Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak
2022. június 24. péntek - 16. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - BERKI SÁNDOR (Párbeszéd):
356 ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Berki Sándor képviselő úr, Párbeszéd-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr! BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A jövő évi Orbán-csomag még tovább nehezíti majd a magyar emberek mindennapi megélhetését. Élelmiszerválság lesz, el fognak szabadulni az energiaárak, az alapvető élelmiszerek az elszabadult infláció miatt már most is megfizethetetlenül drágák. Persze az infláció és a gyenge forint van, akinek jól jön. Eközben az állami szférában a bérek nem nőnek, nem lesz pedagógusbéremelés, nem lesz béremelés az egészségügyi és a szociális dolgozók esetében sem. Azokról az emberekről beszélünk, akik vigyáznak, tanítják a gyermekeinket, segítenek az idős szüleinknek, vagy éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy cigány honfitársaink többsége végre emberhez méltó életet élhessen. De akkor vegyük végig, mégis mennyire kiszolgáltatott helyzetbe hozza az Orbán-csomag ezeket az ágazatokat, a bennük dolgozó szakembereket és azokat a honfitársainkat, akiken ők segítenek! Ma egy szociális munkás átlagkeresete nettó 164 600 forint a KSH adatai szerint. A szociális ágazat az utolsókat rúgja. Miközben a társadalmi juttatások GDP-arányosan még 2010-ben 21,8 százalékot tettek ki a költségvetésben, 2020-ban már csak 18,1 százalékot, vagyis a legelesettebb emberek egyre kevesebb támogatásra számíthatnak. (9.20) A szociális családtámogatások kiadásai GDP-arányosan szintén csökkentek, a 2010-es 2,1 százalékról 2020-ra 1,4 százalékra. A családi pótlékban részesülők száma 2010-ben 1 224 042 fő volt, 2020-ban 1 073 101 fő. Magyarországon 1,5 millió embert korlátoznak egészségügyi problémái mindennapi tevékenységei elvégzésében. Minden második fogyatékossággal élő polgártársunkat súlyosan, mintegy háromtizedüket mérsékelten akadályozza az egészségi állapota. Az érintettek legtöbbször a munkavégzés és a tanulás terén érzik magukat hátrányban. Összességében több mint kétharmaduk tapasztal a társadalomban való részvételt illetően akadályoztatást. Minden második embernek okoz gondot a közlekedés; az önellátásban akadályozottak aránya eléri a 30 százalékot. Ennek ellenére a többletköltségek mérséklésére az egészségkárosodottak kevesebb mint egyharmada kap valamilyen pénzbeli vagy természetbeni juttatást. Ha belevesszük a hozzátartozókat is, több mint 2 millió érintettről beszélünk. A 2019-től igényelhető gyermekek otthongondozási díjának rendszere jelenlegi formájában diszkriminatív, és ennek összege sem éri el a minimálbért. A szakellátás, az otthonápolás súlyos problémákkal küzd. A pénzhiány miatt a szegényebb önkormányzatok nem tudják megfelelően ellátni a kötelező feladataikat sem. Az ápolási díjakkal kapcsolatos legutóbbi kormányzati döntés szerint a tartós ápolásra szoruló gyermekek utáni ápolási díjat emelték meg havi 100 ezer forintra, de a felnőttek után differenciáltan járó ápolási díjak összegei továbbra is rendkívül alacsonyak. Az 50 ezer forint/hó nyugdíj-kiegészítés csak annak a szülőnek jár, aki a súlyos beteg gyermekét legalább 20 éven át otthon ápolta. Jelentősen szigorodtak a jogosultsági feltételek is, nem vették ugyanis figyelembe a szakemberek ajánlásait. Lehetséges, hogy többek között az autisták, az epilepsziában vagy az üvegcsontbetegségben szenvedők közül többen is kevés pontot fognak elérni az új rendszerben, mert tudják használni önállóan a vécét, vagy tudnak öltözködni, így papíron úgy tűnhet majd, mintha nem szorulnának egésznapos felügyeletre. Nem kapják meg a támogatást a Down-szindrómával érintett családok sem. De beszéljünk a gyermekeink helyzetéről is! Az UNICEF-nek a napokban kiadott friss jelentése szerint 2010 óta csaknem háromszorosára nőtt a súlyosan szegény 0-17 évesek aránya Magyarországon. (Rétvári Bence: Nem igaz!) Az Európai Unió országai közül Magyarországon emelkedett a legjobban a mutató értéke. (Rétvári Bence: Nem igaz!) Jelentősen megnőtt a súlyos szegénységben élő gyerekek száma. Míg 2004-ben 77 ezer gyermek tartozott ebbe a csapatba, addig 2019-re a számuk elérte a 126 ezret. Míg 2004-ben öt szegénységben élő gyerekből egy, 2019-ben ötből négy gyerek az alacsonyabb szegénységi küszöböt alkalmazva is szegénynek minősült. A magyarországi lakosok 74 százaléka az uniós szegénységi küszöb alatt él; a rossz lakhatási körülmények között élő kiskorúak aránya pedig 19-ről 27 százalékra emelkedett. Mindez még súlyosabban érinti a hazai roma lakosságot, ezt pedig nemcsak én mondom, hanem a kormány maga, hiszen Vecsei Miklós, aki jelenleg miniszterelnöki megbízottként dolgozik, és egy nagyszabású integrációs programot vezet, két éve elborzasztó számokat közölt a magyarországi cigányság helyzetéről. A programban részt vevő települések szegregátumaiban a telkeken átlagban 7-8 milliós adósság volt, így az első lépés mindig a helyi uzsorással való megállapodás, függetlenül attól, hogy a kormányzati kommunikáció szerint már több mint hét éve felszámolták az uzsorázást. Vecsei korábban egy olyan történetet is elmesélt, amikor a 40 fokos hőségben negyven háztartásban kikapcsolta a szolgáltató az áramot a környéken. Arra a kérdésre, hogy a nyomor és a leghátrányosabb helyzetű települések kapcsán felmerülő roma gyermekek kérdése pontosan hány gyermeket érint, Vecsei az alábbiakat mondta: elképzelhetetlenül sokat. Ha csak 10 ezer gyermek nélkülöz, már az is egy városnyi ember, de ennél sajnos nagyobbak a számok, bár ezen a téren állandó számháború van. A nyomorúságot úgy kell kezelni, mintha egy járvány lenne, és a legutolsó pillanatig, az utolsó esetig kell küzdeni ellene.
