Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 24. péntek - 16. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK:

362 az, hogy gyarapodik-e lélekszámában a nemzet, vagy nem gyarapodik, hanem fogy. Azt láttuk az elmúlt 12 évben is, hogy nem sikerült azt a demográfiai trendet, ami az elmúlt 42 évre már jellemző, megfordítania a kormánynak.Valóban történtek eredmények a termékenység vonatkozásában. S ha valamit szeretnénk fontos mérőszámnak tekinteni, akkor az egy anyára eső gyermekek számát mindenképpen annak kell, és ebben valóban történt előrelépés. Egyébként 2010-11 volt a mélypont, onnantól kezdve folyamatosan nőtt Magyarországon a termékenység, ezzel fölösleges vitatkozni, egészen mostanáig; mert most ismételten csökkenő tendenciát mutat. A tavalyi 1,59-es szám az idei év első hónapjaiban 1,55-re mérséklődött, tehát ha valamikor, akkor most meg kell kongatni a vészharangot, mert nemhogy nem sikerül a fogyásunkat lassítani még az első időszakban, hanem az még nagyobb fokozatra fog kapcsolni. Amikor a magyar családpolitikáról, illetve a jövő iránti aggódásról beszélek, akkor higgyék el, hogy semmiféle politikai indíttatás, politikai szándék nincs bennem. Szeretném, ha közösen megoldanánk a magyarság legnagyobb sorstragédiáját, mert ha nem tudunk a magyar gyermekekről beszélni, akkor nincs értelme semmi másról beszélni, nincs értelme semmi másért dolgozni, hiszen a magyar mezőgazdaság, a magyar építészet kincseit, a magyar oktatási rendszert és egészségügyet végső soron a gyermekeinknek szeretnénk átadni. Azért dolgozunk nap mint nap, hogy nekik jobb, szebb jövőjük legyen. Ezért fontos, hogy a családpolitikáról őszintén, tabuk nélkül és megoldási javaslatokat keresve beszéljünk. Amikor Orbán Viktor bejelentette a családvédelmi akciótervet, akkor 2030-ra tűzte ki azt a célt, hogy 2,1 legyen a termékenység Magyarországon, ez jelentené azt, ha a halálozások számát változatlannak tekintjük, hogy lélekszámában újra gyarapodni tudna a nemzetünk. Azonban ha megnézzük azt, hogy az elmúlt 12-13 évben mennyit sikerült előre mozdulni és mennyi idő van még hátra 2030-ig, akkor azt látjuk, hogy ez valószínűleg nem fog sikerülni. (10.00) Tehát még 2030-ra sem várható, hogy elérjük azt a termékenységi számot, amivel a magyarság lélekszámában ismételten gyarapodó nemzetté tudna válni. Nagyon fontos, ahogy említettem, hogy tabuk nélkül beszéljünk erről, ezért fel szeretném arra is hívni a figyelmet, hogy az a brutális visszaesés, ami a megszületett gyermekek létszámában januárban és februárban bekövetkezett, az éppen kilenc hónappal azt követően történt meg Magyarországon - Tóth G. Csaba, a KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója hívja fel erre a figyelmet -, tehát pont kilenc hónappal azt követően történt meg, hogy az oltások száma megugrott Magyarországon. Ez a születések számának visszaesését hozta kilenc hónapos eltolódással. Ennek következtében most januárban majdnem 20 százalékkal esett vissza a gyermekek születése a járvány előtti időszakhoz képest. Erre egyébként, ilyen mértékű visszaesésre évtizedek óta nem volt példa Magyarországon, tehát az elmúlt évtizedekben semmi más nem okozott olyan gyermeklétszám-visszaesést Magyarországon, mint az oltások tömegessé válása hazánkban. Ezzel kapcsolatban is ajánlom önöknek dr. Letoha Tamás, illetve a Mi Hazánk elnökének közös videóját, amely ezen a héten jelent meg az elnökünk YouTube-csatornáját - nem mondom a nevét, mert akkor, ugye, Facebookon nem tudom megosztani a felszólalásomat, de -, ők többek közt ezt a kérdést is érintik. Hiába fordít tehát többet a magyar kormány családpolitikára, ha ennek az az eredménye, hogy még csökken is a termékenység, akkor egy nagyon súlyos, nagyon mély és nagyon őszinte önvizsgálatot kell tartani nemcsak a kormánynak, hanem mindannyiunknak, hogy mi az oka annak, hogy nem sikerül kitörnünk továbbra sem ebből a válságból. Szeretnék három olyan területet érinteni, ami meggyőződésem szerint oka annak, vagy legalábbis hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb gyermek születik Magyarországon. Egyrészt a Mi Hazánk Mozgalom javasolja azt, hogy a már bevezetett családtámogatások inflációkövetők legyenek. Hiába vezették be 2011-ben a családi adókedvezményt, illetve most már nemcsak adókedvezmény, hanem más járulékokra is igénybe lehet venni, de például az akkor bevezetett, három gyermek után járó kedvezmény 99 ezer forint; ha inflációkövető lett volna, illetve egész pontosan, megőrizte volna a reálértékét, akkor ez ma 234 ezer forintot érne. Tehát több mint kétszerese lenne ez a támogatás. A másik nagyon fontos terület, amelyet szintén a XXI. századi európai mérőszámok mutatnak, a nők munkaerőpiacra történő visszatérésének a lehetősége. A szüleink generációjában az volt a jellemző, hogy minél tovább otthon tudott maradni az édesanya, annál több gyermek született, mára ez az összefüggés az ellenkezőjére fordult. Tehát azokban az országokban születik több gyermek, ahol több nő dolgozik, illetve ahol a munka és a család összeegyeztetését hatékonyabban segíti az állam, például a gyermekek napközbeni ellátását segítő intézményrendszerrel. De Magyarország bölcsődei férőhelyek tekintetében sajnos még mindig nem éri el az európai uniós átlagot. A harmadik nagyon fontos terület, hogy ma Magyarországon a nagycsalád vállalása még mindig nagyobb szegénységi kockázat, mint például nyugdíjasnak lenni. Az inflációkövetés esetében is azt látjuk, hogy törvény garantálja azt hazánkban, nagyon helyesen, hogy a nyugdíjak inflációkövetők, a családtámogatások nem azok, és nem is garantálja törvény, ezt meg kellene teremteni. De a nyugdíj esetében is elmondhatjuk azt, hogy a háromgyermekes anyák, tehát a nagycsaládos édesanyák átlagosan 20 százalékkal alacsonyabb nyugdíjjal tudják elkezdeni ezeket az éveket, mint a gyermektelen nők. Tehát azt látjuk, hogy a munkaerőpiacon sem elsősorban a nemiség határozza meg azt, hogy valaki hátrányba kerül, tehát nem a nők munkaerőpiaci hátrányáról kellene