Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 27. hétfő - 17. szám - Gy. Németh Erzsébet (DK) -a gazdaságfejlesztési miniszternek - „Miért veszik semmibe a legalapvetőbb jogok egyikét, a tulajdonjogot?” címmel - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik):

473 Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Én a magyar vidékről érkeztem a parlamentbe, és megígértem az ott élőknek, barátaimnak, ismerőseimnek, hogy el fogom hozni a vidék szavát, és elmondom, mik a problémáink, ugyanis a magyar vidék egy nem idilli környezet. A magyar kis- és közepes településeken az emberek szeretnének dolgozni, akik ott élnek és akik ott maradtak, és nem multiknál helyezkedtek el, szeretnének a helyi vállalkozásokhoz munkaerőként bekerülni, de sok-sok fontos problémával szembesülünk. Én az agráriumot képviselem, azt ismerem a legjobban, és agrárvállalkozók szavát hoztam el, kicsikét és közepesekét, a nagyokat ez nem nagyon érdekli. Ugyanis egy olyan faramuci helyzet állt elő ma Magyarországon, hogy vidéken a munkaerő elfogyott, aki menne, az képzetlen és alapszinten képzetlen. Tehát nem úgy kell elképzelni ma a magyar vidéket, hogy bőgatyás parasztbácsik pödört bajusszal, kapára támaszkodva beszélgetnek, és kezükben van a szaktudás, akár rakottszoknyás nénik tyúkot etetnek, és minden rendben van, hanem a magyar vidék terhét nagyrészt kis- és középvállalkozások viszik, ahogy mondtam. Az agráriumban ez nehéz fizikai munka, magas élőmunka-igényű, és igen komoly szaktudást igényel. Ez a szaktudás Magyarországon, istenigazából azt lehet mondani, akár a honfoglalástól számítva, bárhonnét nézzük, megvolt az agráriumban egészen a rendszerváltásig. A rendszerváltásnál bekövetkezett egy olyan törés, hogy ez a munka értéktelenné vált. Azok az ágazatok, ahova sok élőmunka kellett, nagy szaktudás, odafigyelés, szép lassan elveszítettek mindenféle támogatást, a vagyontárgyakat elkótyavetyélték a privatizációkor, viszont olyan emberek, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a vidékhez, termeljenek paprikát, dinnyét, bármi olyan növényt, ahol élő emberi munka kell - nem a több ezer hektáros nagygazdákról beszélek, azokról, aki élő munkaerőt alkalmaznak -, ők egészen az elmúlt évekig, hála annak a szaktudásnak, amit nagyanyáinktól, anyáinktól örököltünk, tudtak munkaerőt találni, és volt ember, aki dolgozni akart. Ezek az emberek elfogytak. Betöltötték a nyugdíjkorhatárt, már akik megélték, akik nem élték meg, azok időközben elmentek közülünk, és belépett egy olyan fiatal generáció, amelynek van mindenről is papírja, ugyanis az elmúlt 12 évben beindult egy vidéki képzési biznisz. Mindenről lehet bizonyítvány a fűkaszástól a mindenféle agrárgazdálkodóig, aranykalászos gazda is lehet bárkiből, és megindult egy olyan üzlet, hogy létrejönnek ezek a papírok. Vannak tisztességes szakképző intézmények, és vannak olyanok, amelyek arra hajtanak, hogy az illető kezében papír legyen. Mi történik ilyenkor? Valaki nagy büszkén kijön az intézmény kapuján, van róla egy papírja, hogy kertész, nálam is dolgozott ilyen alkalmi munkavállalóként, eljött, és kiderült, hogy semmi köze nincs az adott munkafázishoz, nem tud horolni, nem tud kapálni, nem tud semmit, és elmesélte, hogy az volt a lényeg, hogy leülje az idejét a padsorokban, levizsgázzon elméletben, és mindenféle gyakorlati tudás nélkül kieresztették a világba. Régen ez úgy működött, hogy a vele együtt dolgozó idősebbtől átvette a szaktudást, megtanulta, hajtották, és jól akartak dolgozni, de ez most nincsen. Az van, hogy ezt a papírt lobogtatva megpróbálnak elhelyezkedni, és kudarccal szembesülnek, ugyanis az adott vidéki vállalkozónak, termeljen az fűszerpaprikát, bármit, olyan munkaerő kell, aki rögtön tud dolgozni. Úgyhogy ezek a vállalkozók annyit kértek, hogy azt a szót hozzam el a parlamentbe, hogy legyen valódi vidéki mezőgazdasági munkaerőképzés, és arra kérnek mindenkit, a tisztelt itt nem ülő kétharmadot főleg, ezt önök tehetik most meg, hogy legyen olyan, hogy vidéki segédmunkásképzés, mezőgazdasági segédmunkásképzés, hogy az alapoktól újra tudjuk az egészet teremteni, ugyanis amit a miniszterhelyettes úr elmondott a nap során, hogy igenis minden támogatást meg fognak adni a mezőgazdaságnak, amit hiszünk is, meg nem is, szeretnénk látni azt, hogy megtörténjen, ám ha megtörténik, tömhetünk bele akármennyi pénzt, adhatunk akármennyi csarnokra, hűtőházra, gépekre, bármire, akár kapára is támogatást, ha nem lesz olyan ember, aki szakszerűen dolgozzon és kezelje, akkor nem fogunk tudni termelni. Úgyhogy az lenne a lényeg, hogy a magyar vidéknek, a vidéki munkavállalóknak, aki ott szeretne maradni, valódi mezőgazdasági képzést szeretnénk adni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Brenner Koloman, a Jobbik képviselője: „Aktuális ügyeink” címmel. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mindenkori költségvetés elfogadása értékválasztást jelent. Ezért is javasoltam a Jobbik, hazánk jobbközép nemzeti pártja nevében azt, hogy azonnali 50 százalékos béremelés jusson a jövő évi költségvetésben, hiszen a XXI. században, a tudás és az információ évszázadában mi ezt kiemelt nemzetstratégiai ágazatnak gondoljuk, és azt is gondoljuk, hogy a magyar polgárok jólétét, szabadságát és egyéni gyarapodását csak akkor lehet biztosítani ebben a nagyon felgyorsult évszázadban, ha mindenki hozzájut ahhoz a tudáshoz, ami ehhez szükséges. (18.50) Külön kiemelném a leszakadó régiókban oktató tanárkollégákat, vagy az olyan speciális nevelési igényű vagy esetleg autista gyermekeket tanító tanárkollégák bérezését, akik szerintünk az átlagos pedagógus-, tanárfizetésekhez képest is kiemelten támogatandó nemzetpolitikai cél érdekében végzik áldásos tevékenységüket.