Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak

2022. március 10. csütörtök - 234. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. BŐSZ ANETT (DK):

213 ami több millió forintba kerül, és még az áfája is egymillió forint fölött van, mert az állam még adót szed ez után a berendezés után is. És ami igazán szíven ütött a személyes történeten túl, hogy azt mondta, maguk ott ülnek a parlamentben, és soha nem figyelnek ránk, soha nem figyelnek a kerekesszékesekre, soha nem figyelnek a mozgáskorlátozott emberekre, a fogyatékkal élő emberekre és azokra a családtagokra, akik gondozzák őket. És tudom, hogy nem így van, tudom, hogy sokszor beszéltünk az elmúlt négy évben is ezeknek az embereknek a problémáiról. Pont két olyan képviselő úr között ülök most, Ungár Péter és Varju László képviselő úr között, akik maguk is nagyon sokat tettek és beszéltek erről a dologról. De ha István így érzi, akkor nem tettünk eleget. Ha ő úgy érzi, és én biztos vagyok benne, hogy nagyon sok fogyatékkal élő ember és a családjuk úgy érzi, hogy nem tettünk eleget, akkor még van dolgunk, és nem ez az egy hozzászólás a dolgunk, hanem az, hogy azok, akik itt leszünk a parlamentben, vagy akik itt lesznek a parlamentben közülünk április 3-a után akár kormányon, akár ellenzékben, folytassuk ezt a munkát. Kaptunk most egy levelet mindannyian, parlamenti képviselők, ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaim, amelyben a Lépjünk, hogy Léphessenek! Egyesület leírta azokat a problémákat, ami ezeket az embereket jellemzi, vagy ezeknek az embereknek az életét jellemzi. Biztos vagyok benne, hogy minden képviselőtársam elolvasta ezeket a javaslatokat, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy elég szakember legyen az oktatási intézményekben és a más speciális, a fogyatékkal élőket segítő intézményekben, hogy mit kell tennünk ezzel a valóban elfogadhatatlan pénzügyi helyzettel, amibe kerülnek ezek a fiatal felnőttek, hogy mit tegyünk azokkal a családtagokkal, akiknek otthon kell lenniük, de akiknek az ápolási díj nem biztosít munkaviszonyt, nem biztosítja a megélhetést, nem biztosít nyugdíjat, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy javítsuk a lakhatás körülményét, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy valódi, érdemi előrelépés legyen az akadálymentesítésben. Azt hiszem, hogy még sokáig folytathatnám itt ezeknek a szakmai tételeknek a felsorolását. Én azt szeretném elmondani önöknek, hogy biztos vagyok benne, hogy minden kormányzatnak vannak prioritásai és minden parlamentnek vannak prioritásai, és tudom azt, hogy ezek a prioritások nagyon gyakran különböznek a parlament két oldalán. Mást gondolunk nagyon sok kérdésről, de én őszintén hiszem azt, hogy legyünk jobboldaliak, baloldaliak, liberálisok, zöldek, legyünk egyik vagy másik oldalán a patkónak, gondoljunk bármit egyébként a világ számos kérdéséről, ez talán egy olyan kérdés, amelyben nem lenne szabad, hogy vita legyen közöttünk, nem lenne szabad, hogy ebben különbözőképpen gondolkozzunk, és nem lehet annyira szegény ez az ország, nem lehetünk annyira rossz gazdasági helyzetben, hogy ne tudjunk és ne akarjunk segíteni ezeken az embereken. Én ezt a ciklust azzal szeretném befejezni, hogy kérem minden képviselőtársamat, hogy a következő kormányzati ciklusban, akárki lesz kormányon, akár a jelenlegi kormány, akár egy új kormány lesz, gondolni fogunk ezekre az emberekre. Én ezt ígérem, ezt vállalom és ezt kérem képviselőtársaimtól is. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bősz Anett képviselő asszony, DK-képviselőcsoport: „Aktuális ügyeink Érd és térségében” címmel. Öné a szó. DR. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egyik utolsó alkalom, és bízom abban, hogy ez az egyik utolsó alkalom, hogy itt, az ellenzék padsoraiban foglalunk helyet a kollégáimmal, ugyanis azt hiszem, hogy megérett a helyzet a kormányváltásra. Arról szeretnék beszélni itt ebben a következő öt percben, hogy Érd és térsége mit nyerhet a kormányváltással, ugyanis a jogállam és a demokrácia helyreállítása számos olyan gyakorlati lépést is tartalmaz, amellyel a polgárok mindennapi életét tudjuk majd javítani, és amelyek úgy a fejlesztésekben, mint az egyenlő méltóság elvében, az egyenlő bánásmód elvében megjelenhetnek. Ilyen az igazságos zöldátállás, ilyen a szolidaritás értékének megjelenése a költségvetési politikában, illetve egy olyan szabadabb, új társadalomszemléletnek a megfogalmazása, ami úgy a gazdaságpolitikának, mint a társadalompolitikának jót tehet. Érd és térsége abban nyerhet a kormányváltással, hogy az alapvetően szegényes vagy kevert infrastruktúrájú elővárosi jelleg megváltozhat. Látjuk azt, hogy újra és újra az úthálózat-fejlesztési ígéretek beváltatlanok maradtak. Azt is láttuk, hogy a 2018-ban elhangzott és egyébként nagyon világos választási ígéret, mely szerint öt éven belül a térség minden útja szilárd útburkolatot kap, messze elmaradt a várakozásokhoz képest. Csak egy adatot említek: az érdi úthálózat 400 kilométeréből 300 kilométer burkolatlan. De említhetném Tárnokot vagy Diósdot is, ahol a településeknek közel a fele nyáron porban, télen sárban jár. (19.30) Ezt nem engedhetjük meg magunknak, mert egy elképesztő dinamikusan fejlődő térségről van szó, ahová fiatal családok költöznek, ahol igenis el kell tudni férni, közlekedni kell tudni babakocsival, kismotorral, kisbiciklivel, nagybiciklivel. Ezek mind-mind olyan igények a polgárok részéről, amelyek válaszra várnak, és azt hiszem, megígérhetjük, hogy amennyiben van kormányváltás és amennyiben van váltás Érd és térségében, úgy ezeket az ígéreteket végre be fogjuk tudni váltani.