, hogy másra is kellene költeni, jelentős erőforrásokat biztosítani, azzal én egyetértek. De még mielőtt erre kitérek, azt hozzátenném, hogy ez a turisztikai stratégiába is illeszkedik, ahol is a turizmus egy húzóágazat Magyarországon; nemcsak azért, mert a gazdaságot erősíti, a gazdasági növekedéshez hozzájárul, hanem azért is, mert munkahelyeket teremt és őriz meg - nem mellékesen, és a tűzijáték itt ugyanígy szerepet játszik -, az országmárka erősítésében is nagy-nagy szerepet játszik. Ha ön megnyitja azt a kérdést, hogy ilyen rendezvényekre ne költsünk (Komjáthi Imre: Költsünk!), vagy ne költsünk annyit (Komjáthi Imre: Így van!), akkor hol a vége? Akkor legközelebb azt javasolják, hogy ne legyen Operaház-felújítás, álljon le a Liget-beruházás. (Komjáthi Imre rázza a fejét.) Ön most próbálja ezt tagadni, de erre javaslatot tettek. A Liget-beruházást önök akadályozták volna. Vagy éppen egy következő lépés lehetne az önök részéről, hogy a gyorsforgalmi beruházásokat állítsuk le. Tehát az ilyen felvetéseknek, ha elkezdik, akkor nem tudni, hogy hol a vége. Ha azt a kérdést nézzük, hogy mely területekre milyen források jutnak, akkor a tűzijátékkal együtt is elmondhatjuk, hogy a kiemelt területekre egyre nagyobb erőforrásokat biztosítunk. Engedje meg, hogy pár példát idehozzak az önök kormányzásához képest: védelemre 224 milliárd helyett 1375 milliárdot fogunk biztosítani; oktatási tevékenységekre - önök gyakran foglalkoznak ezzel a témával - 1444 milliárd helyett 2378