Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak

2022. június 8. szerda - 9. szám - Szomszédos országokban fennálló fegyveres konfliktus, illetve humanitárius katasztrófa magyarországi következményeinek elhárításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

413 rendezünk, hiszen most igen komoly kihívások között élünk mindannyian, és mindannyiunknak az a dolga, itt az Országgyűlésben, hogy képviselje a magyar emberek érdekeit. Apáti képviselő úrnak volt egy olyan jelzése, hogy mi jobbról előznénk a Mi Hazánkat. Ez nem igaz. Ilyen szándék nincsen. Mi zöldpártként azokban az ügyekben, amelyek a környezeti fenntarthatósággal vannak összefüggésben, érzékelhetően előzünk mindenkit, és előzni fogjuk a Mi Hazánkot is. Bár ez nem különösebben nehéz, tekintetbe véve, hogy a Mi Hazánk Magyarország energiaellátását az orosz atomenergiára akarja alapozni, és ők is támogatják az oroszokkal megépítendő új atomerőművi blokkokat, amelyek semmiképpen nem összeegyeztethetők a mi meggyőződésünk szerint a nemzeti érdekekkel, hiszen ez semmilyen módon nem visz előre Magyarország energiaellátása, energiabiztonsága szempontjából. Az orosz partnerek amúgy is bebizonyították azt, hogy nemcsak a nemzetközi jogot minden elemében veszik semmibe, de egyébként a nukleáris biztonság kérdéseit is semmibe veszik. Én azt gondolom, hogy aki komolyan veszi a nemzeti politizálást, komolyan veszi a nemzeti érdekek képviseletét, az például nem támogathatja egy oroszok által épített új atomerőművi blokk vagy két atomerőművi blokk megépítését. Ennyi kritikám hadd legyen a magát nemzetinek mondó Mi Hazánkkal szemben! Ugyanakkor én is megdicsérem Apáti képviselő urat, azt pozitívnak tartom, és teljes mértékben egyetértünk, és azt gondolom, ebben a Mi Hazánk egyetért a DK képviselőivel is, hogy a kilakoltatásokat és az árverezések moratóriumát fenn kell tartani. Ahogy az elmúlt hetekben, időszakokban hallgattam ezeket a megszólalásokat akár a DK, akár a Jobbik képviselőitől, én azt gondolom, hogy mondhatjuk, hogy a DK és a Mi Hazánk itt egy platformon van. Szerintem ilyen ügyekben az együttműködést nem szégyen kimondani, és ilyen módon ezeket az ügyeket közösen meg lehet fogalmazni. De ebben a helyzetben már egy ritka esettel, egy döbbenetes és ennek a kormányzatnak a legsúlyosabb korrupciós ügyével szembesültünk a ciklus vége felé, és akkor nagyon nehéz volt elérni igazságügy-miniszter asszonyt, ezért én kihasználom, hogy ő most itt van az ülésteremben. (12.40) Tudjuk, hogy az ön helyettesét igen súlyos korrupciós vádakkal helyezték vád alá, és tudjuk, hogy a végrehajtói maffiával van összefüggésben azoknak a vádaknak a sorozata, amelyek Völner Pált illetik. Akkor nagyon nehezen lehetett bármiféle információt az igazságügyi miniszter asszonytól kapni. Én egy dologra szeretnék választ kapni öntől, miniszter asszony: hogyan történhetett meg az, hogy Schadl György, a Végrehajtói Karnak a súlyos korrupciós vádakkal már régóta letartóztatásban lévő elnöke még mindig hivatalban lehet; hogy lehet az, hogy még mindig ő a Végrehajtói Kar elnöke, és hogy lehet az, amire utalt képviselőtársam is, hogy még a börtönben is csillagászati összegeket keres a végrehajtó-maffia egyik kiemelt vezetője, aki egyébként az ön első számú helyettesét és első számú bizalmasát korrumpálta és lefizette különböző korrupciós cselekmények kapcsán az ügyészség szerint? Én nagyon szeretném, ha a válaszában erre is kitérne. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Melengeti a szívemet, hogy a kilakoltatási témában már mindenki jön a Jobbik után, de ne keressünk ebben csoportelsőt! A helyzet az, hogy amikor 2010 őszén, 2011 elején az akkori Jobbikfrakció jó sok tagjával Budafokon egy kilakoltatási eseményen igyekeztünk a jogtalanságot a jog útjára visszaterelni, akkor nem gondoltuk volna, hogy több mint egy évtizeddel később nekünk erről még beszélni kell a magyar parlamentben. Azt látjuk, hogy dőreség lenne csak erre a kormányra fogni a probléma felfutását, kialakulását, de ha majd vissza akarnak mutogatni 2010 előttre, akkor az a javaslatom, hogy 2001-től kezdjék a folyamatábrát felfűzni, amikor is az egyoldalú szerződésmódosítások lehetségessé váltak. Miniszter asszony részéről - dicsérjük meg őt, hogy itt van a vitában - én nyitottságot éreztem azt illetően, hogy legalább végighallgassa, befogadja az ellenzéki javaslatokat, és remélem, hogy több körben meg tudjuk ezeket tárgyalni. Mert kicsit csodálkozom önökön. A kormánytól nagyon sokan vártunk egy kicsit erősebb nagyvonalúságot egy ilyen arányú választási győzelmet követően. Hozzáteszem, ez lett volna a logikus. Én úgy gondolom, hogy ami itt a kilakoltatási moratórium körül megy, az kontraproduktív a kormány számára is. A logikus az lett volna, hogy most, amikor újabb indokkal kérik a veszélyhelyzet, a különleges helyzet meghosszabbítását, ezzel párhuzamosan kellett volna, álláspontom szerint logikusan, elrendelni a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását, és végre érdemben kezelni a problémát. A végrehajtási rendszer elképesztő túlfutásai talán mindannyiunk számára ismertek. Ugyanakkor nem látjuk azt a kormányzati csomagot, beadványt előttünk, amely ezeket a túlfutásokat legalább megkísérelné rendezni. Szintén Budapesten jártunk egy olyan kilakoltatáson néhány évvel ezelőtt, ahol már térült követelést követelt egy másik végrehajtócsapat. Volt olyan, hogy ugyanazt követelte két párhuzamos brigád, és különböző sajtpapírokon, volt, ahol kézzel írt költségfeljegyzések alapján igyekeztek családokat kiforgatni adott esetben generációk alatt felhalmozott egyébként nem túl nagy vagyonából. Azt is látjuk, hogy a járványügyi veszélyhelyzet legsúlyosabb hónapjaiban a kormánynak nem volt álláspontja a végrehajtói letiltások kérdésében, és én remélem, miniszter asszony a zárszóban ki tud térni arra, hogy mennyiben tartják indokoltnak azt, hogy a