Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak
2022. június 13. hétfő - 10. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - HEGEDÜS ANDREA (DK):
510 Sok szülő magánfejlesztéseket kénytelen igénybe venni, amelyek költségei havi szinten elérik vagy meg is haladhatják a százezer forintot, arról már nem is beszélve, hogy vidéken akár 50-100 kilométert is kell utaznia annak, aki egy ilyen szolgáltatást igénybe szeretne venni, ennek költségeit pedig az állam szintén nem finanszírozza. És hiába elérhető a NAT-ban a differenciált oktatási módszer, az óvodából kikerült gyermekek még így is rengeteg helyen szegregált oktatási intézményekbe kerülnek, ami sokéves fejlesztői munkát tesz vagy tehet semmissé. Mindehhez tegyük még hozzá azt is, hogy azoknak az egyházaknak, amelyek az állampárt sokszor embertelen szociális és sérültpolitikájának legfőbb, kritika nélküli kiszolgálói, tehát ezeknek az egyházaknak a fenntartásában lévő oktatási intézmények alapító okiratában meg sem jelenik az integráció, könnyebb nekik kimazsolázni a problémamentes gyerekeket, mint a saját hitük tanítása szerint szolidaritást vállalni a legelesettebbekkel és legkiszolgáltatottabbakkal. Tisztelt Képviselőtársaim! Választókerületemben, a XV. kerületben működik a Csodavárak elnevezésű integrált játszóházhálózat budapesti intézménye. Legutóbbi látogatásomkor is megindító volt látni az ott dolgozó szakemberek elkötelezettségét, szakmai felkészültségét, az állhatatosan végzett mindennapi munkájukat. A pestújhelyi Csodavár ugyanis több mint egy korai fejlesztő központ, olyan közösségi tér, ahol sérült és ép gyerekek egymással játszva, egymással ismerkedve nyerhetnek betekintést a másik világába és hétköznapi életébe, így erősítve az egymás iránti nyitottságukat és fejlesztve érzelmi intelligenciájukat. Azonban még ebben a szó szerinti csodavárban is olyan problémákkal kell szembenézniük a korai fejlesztést végző szakembereknek, ami szégyen az államra, szégyen a 12 éve kétharmados felhatalmazással kormányzó állampártra és mindazokra nézve is, akik állami vagy egyházi szereplőként mindezt támogatják. Persze, nincsenek illúzióim, a sérült gyerekek és az őket nevelő szülők sorsa most sem fogja meghatni azokat, akik a magyarországi sérültellátás és korai fejlesztés kétségbeejtő helyzetéről több mint egy évtizede nem hajlandóak tudomást venni és akik - hogy mást ne mondjak - nem ismerik el munkaként az otthonápolást. Nem fogja meghatni azokat, akik a sok intézménynek a mindennapi túlélést jelentő köznevelési szerződéseket a szakemberek kérése ellenére csupán egy évre kötik meg, már ha hajlandóak egyáltalán megkötni. Nem fogja meghatni azokat, akik nemhogy több állami forrást biztosítanának a korai fejlesztésre és a sérültellátásra, de sok intézménytől még a most meglévő pénzeket is képesek lennének és készek lennének elvonni. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Értsék végre meg, nem a folyamatos tűzoltás a cél, hanem ezeknek a gyerekeknek és családoknak a megsegítése, a szakemberek megbecsülése, mert - ahogy néhány hete elmondtam már itt a Házban - nem az álkérdésekről tartott érvénytelen népszavazások, hanem ezek jelentenék a valódi család- és gyermekvédelmet. Önöknek minden eszköz a kezükben van a cselekvésre, viselkedjenek végre felelős kormányként, és cselekedjenek! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiban.) (18.50) ELNÖK: Köszönöm szépen, Barkóczi Balázs képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Hegedüs Andrea képviselő asszony, a DK képviselője: „Miskolc ügyes-bajos dolgai. Első rész: Nagy a „csend” az Y-híd körül” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. HEGEDÜS ANDREA (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kár, nagy kár, hogy így alakult a helyzet, átgondolatlanság, észszerűtlenség, logikátlanság és előrelátás hiánya. Miért és kire mondom mindezeket? A Fideszre illő jelzők, mert már megint rosszul jár a miskolci lakosság. Szó szerint rosszul járnak, ugyanis az úgynevezett Y-híd átépítése, mely két éve tart, már-már fájdalom a mindennapi közlekedésben a hosszú kerülő utak miatt, testközelből éli meg több mint 20 ezer ember ennek a hídnak a tervezés, kivitelezés szakaszait. Szükség van erre a hídra, de milyen árat fizet érte a lakosság? Lett volna jó megoldás, ha megfogadják a várost jól ismerők tanácsát, és a 2004-ben elkészült M30-as autópálya építésének terveiben szereplő Martinkertváros és Szirma közötti leágazó utat építik meg. Az Y-híd lezárásával a mentő útvonalakon a közlekedés menetideje az eredetinek a háromszorosára nőtt, a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban eléri az egy órát. Ami két évvel ezelőtt 10 perc, az most már 40-50 perc. Kit érint az anomália? Az óvodásokat, az iskolásokat és szüleiket, akiknek a felüljáró építése miatt sokkal korábban kell felkelniük, hogy beérjenek időben a csoportszobába, a tantermekbe és a munkahelyekre. A kisnyugdíjasokat, akik ledolgoztak egy életet ezért az országért, még sincsenek megbecsülve. Ők nem sietnek ugyan időre a munkahelyükre, de a koruknál fogva és kialakult betegségeik miatt felülvizsgálatra, orvosi rendelőbe utaznak, ami szintén hosszú menetidővel jár. A többórás orvosi vizsgálatra várás miatt kora hajnalban már közlekedési eszközön kell lenniük, ha nem akarják az egész napjukat a rendelőintézetekben tölteni. Azokat az időskorúakat is érinti, akik még jó egészségnek örvendenek és piacra igyekeznek, hogy több standot végigjárjanak, mert az egekbe szökő élelmiszer-drágulás miatt a legolcsóbb termékeket keresik, hiszen a 28 500 forintos minimálnyugdíjat be kell osztani. Az autósokat is érinti, akik aggódnak a nagyobb üzemanyagköltség, a gépjármű amortizálódása miatt. Benzinárstop ide vagy oda, többet fizetnek, mert a belváros megközelítéséhez a tankolásnál a dupla út dupla kiadással jár.
